Az üvegplafon. A nyolcvanas évek közepén terjedt el ez a terminológia a nyugati társadalomtudományi szakirodalomban, ekkorra érte el a baby boom generáció (1940–1960 között születettek) azt a kort, amikor tagjai már felsővezetői pozíciókat követeltek maguknak a cégeknél, a politikában vagy egyéb intézményi keretek között. A nők is. Akiknek hiába voltak meg a hasonló ambícióik, hiába rendelkeztek ugyanolyan végzettséggel, kompetenciákkal, szakértelemmel, mégis rendre férfi kollégáikat nevezték ki a legmagasabb beosztásokba.
A kifejezés azóta sem vesztett aktualitásából, és ugyan már eltelt több mint harminc év, az üvegplafonon nem sikerült jelentős repedéseket ütni. Ahogy korábbi cikkünkben – Hol (nem) vezet a nő? (2019. március) – már körbejártuk, néhány szerencsésebb országot (pl. Izland, Svédország) leszámítva a világ összes pontján, így Romániában és Erdélyben is, a nők még mindig jelentős lemaradásban vannak a felsővezetői pozíciók megszerzésében, legyen szó nagyvállalati környezetről, helyi vagy országos politikáról, esetleg civil szektorról.
Pedig az üvegplafon negatív hatásai nemcsak azokat a nőket érintik, akik beleütköznek, hanem közvetve az egész gazdasági, társadalmi rendszert is, hiszen így ők ki nem használt erőforrásnak minősülnek, mert nem vagy nem elég hatékonyan kamatoztathatják megszerzett tudásukat, szakmai tapasztalatukat.
Bár a nők belső korlátai és hiedelmei (gyenge érdekérvényesítő képesség, konfliktuskerülés, önbizalomhiány) is jelentős hátráltató tényezők az előrejutásban, most először mégis a legáltalánosabb és a változásoknak leginkább ellenálló külső akadályokat vesszük sorba, illetve azt, hogy milyen módszerek segítségével bonthatjuk le azokat. Bár sajnos nincsenek instant, mindenhol bevethető tuti receptek ezekre, azért néhány formális és informális megoldást érdemes megfontolni és hasznosítani.
HR-es legyek, vagy pénzügyes? A munkaköri szegregáció ismeretlen oldala
Főleg nagyobb vállalatokban, intézményekben figyelhető meg, hogy bár középvezetői szintre már elég sok nő felkapaszkodik, a felsővezetői, ügyvezetői pozíciók elérhetetlenek maradnak számukra. Ennek nagyon gyakran az az oka, hogy olyan területeken szerzik meg a középvezetői helyeket, amelyek távolabb helyezkednek el az üzleti fősodortól vagy a szervezet konkrét tevékenységétől, illetve gyakran tartanak is a technikai vagy pénzhez köthető szakmáktól.
Amíg sajnos HR-, PR-, marketingigazgatókból szinte soha nem lesz CEO, elnök, addig gazdasági, pénzügyi, műszaki vezetőkből már sokkal inkább. Mivel ezeket a posztokat legtöbbször férfiak töltik be, a nőknek esélyük sincs a hierarchia csúcsára jutni.
Hogy mi a megoldás? Ha a legnagyobb babérokra törünk, az esetben fejlesszük tudatosan képességeinket ne csak a választott szakmánkban, de azokban a témákban is, amelyek elengedhetetlenek a felsővezetői pozíciókban. Tanuljunk és képezzük ki magunkat olyan „férfias” területeken, mint a stratégia, pénzügy, logisztika, és ne féljünk tudásunkat, elképzeléseinket, ötleteinket a vezetői megbeszéléseken hangoztatni.
Gündisch Ágnes szerint, ha előre szeretnénk jutni, ne bízzuk a véletlenre
Ahogy ne tartsunk attól sem, hogy konkrétan jelezzük a feletteseknek, tulajdonosoknak, ha szeretnénk megpályázni egy magasabb kinevezést. Így vélekedik erről Gündisch Ágnes, a Nobila Casa ügyvezetője is: „Sosem vágytam különösebben pozícióra, csak mindig a legjobbat szerettem volna kihozni abból, amit csinálok, de semmiképpen nem egy címért. Viszont egy másik nőnek, aki akadályokba ütközik a karrierépítés során, azt ajánlanám, hogy hozza a felettese tudomására először is azt, hogy ő vállalná az új pozíciót, ne bízza a véletlenre és feltételezésekre, sorolja fel az argumentumait. A mai Erdélyben, nyitott szellemű és haladást kereső vállalatoknál ez előnyt kellene hogy jelentsen.”
Az öregfiúk nehezen engednek
Szintén nagyon erős akadályozó tényező a nők előrejutásában az idősebb, már vezető helyzetben lévő férfiak összetartása, akik amolyan „öregfiúk klubja” módjára nagyon gyakran informális keretek között, a fehér abrosz mellett osztják le a pozíciókat, legtöbbször egymás között. És sajnos még mindig nagyon komoly probléma a nőkkel kapcsolatos előítélet, a férfisovinizmus: a női vezetők 2/3-a tapasztalt már szakmai karrierje során hátrányos megkülönböztetést csak azért, mert nő.
Bereczki Kinga: A férfiakhoz hasonlóan a nők is létrehozhatnak érdekszövetségeket
Ezt Bereczki Kinga, a Háromszéki Közösségi Alapítvány ügyvezetője is megtapasztalta, akinél szintén nem a státusz az elsődleges szempont: „Nem annyira a pozíciót, mint általában a célt láttam magam előtt. A célmegvalósításban igen, időnként ütköztem akadályba, például meg nem értésbe, el nem fogadásba – ezt inkább fiatalabb koromban tapasztaltam. A korkülönbség és női mivoltom nem minden esetben volt összeegyeztethető a férfiúi »felsőbbrendűséggel«.”
Természetesen erre a jelenségre sincs mindig és mindenhol alkalmazható megoldás. A tudatos építkezés, támogató közeg kialakítása is járható út: a férfiakhoz hasonlóan a nők is létrehozhatnak érdekszövetségeket, akár a cégen, intézményen belül, akár azokon kívül, szakmai szervezetekben. A szenior pozíciókat elfoglaló nők pedig akár pozitív diszkriminációval is segíthetik fiatalabb nőtársaikat, persze csakis akkor, ha a munkakör kritériumainak való megfelelésben nincs hiba. Egyébként ez talán az egyik legfontosabb és legerősebb fegyver a nők kezében: a kikezdhetetlen szakmai professzionalizmus. De akár dönthetünk úgy is, hogy saját vállalkozásba kezdünk, hiszen így rögtön a vezetői pozícióból indulhatunk, elkerülve a szervezeten belüli karrierlétra-mászás és helyezkedés nehézségeit.
Fontos hinni saját sikerünkben, mondja Csép Andrea
A politikai ambíciókat dédelgető nők vannak talán a leghátrányosabb helyzetben, legalábbis Csép Andrea Maros megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő így látja: „Természetesen létezik az üvegplafon jelensége, főleg a politikában, hiszen a hétköznapjainkban még mindig jelen van az a hiedelem, hogy a nők kezébe nem való a hatalom, a vezetés. Egyértelmű az is, hogy az erdélyi társadalom tele van formális és informális szabályokkal, normákkal, amelyek előírják és el is várják, hogyan viselkedjen egy nő, mi több, megmondják azt is, hogy egyáltalán milyen szerepeket kell betöltenünk, vállalnunk. Mégis, most már azt gondolom, hogy leküzdhető. Fontos, hogy bízzunk képességeinkben, ne adjuk fel az első kudarcnál, és mindenekfelett ne ijedjünk meg a sikertől.”
Ne feledjük el azonban azt sem, hogy nem csak a külső tényezők állhatják útját az előmenetelünknek, mi is igen hatékonyan tehetünk saját magunknak keresztbe. Csép Andrea erről ezt gondolja: „Félre kell tenni a belső félelmeket és vélt korlátokat, az amiatti aggódást is, hogy nem felelünk meg. Azt tanácsolom minden hölgynek, hogy ismerje fel rejtett képességeit, távolodjon el a társadalmi elvárásoktól, és fogalmazzon meg konkrét célokat felkészültsége, ismeretei tudatában.”
A következő cikkünkben ezért a nőkre oly nagyon jellemző önsorsrontó hiedelmeinket vesszük majd górcső alá, hogy mit is kezdhetünk velük, és hogyan szabadulhatunk meg tőlük legkönnyebben. Az üvegplafont ugyanis mi magunk is építjük és fenntartjuk, akár tudattalanul is, ezért nagyon nem árt, ha a kívülre mutogatás mellett magunkba is nézünk, és felhagyunk az önszabotálással.
Kiemelt kép: Shutterstock
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. áprilisi lapszámában jelent meg.
