Engedd el! – halljuk sokszor életünk során a kéretlen tanácsot egy-egy céllal, élethelyzettel kapcsolatban. De az elengedés tényleg ilyen egyszerűen menne? Vagy csak a száj mondja könnyedén, de a lélek alaposan megdolgozik vele? Kovács Márta csíkszeredai pszichológussal, gyásztanácsadóval beszélgettünk az elengedés természetéről.
Jó lenne, ha korán megtanulhatná minden gyermek, hogy vannak ún. érzelmi határok, hogy nem helyénvaló érzelmi zsarolással kicsikarni az elvárt viselkedést, hogy ő nem felelős mások érzelmeiért, és nem köteles mások érzelmi szükségleteit kielégíteni. Jó lenne, ha kisgyerekkortól kezdődően megtapasztalhatná minden gyermek, hogy vannak olyan határok, amelyeket nem léphet át bárki…
Egészséges énhatárok – a védelem kiépítése gyermekkorban kezdődik
Szervezeti problémák és kihívások világjárvány idején, home office kollégák között
„Aki kevesebbet meetingel, de nagyobb csend kell a munkájához, az kapta a hálószobát. Aki többet kell bekapcsolt kamerával üljön, az mégsem ülhet az ágyban. Nos, az gyorsan kitakarította a tetőteret – a képernyő látószögéből elpakolta a vasalnivaló halmot, a sísisakokat és korcsolyákat, a kinőtt ruhákat rejtő dobozokat, és két Benedek Elek összessel a vendégágyat is láthatatlanná tette. És persze közösen indítottak egy gyakornok programot is a két újdonsült zöldfülű »kolléga«: a négy és fél éves középső csoportos és a hét és fél éves elsős számára is…”
A tolerancia hiánya beköltözött az otthonokba, családokat tesz örök ellenséggé, és az egyénben is képes olyan belső feszültségeket szítani, amelyek hatással lehetnek a hosszú távú egészség fenntartásában… Amikor tolerálok valamit, akkor valójában eltűröm azt, amivel amúgy nem értek egyet. Képesek vagyunk tisztelni egymás eltérőségét? Mit gondol majd rólunk az utókor?
HirdetésA kölcsönös tisztelet hiánya: engedjük, hogy tovább burjánozzon a sehová sem vezető út?
„Itt vagyunk többedmagammal, szülői közösségekben kérdezgetjük egymást, hogy ki miként áll a felvilágosítással. Egy ideje előtérbe került a mikrotársadalmunkban is ez a kérdéskör, hiszen itt van a két kamaszodó fiam, akiket szépen szeretnék elindítani ezen az úton.”
Alig tudunk beszélni a testünkhöz tartozó „kimondhatatlanokról” – főleg a gyerekeinknek
Napraforgók, levendulák és mandalák mindenhol. Ezek a fő motívumok Erdély legismertebb gyermekpszichológusának házában. Anna és férje, Ede centiről centire tervezték meg és építették fel álmaik otthonát. Sok mindent maguk készítettek el, így – ahogy ők fogalmaznak – handmade házuk lett. Fészkük folyamatosan alakul, mert mindig van még egy-két ötlet, ami megvalósításra vár.
A nagyváradi kulturális események feltűnő résztvevője a mindenki által Ciniként ismert Dobos Erzsébet képzőművész, aki vörös göndör haja mellett hétköznapinak semmiképp sem mondható, extravagáns öltözetével is magára vonzza a tekintetet. Arra kértük, mutassa meg kedvenc darabjait.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
