– Hogyan érintette a csoporttagokat, vállalkozókat az elmúlt két hónap?
– Nagyon sok embernek eltűnt az út a lába alól, eddig volt egy irány amerre mentek, bizonyos módon növekedtek, volt egy előre látható, számolható jövő, és ez megszűnt. Van, aki át tud szerveződni valami mássá, és nagyon sokaknak teljesen megszűnik ez a lehetősége. De olyan is van, akinek hatalmas nagy lehetőség ez, ők kis százalék, de ilyen is van.
– Milyen lehetőséggel számolhattak?
– Kénytelenek rugalmasnak lenni, például van olyan családi vállalkozás, amelyben apa, anya dolgozott, ebből éltek meg az oktatás területén, és egyik napról a másikra megszűnt a betevő falat. Ők nagyon gyorsan kellett váltsanak, nem volt választási lehetőség, és ahogy ez az egész helyzet elkezdődött, nem nagyon volt hova menni munkahelyet keresni, s akkor még lehet, hogy van otthon két-három gyereked. Olyan is van a csoportban, aki natúrkozmetikumokkal foglalkozik, kiváló szakember, s írta, hogy nagy bajban van, elmondta mihez ért, aztán kapott a csoportban fordítói és jogász munkát.
Azt kell tudni a nőkről, hogy nem egy szűk utcán haladnak, van négy–öt–hat képesítésük, és ezzel elég sok lehetőségük is. Most mindenki megállt, szétnézett, hogy mire van szükség, és gyorsan átszervezte a tevékenységét.
– Mit tapasztaltál az évek alatt, miben más egy női vállalkozó?
– Mi sokkal inkább a kooperációban hiszünk, mint a falkavezérben. Azt látom, hogy a nők által vezetett vállalkozások, amelyeket nők építenek fel nulláról, sokkal inkább együttműködési viszonyokon alapulnak. A munkatárs nem egy sima alkalmazott, hanem valamivel több. Azt látom, hogy a női vállalkozások nagy részének van egy társadalmi feladata, amit felvállal, tehát ők nemcsak a profitért vannak benne, szinte mindenkinek van egy missziója. Jóval emberközpontúbb a kommunikációja egy nő által vezetett cégnek, és általában nem termelnek akkora profitot. Ezt el kell mondani, ez szerintem egy nagyon fontos dolog, és nincs ezzel semmi gond,
Pont tegnap hallgattam egy fizikust, aki azt mondta, hogy ennek az időszaknak és a karanténnak az egyik nagy feladata, amit át kellene gondoljunk, az az, hogy mi a fontos, az ember vagy a profit.
Ezt a kérdést a női vállalkozók nagyjából megválaszolják. Hangsúlyozom, elsősorban azokról a nőkről beszélek, akik egymaguk nulláról építettek fel egy céget. Ahol ketten vannak, ott már nem föltétlenül igaz, de ott is érezhetőek ezek a hatások.
[embed]https://
[/embed]
– Újrakezdés előtt állunk. Egy ilyen nehéz időszak alatt nem veszítik el a nők a vállalkozói kedvet, bátorságot?
– Kényszerhelyzetben vagyunk, és a nők nagyon sokszor kényszervállalkozók. Nagyon kevesen jutnak el odáig, hogy önmegvalósításként vállalkozzanak, és ez nem változik most sem. Megint mi húzzuk a rövidebbet, tehát mondjuk ki, ez úgy ahogy van, szívás a nőknek, mert otthon maradtak a gyerekek, és most már otthon maradnak szeptemberig, Tehát akárki dolgozik, a gyerek mellől csinálja. Közben a gyerekeiről gondoskodnia kell, és közben a nőkre olyan extra terhek adódtak, ami mellett bármi mást csinálni, mint a család ellátása, már nagy kihívás. S ha emellett rajtad van annak a terhe, hogy egy vállalkozást életben kell tartani, akkor hihetetlenül nehéz az az időszak, ami következik. Na, de tudjuk, hogy a nők hihetetlenül rugalmasak, teherbíróak, úgyhogy ezen is túl lesznek. Meg fogják találni a módját, hogy hogyan tartsák életben a cégüket.
Várható, hogy visszaesés lesz, kevesebb energiát tudnak beleölni, de szerintem nem fogják abbahagyni, mert ez az önállósodásnak az egyetlen formája.
Ha most valaki otthon marad három kisgyerekkel, nem tud visszamenni 8 órába dolgozni, legyünk reálisak, nem tud, nincs, mit csináljon a három gyerekkel szeptemberig. Munka nélkül marad, tehát jön még egy hullám.
– Mivel tudjátok segíteni egymást ebben a helyzetben?
– Mi most azt mondtuk azoknak, akik szeretnének megmaradni a saját a tevékenységükben és megengedhették maguknak, hogy ne kelljen kétségbeesetten bármit bevállalniuk, hogy mutatunk nekik olyan felületet, ahol találkozhatnak a potenciális klienseikkel. Ez az időszak azt hozta, hogy a legtöbb ember megkeresi direktbe a termelőt, tehát gyakorlatilag kiiktatjuk a bevásárlóközpontokat, a viszonteladókat, és közvetlenül az előállítót keressük. Ennek adunk lehetőséget két Facebook-platformunkon, az egyik az egyesület oldala Transylvanian Art and Trade, ahol licit van, ami azt jelenti, hogy kiteszünk egy terméket, és egy lejről lehet kezdeni a licitet, a határ pedig, amennyit a piac hajlandó fizetni. A másik a Női vállalkozók Erdélyben, ahol videós bejelentkezők vannak, például relaxáló masszázst tanulhatunk egy szakértő masszőrtől, de lesz nyelviskolás és sokan mások, akik hozzák az ingyen tudásukat. Valószínűleg így fognak egymásra találni olyan emberek, akik éppen ezt a szolgáltatást, terméket keresték.
– Sokakat kényszerített ez a helyzet arra, hogy online is erősítsék jelenlétüket...
– Azt látom, hogy ezek a kisvállalkozások most elkezdtek videózni, élőzni, bemutatkozni, mert rájöttek, ha a piacról részesedést akarnak, muszáj meglépniük ezt. Ez olyan kényszerhelyzet, ami kimozdította őket a komfortzónájukból. Szerintem nekünk hosszú távon jó lesz .
– Tehet valamit most a tágabb értelemben vett közösség?
– Ami most elindult, az visszafordíthatatlan, megváltozik az a világ, amit mi eddig ismertünk. Azok a közösségek fognak túlélni, akik önellátók, Nekünk még vannak ismereteink és még vannak emlékeink arról, hogy mit jelent saját magunkról gondoskodni. Én úgy gondolom, hogy minél hamarabb kezdjük összetenni a tudásunkat, a kapcsolatrendszerünket, és építsünk fel önfenntartó rendszereket, amiben mindenki mindenkin segít, mert annál könnyebben fogjuk átvészelni ezt az időszakot, és azt, ami következik. És nem utolsósorban, minél inkább tudunk élhető eszközöket adni a gyerekeink kezébe, annál inkább meg tudnak harcolni 50–60 év múlva azokkal a változásokkal, amik ezután következnek. Mindenki nézzen szét a háza táján, nézze meg, hogy mihez ért, abból mivel tud segíteni, nézze meg, hogy ki az, akitől vásárolhat a környezetében, és amit lehet, azt csak helyitől tegye!
Kiemelt képen: Czirjék Katalin
Segítsünk közösen a nehéz helyzetbe került erdélyi családoknak! A Nőileg, együttműködésben a Gyulafehérvári Caritasszal támogató programot indított, mellyel célkitűzésünk legalább 50 erdélyi család segítése fél éven keresztül. Adakozásra hívjuk a Nőileg olvasóit és nemcsak! Támogatásoddal segíthetsz munkanélkülivé vált családfenntartókat, kiskorú gyerekeiket egyedül nevelő szülőket. További részleteket itt olvashatsz, vagy kattints az alábbi gombokra:
