Valld be, kedves olvasó, hogy fél kezeden meg tudnád számolni, hány új-zélandi filmet láttál életedben! Én férfiasan elismerem, hogy nem sokat, de a Vademberek hajszája (Hunt for the Wilderpeople, 2016) most teljesen fellelkesített. A film versenyzett néhány nemzetközi fesztiválon, és igen beszédes, hogy sokkal több közönségdíjat nyert el, mint ahány fődíjat sikerült bezsebelnie.
{hirdetes}
Taika Waititi minden percében kedves, szerethető, izgalmas és humoros filmet rendezett. Tíz fejezetében egy ifjúsági regény kel életre, főszereplője egy dundi tizenéves srác. Ricky igazi bajkeverő, szófogadatlan, lop, köpköd, elszökik, követ dobál, rugdossa, felborítja vagy felgyújtja a dolgokat, szemetel, graffitizik, és ki tudja, miket csinál még. Az állami gondozásból nevelőszülőkhöz kerül valahová, az Isten háta mögé, egy erdőszéli tanyára, ahol kiderül, hogy durcás külseje hatalmas szívet rejt, szeretetre vágyik, mint minden gyermek, irtózik a kegyetlenség minden formájától, és számára a vadonban a legértékesebb kincs a vécépapír. Amikor nevelőanyját, Bellát elveszíti, összeszedi a cókmókját, és nekivág a bozótnak, amelyben egykettőre éhen pusztulna, ha szótlan és mogorva nevelőapja, Mac rá nem találna. A dolgok szerencsétlen – és rendkívül vicces – alakulásának meg egy feladatkörét meglehetően különösen értelmező gyermekvédelmis hölgynek köszönhetően azonban hamarosan arra ébrednek, hogy körözött személyek, váltságdíjat tűztek ki a fejükre, és hajtóvadászat indult a „vademberek” megkeresésére. Ricky és Mac a szabadság maori bajnokává válik, amolyan betyárfélék lesznek, akiket az egyszerű ember tisztel, és bár érezzük, hogy előbb-utóbb a nyomukra fognak bukkanni, mégis nyilvánvaló, hogy kettejük életének nagy kalandját látjuk.
Itt az ideje tehát, hogy ha Új-Zéland filmművészete kerül szóba, ne csak Russell Crowe, Anna Paquin, Peter Jackson vagy Jane Campion neve jusson eszünkbe: a maori származású Taika Waititire is érdemes odafigyelni. A Vademberek hajszája a negyedik egész estés mozija, a filmet rendezőként, forgatókönyvíróként, producerként jegyzi, és egy rövid epizódszerepben fel is bukkan a vásznon.
A Vademberek hajszája egyszerre kalandfilm, vígjáték, felnövéstörténet és a gengszterfilm műfajának paródiája. A remek jellemrajzok és színészek, az ízes nyelvhasználat, de főképp a mindegyre előbukkanó maori szál egzotikus bája, valamint a csodálatos új-zélandi táj eredetivé varázsolja a sztorit. A váratlan fordulatoknak, a remek párbeszédeknek meg a rengeteg humornak köszönhetően ez a film kihagyhatatlan. Ha óvodásokkal nem is, de nagyobb gyerekekkel érdemes együtt megnézni.
A cikk nyomtatott változata a 2016. novemberi lapszámban jelent meg.
