Nem csak tengereken: nagyvárosokban is vannak szigetek. Aki ezt nem hiszi, az soha nem ásta bele magát úgy istenigazában egy nagyváros valódi életébe. A legnagyobb zaj, tülkölés, por és autó- meg embertömeg tengerében vannak csend-szigetek, szépség-szigetek, nyugalom-szigetek. Az otthon, amit most bemutatunk Önöknek, ilyen sziget.
{hirdetes}
A cím Kolozsvár egyik legforgalmasabb, központi utcáját jelzi, amelyen ráadásul mostanában egymást bömbölik túl az építőtelepek munkagépei, hogy az ember a saját szavát se hallja. Aztán belépünk a füves udvarra, mögöttünk becsukódik a kapu, és mint a mesében, úgy kerülünk hirtelen egy másik világba.
Amint végigsétálunk a füves telken, amelynek végét a Szamos határolja, idilli, rózsakapus házhoz érünk, és a zaj meg a por csak távoli, rossz emlékké válik.„Évek óta kinéztem ezt a házat. Nagyon tetszett – meséli Kádár Magor, a házigazda. – Egy évvel ezelőtt végül sikerült megvenni, azóta felújítottuk, rendezgetjük, még mindig nincs teljesen kész.”
Ezt azonban csak ő érzi: a látogató számára nagyon is kész lakás benyomását kelti, amelynek minden darabját jól átgondolták. Nincsenek fölösleges kacatok, udvariasságból megtartott ajándéktárgyak.
„Sok vendég jön hozzánk, de mindenkit megkérünk, hogy ne hozzon ajándékot. Ha mégis hoz, és nem tetszik, akkor vagy elsüllyesztjük egy fiókba a kapott tárgyat, vagy átalakítjuk ízlésünknek megfelelően” – mondja vendéglátónk, és egy szép, ovális képre mutat, amely Klimt Életfáját idézi. Házilag készült: eredetileg egy ajándékba kapott, giccses óra volt, ami sehogy se illett az új lakásba.
A tágas otthon egy dolgozószobaként is funkcionáló nappaliból, két hálószobából, fürdőszobából és konyhából áll. Ez utóbbiba még nem érkezett meg a rendelésre készülő, új asztal – nem volt sürgős, hisz egész nyáron a kertben étkeztek, ahova egyenesen ki lehet lépni a konyhából. Az angolosra vágott gyep, a Szamos-part dús növényzete, a most már kókadozó, de egész nyáron virágzó rózsák, a kovácsoltvas kerti bútorok elfeledtetik az emberrel, hogy rohanó nagyvárosban van. A borok, frissítő italok külön hűtőben laknak, a konyhában párnák tucatjai tornyosulnak: az udvart ugyanis meleg nyári estéken kerti mozivá alakítják át. Vetítő, kerti székek, párnák, hűs borok, hömpölygő Szamos, néhány jó film... Csodálatosak lehetnek ezek az esték. Ki akar még Cannes-ba menni?
A hűtőn rengeteg mágnes: utazások emlékei. „A dísztárgyaink mind-mind emléktárgyak. Rengeteget utazunk, és olykor fantasztikusan dizájnos darabokra bukkanunk. Ezt a teknőst például muszáj volt megvenni” – mondja, és végiggurítja a nappali asztalkájának üveglapján a fából készült jópofa játékot, amelynek négy gömb lábacskája forgatja gömb testét.
Mivel a házigazda otthon dolgozik, a nappaliban kényelmes, világos munkasarkot rendezett be magának. Íróasztala mögött masszív könyvespolc, saját tervei szerint készült, rendelésre. Tévé még nincs, noha a helye megvan; ez is olyan kellék, ami várhat még. A háziak nem sokat televízióznak ugyanis, sokkal fontosabb volt a két puha olvasósarkot kialakítani a megfelelő lámpákkal.
Az alkotók kiváló szépérzékét dicséri a kromatikai összhang: az egész lakás meleg, természetes színárnyalatokban játszik, amire csak ráerősítenek a réz kandeláberek meg a rengeteg fa. A felújítást is azzal kezdték, hogy lángvágóval megszabadították az összes ajtókeretet az előző lakók által felmázolt olajfestéktől, és láthatóvá tették a régi, asztaloskezek által megmunkált fa természetes szépségét.
A vendégeket külön hálószoba várja, amire szükség is van, hisz nem telik el hét látogató nélkül. Sokszor külföldi munkatársak, ismerősök is szívesebben szállnak meg Magoréknál, mint egy hideg-rideg szállodaszobában. A vendégszobában érdekes képek díszítik a falat: bronzos ragyogású, patinás hangulatot árasztó térképek. Alkotójuk árulja el, hogy valójában rongyosra használt, lomtárban talált iskolai térképek megmentett darabjaiból készültek ezek a reneszánsz utazó dolgozószobáját idéző darabok.
A háziak hálószobájának tónusához jól illik a csokornyi gyapotvirág, amely a fürdőszobában is visszaköszön. Masszív, sötétbarna darabokkal rendezték be e két, egymásba nyíló helyiséget, alkalmazkodva a korábbi lakóktól örökölt, egy teljes falat elfoglaló szekrénysor árnyalatához. „Milyen jól fogna nekem egy ekkora gardrób!”, gondolom irigykedve, Magorék azonban ruhák tekintetében se gyűjtögetnek. „Van egy nagyon fontos szabályunk, ami az egész lakásra érvényes: egy be, egy ki. Tehát ha veszünk például egy új ruhadarabot, akkor egy régitől megválunk. Így nem gyűl fel a lom, és a lakásunk kellemesen szellős marad.”
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2016 novemberi lapszámában jelent meg.