Hogyan viszonyul mégis a társadalom a sminkes férfiakhoz, pasikhoz, akik akár magukat is festővászonnak tekintve teljes átalakulásra képesek néhány paletta és ecset segítségével? Erről faggattam a gyergyószentmiklósi Gál Szilárdot, aki a sminkelés mellett Frances Cobean néven, női bőrbe bújva előadóművész, a magyar drag queen ifjú alakja.
– Emlékszem, hogy zsenge gimnazista voltál, mikor megismertelek, de már akkor volt rajtad egy kis alapozó. Mióta vonz téged a smink világa?
– Egészen kiskoromban is érdekeltek a kenceficék, parfümök, rúzsok, körömlakkok. Nekem babát kellett venni kiengesztelő ajándék gyanánt, ha elmentünk fogorvoshoz, de előszeretettel játszottam az unokahúgom játékaival is. Mindig is piperkőc típus voltam, gyermekként is szerettem a szépet, az illatosat. Anyukám kifejezetten tip-top nő volt, mindig segítettem neki a szépítkezésben. Egyke voltam, egyszerre voltam a kisfia és a kislánya. Kifejezetten a smink nem foglalkoztatott régen, csak három évvel ezelőtt kezdett jobban megmozgatni.
Autodidakta módon kezdtem el otthon sminkelgetni, végül úgy döntöttem, hogy szeretném ezt komolyabb szintre emelni. Beiratkoztam egy iskolába, ahol jobban belemerülhettem, jobban kiteljesedtem, illetve ahol a technikai részét átfogóbban megismerhettem a festésnek, a sminknek.
– Mondhatjuk azt, hogy számodra a smink elsősorban nem a szépségről szól, hanem terápia...
– Három tevékenység kapcsol ki nagyon: a smink, az írás és a harmadikat az olvasókra bízom. Viccet félretéve, sminkelés közben mindig vigaszra találok, szerencsés vagyok, hiszen olykor még modellre sincs szükségem. Itt vagyok magamnak, de ez mindenre igaz.
– Hiába gondoljuk, hogy felvilágosult világban élünk, mégis mai napig megdöbbentő lehet sokak számára, ha egy férfi sminkel. Mik a tapasztalataid, hogy viszonyul hozzád a környezeted?
– Magától értetődik, hogy egy pasi, aki sminkeli magát, mindig is vált ki különféle reakciókat a világból: undort, meglepődést, előítéletet, csodálkozást, kíváncsiságot, rajongást és még sorolhatnám.
Nem áltatom magam, tisztában vagyok azzal, hogy hozzávetőlegesen milyen lesz majd egy adott célcsoport válasza a sminkjeimre, személyemre. Szerencsére olyan emberekkel veszem körül magam, akikkel nem félünk tükröt tartani egymás elé.
– Terápia és munka egyaránt a sminkelés. Az alkalmi sminkek elkészítése mellett milyen ajtókat nyitott meg számodra ez a szakma?
– Belekóstolhattam a fotózások világába, kisebb nagyobb televíziós és színházi munkákba. Amikor új terepre lépek, mindig tombol bennem a tanulási vágy. Száz fokon élem az életem, ennek köszönhetően elég sok oldalát megtapasztalom mindennek.
A sminkoktatóm mellett van egy fantasztikus mentorom, egy példaképem. A legjobb barátom mind emberileg, mind szakmailag, egy etalon számomra. Ő nem csak a smink világát szerettette meg velem, hanem a Drag kultúrát is.
– RuPaul valóságshow-i óta azért van egy kis betekintésünk a Drag világába (keresztöltözködés, férfi női öltözetben, a nemi identitás nem változik ettől, szerző megj.), bár ritkán adatik meg, hogy ismerjünk is közülük bárkit. Mit jelent számodra ez a színtér?
– Az, hogy „drag”, pont annyit mondott nekem is pár évvel ezelőtt, mint bárki másnak. Bevallom őszintén, az egyik dolog, ami legtávolabb állt tőlem, amikor szerencsét próbáltam Budapesten, az volt, hogy férfiak nőnek öltöznek. Otthon kétszer volt szerencsém ilyesfajta jelenséget megcsodálni, viszont nem tetszett, és így a művészi oldala sem foglalkoztatott. Mindig is homályos illúzió volt a fejemben erről, nem tudtam hová is tegyem. Pár dolog, ami eszembe jutott mindig az a borosta, harisnya, körömlakk és rúzs.
Ma már tudom, hogy nem erről szól, több mint kedvtelésből felvenni egy olyan ruhát, ami nyomokban női jellemzőket tartalmaz, és egy búcsús parókával megkoronázni mindezt.
Drag Queennek lenni valódi titulus, ha így neveznek, akkor valószínűleg előadó is vagy.
Az én fejemben ez a szerep sokkal több külsőre is, mint egy nőimitátor, mint egy női illúzió. Monumentálisabb, színesebb, látványosabb és „túlzóbb” – ruhákban és sminkben egyaránt. Nem kifejezetten a hétköznapi csajos vonal, persze azt is lehet színpadiasítani. Itt bátran elengedhetjük a fantáziánkat, a megvalósításban csak a pénztárcánk, kézügyességünk és képzeletünk szab majd határt.
Ez is egy önkifejezési forma. Sajnos elég költséges hobbi, nem igazán térül meg. Férfiként „gusztusos” nőnek öltözni baromi nehéz.
Egy élő példa vagyok arra, hogy sajnos egy „csinosabb pofin“ kívül semmi nem adott ahhoz, hogy vonzó karakter lehessek önmagában. Vékony sem vagyok, alacsony sem, nem is sportos a testalkatom, a lábam mérete is 45-ös, széles vállaim vannak, és 90 kiló körüli a súlyom. Minden adott ahhoz, hogy elefánt legyek a porcelánboltban.
– Mennyi időt vesz igénybe az „átalakulásod”?
– Rengeteg befektetett energia, munka, utánajárás van abban, hogy olyan lehessek, amilyennek elképzelem. Olyan vagyok, mint egy összerakható baba: paróka, műmell, rengeteg harisnya, csípőtömés, fűző, szorító, ékszerek... csak párat soroltam abból, ami hozzásegít, és egyben korlátoz abban, hogy dragként létezhessünk.
A drag egy speciális formája a cross-dressingnek, a keresztöltözködésnek. A drag queen olyan férfi, aki túlzottan kihangsúlyozza női személyiségét a ruházatával. A drag-előadót vagy drag queent nem nagyon szabad összekeverni a transzvesztitával, mert a drag művész, aki egyébként pénzt keres performanszával, azzal, hogy az ellenkező nem jellegzetességeit – ruha, haj, smink – viseli.
Imádok túrkálóba járni, és néha elcsípek egy-két olyan darabot, ami illik a karakteremhez, és nem utolsó sorban méretben is jó rám. Rengetegen mutatnak ruhákat, vagy próbálnak segíteni, viszont az a baj, hogy amitől egy ruha női viselet, nem feltétlen színpadra való. Néha a legegyszerűbb darabok lesznek a legmutatósabbak, pl. egy zakó, cilinder, kesztyű kombináció. Fontos számomra, hogy ne legyen olcsó hatása a megjelenésemnek, ez nem feltétlen pénz kérdése, de érdemes belefektetni, ha az ember nem csak egy estére tervezi felvenni az adott darabot. Sminkjeimben korábban a finomabb, csajosabb vonalat részesítettem előnyben, most már törekszem a látványos, erős sminkekre, beérni látszik a perszónám. Az átváltozási rituálé hozzávetőleg három és fél óra, onnantól, hogy megborotválkoztam, egészen addig, hogy felvettem a cipőmet és a kiegészítőket. Végig zenét hallgatok, több tükörből vizslatom magam, átszellemülök.
– Frances Cobean néven született meg a női, színpadi éned. Róla mit lehet tudni, mennyire fantáziahős, és mennyit vittél bele magadból?
– Francesként próbálok az egyediségre törekedni, valami olyat hozni, ami nincs jelenleg itthon. Karakterem egy picit érettebb hölgy, „dragmilf”, vagy first lady. Talán így tudom kategorizálni magam.
Igyekeztem egy olyan szintre hozni az életem, hogy fiúként maradjak meg minél pasisabb, és ha „beöltözöm“, akkor hozzam felszínre a csajos mozgást, gesztikulálást, és minden ezzel járó tulajdonságot. Tűzrőlpattant vagyok, picit nyers és feltűnő.
Szeretem most már elválasztani a két világom amennyire csak lehet. Hiszen nem transzszexuális vagyok, hanem drag queen, egy előadó. Mindezektől függetlenül egy relatíve hétköznapi férfiként élem a mindennapjaim,
a magam kis dolgaival. Fontos, hogy önazonos legyek, férfi vagyok, aki szereti előhívni a benne rejlő Nőt, szeretem megélni minden egyes percét, még akkor is ha fáj néha, akkor is ha megbélyegeznek emiatt. Szeretném, ha értenének, elfogadnának, tetszene az, amit csinálok, de megtanultam elfogadni azt is, ha mégsem így alakul.
– Mik a jövőbeli terveid, hol látod magad pár év múlva?
– Amikor bemutatom, azt szeretném, hogy legalább így gondoljanak egy drag queenre, mint én amilyen vagyok. Egyik célom az, hogy egy reális képet kaphassanak az emberek arról, hogy miről szól ez a világ. Előítéletek voltak, vannak és lesznek, de nem mindegy, milyen mennyiségben és formában. Mifelénk még gyerekcipőben jár a Drag kultúra, bár egyre többen bontogatjuk szárnyainkat, és próbálunk maradandót alkotni, viszont kevés a platform, ahol bemutathatjuk mindezt.
Vágyunk az elfogadásra és megértésre, vágyunk arra, hogy szerepeltethessük karakterünket,
sokszínűek vagyunk. Terveim, céljaim vannak, rövidebb és hosszabb távra is, egyelőre Budapesten szeretném elérni az álmaim, sminkben és a draggel kapcsolatban egyaránt. Szeretnék annyi tapasztalatot és szakmai gyakorlatot magam mögött tudni, hogy idővel oktathassak itthon vagy akár otthon, Erdélyben is. Álmom, hogy részt vehessek minél több hazai vagy külföldi fellépéseken, de egyelőre próbálom ez idő alatt fejleszteni magam. És mindezek mellett fókuszálok arra, hogy kívülről is lássam magam, lehessek önmagam kritikusa, hisz talán ez az egyik legfontosabb dolog.
Friss lapszámunkat alább kérheted:
