A triatlon a világ egyik legkeményebb sportja, hiszen egyszerre három sportágban – úszásban, kerékpározásban és futásban – kell jónak lenni. Bár egy nagyon fiatal sportág, nekünk, erdélyieknek sem kell a szomszédba menni a triatlonban elért kitűnő eredményekért. Jakab- Benke Hajnalka és Deák Zsombor neve kétségkívül a sikertörténetek között említendő. Mindketten sepsiszentgyörgyiek, Hajnalka kétszer volt az év triatlonistája, Zsombor pedig világversenyen negyedik helyezést is ért már el. Emellett mindketten országos bajnokok is.
{hirdetes}
A triatlont a gyorsúszást, kerékpározást és a szaladást nagyszerűen kombináló sportág. Mindössze 30 éve űzik, azonban egyre többen szeretnek bele. Talán pontosan azért, mert ez a sport mindenki számára elérhető, el lehet kezdeni nagyon fiatal korban is, de akár ötven fölött is. Kitartással és rengeteg edzéssel az élmezőnyig lehet jutni vele, de ha csak hobbiból műveli az ember, akkor is jelenthet sikerélményt. A triatlon nagyágyúi is kiemelik, hogy ebben a sportban leginkább önmagával küzd az ember, itt nem kell senkit „lenyomni”, hiszen minden időre megy, aki a legrövidebb idő alatt teljesíti a versenytávot, az a győztes.
A versenytáv teljesítése a bedepózással kezdődik, ez az jelenti, hogy a versenyzőnek a kerékpározáshoz és a futáshoz szükséges felszereléseket le kell adnia. A rajt az úszással kezdődik, utána jön a kerékpáros szakasz, majd a futással zárul. Rendeznek belőle csapatversenyeket is. Először 2000-ben került fel az olimpia versenyszámai közé, itt rövid távú versenyeket rendeznek (1,5 km úszás – 40 km kerékpár – 10 km futás), és olimpiai távnak is nevezik. A középtávú versenyt gyakran féltávú vagy fél- Ironman – Amerikában Ironman 70.3- néven is megtaláljuk (1,9 km úszás – 90 km kerékpározás – 21,1 km futás). A hosszú táv az Ironman (3,8 km úszás – 180 km kerékpározás – 42,195 km futás), és így nevezik az olyan triatlonistákat is, akik már teljesítettek hosszú távú versenyt.
A kihívást az jelenti, hogy lehetőleg mindhárom részterületen viszonylag jól kell teljesíteni. S bár amatőr szinten általában mindenki a maga örömére edz, érdemes kipróbálni a tavasztól őszig tartó amatőr versenyek valamelyikét.
A triatlon mindenki számára elérhető
Ezt vallja Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója és Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke is. Mindketten szenvedélyes triatlonisták, és bár egyiküket sem az eredmény hajtja, kitartóan edzenek és versenyeznek.
Gáspárik Attila azért kezdett bele a triatlonba, mert kíváncsi volt, hogy negyven felett mennyit lehet teljesíteni. „A triatlon életforma. Itt nincs ellenfél, akit le kellene győzni. Ez egy demokratikus valami, ahol együtt indulsz a legnagyobbakkal és a kezdőkkel. Semmihez sem hasonlítható érzés ötven fölött leúszni két kilométert, letekerni kilencvenet, majd futni egy félmaratont.”
Kovács Péter első tekerése abból állt, hogy negyedóra után kifeküdt a fűre, és levegő után kapkodott. „Úszni sem tudtam, nem fulladtam éppen meg, de a triatlonban használt gyorsúszásnál tíz méter után levegő nélkül maradtam. Aztán elkezdtem úszótanfolyamra járni, és felkészülni a szaladásra is, amit világ életemben gyűlöltem. Egy marosvásárhelyi versenyen teljesítettem először a triatloni távot. Olyan hihetetlen euforikus érzés volt, amit soha nem fogok elfelejteni” – emlékszik vissza. „Megfog benne az is, hogy a versenyek baráti hangulatban zajlanak, ahol a saját korlátaink leküzdése a fő cél.”
Jakab-Benke Hajnalka számára nem a triatlon az első szerelem. Gyeplabdázott, atletizált, és focizott is versenyszerűen. 2001 nyarán részt vett az első triatlonversenyen, onnantól pedig kinyílt számára a világ. „Az első triatlonomat megnyertem, azóta űzöm és imádom ezt a sportot” – vág bele Hajnalka, aki ismét nagy kihívás elé néz, hiszen októberre várja első kisbabáját.
2013-ban és 2014-ben az év triatlonistája lettél. Ez kötelez?
Igen. Nem úgy indulok a versenyeken, hogy „lesz, ami lesz, élvezzük a sportot”, hanem hogy „ezt meg kell nyerni”. Néha ez elég nagy nyomás.
Melyik a legfontosabb eredmény számodra?
2013-ban megnyertem az Ironman-távot, és egy új rekordot állítottam fel. Erre a versenyre 3-4 év triatlonozás és az utolsó félév kemény munkájának a gyümölcse érett be.
Hogyan képzeljük el a felkészülést egy-egy versenyre?
Általában minden hétvégén versenyzem, naponta pedig kétszer-háromszor edzek. Télen az úszásra fektetek hangsúlyt, tavaszi-nyári időszakban pedig a bringa és a futás kapja a nagyobb szerepet.
Mit szeretnél még elérni?
Még nagyon sok versenyt szeretnék nyerni, és az azóta megdöntött Ironman- csúcsomat visszahódítani. 2013-ban 13 óra 7 perc alatt sikerült teljesíteni az Ironman-távot, a következőt 12 óra körülire tervezem, vagy akár az alá. Ezenkívül gyerekeket szeretnék edzeni, ennek érdekében már alapítottam is egy sportegyesületet.
Mire vagy a legbüszkébb a triatlonon kívül?
Ha a sportnál akarnék maradni, akkor a foci és a gyeplabda országos- és balkánbajnoki címeimre, de ha másban gondolkodom, akkor a férjemre, a szüleimre és a testvéreimre. Ők segítenek abban, hogy azt csinálhassam, ami boldoggá tesz. És nem utolsósorban arra, hogy rövidesen anya leszek.
Mi kell ahhoz, hogy eredményes triatlonista legyen valaki?
Akarat és munka. Ha valakinek ez az álma, ennyi elég hozzá. Ahhoz, hogy profi legyél, még több munka kell, egy kis genetika, egy kis szellemi és anyagi támogatás, de nem árt, ha van egy jó edződ és egy csapatod.
Fotó: Bedő Andor
Deák Zsombor Ausztráliába költözött, mert ott a legjobbak a feltételek a triatlonozáshoz. Egy éve három kontinensen él, nyáron Európában van, felkészülése egy részét Ausztráliában végzi, a versenyei és szponzorai nagyrésze Ázsiában van, tehát ott is sok időt tölt. Most is világversenyre készül, de a téli ünnepeket majd hazajön.
Neked hogyan jött a triatlon iránti szerelem?
Aktív gyerek voltam. Tízévesen először ötven, majd száz kört is képes voltam lefutni. Focistaként kerültem ki a nyíregyházi sportiskolába, ott ismertem meg a későbbi legjobb barátomat, aki már akkor triatlonos volt. Látta, hogy futni és kerékpározni tudok és szeretek is, úgy volt vele, hogy az úszást majd valahogy odarakjuk.
És odaraktátok?
Persze! Az első versenyemre egy magam által összeszerelt kerékpárral indultam el, amely két, szupermarketből vásárolt bicikliből állt össze. Később elkezdtem komolyabban edzeni, országos bajnokságokat nyertem meg. Elsősorban duatlonnal próbálkoztam Európa- és világbajnokságokon, ahol a 23 éven aluliak kategóriában sikerült kétszer is világkupa-pódiumra állni.
Az itthoni sok jó eredmény mégsem volt elég, hiszen Ausztráliába költöztél.
Szerettem volna profi lenni, ezért az egyetem után úgy döntöttem, hogy Ausztráliába költözöm. Itt vannak a legjobb edzési lehetőségek és a legjobb triatlonisták. Diákvízummal érkeztem ki, heti húsz órát jártam be az iskolába, dolgoznom is kellett, mert a suli sokba került. Emellett edzettem.
Fotó: Mhonglio Studio
A sikersztori mégis itt kezdődik...
Most sem értem, hogyan kaptam meghívót az első profi felnőtt versenyemre Indonéziába. Világkupagyőztesekkel voltam együtt. Az elején autogramot akartam kérni tőlük, nekem ők sztárok voltak. A negyedik helyen végeztem fél-Ironman távon, mindenkinek nagy meglepetés volt. Egy hónapra rá Tajvanon volt az első fél-Ironman világkupám, ahol ismeretlen névként, megint sikerült negyedikként célba érni. Itt robbantam be a profi triatlon világba. Ezután már meghívtak a versenyekre.
Legfontosabb eredmény számodra?
A tajvani negyedik hely egy csoda.
Hogyan készülsz a versenyekre?
Én egész évben versenyzek, nincs megállás. Három hét kemény, egy hét könnyebb edzés. Hetente 25–30 órát edzek, ezenkívül 5–10 óra bemelegítés, nyújtás, levezetés. Hetente 15 kilométert úszok, 400–500 kilométert kerékpározom, és 70–90 kilométert futok.
Célok?
Triatlonban 35 év a csúcs, tehát még van 10 évem fejlődni ebben a sportágban. Szinte még gyerek vagyok benne, szeretnék minél előrébb kerülni a ranglistán, nemzetközi versenyeket nyerni, a világkupák pódiumain állni. De próbálom más oldalról is építeni az életem. Edzésben segítek embereknek, otthon hirdetem az egészséges életmódot és a triatlont, előadásokat, nyílt edzéseket tartok.
