Az óceánok műanyagszennyezése elleni közös fellépésre szólította fel nemrég az embereket Ferenc pápa, aki amúgy az elmúlt években számtalanszor emelte fel szavát az ember által előidézett globális felmelegedés megállításáért, Földünk védelméért. „Nem engedhetjük meg, hogy tengereinket és óceánjainkat úszó műanyagok végtelen mezői szennyezzék be.
Mindannyiunknak felelősséggel kell tartoznia a másik iránt és bolygónk jövője iránt” – hangsúlyozta a szentatya. Leszögezte ugyanakkor, hogy sajnálatos módon túlságosan sok erőfeszítés végződött sikertelenül a hatékony szabályozás és ellenőrzés hiányában, különösen, ami a nemzeti hatóságok igazgatásán kívül eső tengeri területek védelmét illeti. Aggodalmai pedig egyáltalán nem hiábavalóak, hiszen az ENSZ adatai szerint évente mintegy nyolcmillió tonna műanyag kerül az óceánok, tengerek vizébe, elpusztítva a tengeri életet, behatolva az emberi táplálékláncba.
A pápa arról is beszélt, hogy „a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés alapvető és általános emberi jog”, és helytelenítette, hogy sokan nehezen vagy egyáltalán nem férnek hozzá tiszta ivóvízhez. Az ENSZ szerint több mint 2,1 milliárd ember nem fér hozzá fogyasztható vízhez, közülük is a gyerekek vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben.
Nem elég a „zöld” hozzáállás
A nyáron egy időben két környezetvédelmi találkozót is szerveztek a Vatikánban. Modern rabszolgaság és a klímaváltozás: a nagyvárosok kötelezettségvállalása címmel nagyvárosok polgármesterei, kormányzók és ENSZ-képviselők osztották meg tapasztalataikat egymással a bevált gyakorlatról a klímaváltozás és a modern rabszolgaság elleni küzdelem terén. Jólét, népek és a bolygó: a fenntartható fejlődés megvalósítása a nagyvárosokban címmel pedig a résztvevők szimpóziumon folytattak véleménycserét.
Mi fán terem a humánökológia?
A szentatya a Magyar Kurír által idézett felszólalásában először a környezetvédelem fogalmát határozta meg, ami meglátása szerint nem merül ki az úgynevezett „zöld” hozzáállásban, hanem annyit jelent, hogy meg kell valósítani a humánökológiát. Rámutatott: az ember nem választható külön a környezettől, az ökológia átfogó, teljes fogalom. „A Laudato si’ kezdetű enciklika is ezt hangsúlyozza, a kapcsolat kölcsönös az ember és a teremtett világ között. A környezetvédelem társadalmi viselkedés, szocializál bennünket. Amikor a teremtett világról nem gondoskodunk, mértéktelenül növekednek a városok – emelte ki Ferenc pápa a nagyvárosok polgármestereinek mondott beszédében. – Ez világjelenség. Ezzel párhuzamosan a szegénység, a nyomor is növekszik bennük. Miért vándorol a lakosság a nyomornegyedekbe? Mert a vidék nem ad számukra lehetőséget a megélhetésre.”
Ferenc pápa a környezetvédelem elhanyagolásának következményeiről beszélve megemlített különböző betegségeket, szólt a levegő és a víz szennyezéséről, a nagy területeket érintő elsivatagosodásról, az erdőirtásról, kiemelve az Amazonast és Kongót, mint a világ nagy tüdejét.
A pápa felszólalásában az olasz Romano Guardini teológus és filozófus gondolataira is utalt, aki a kulturálatlanság (incultura) két formáját fogalmazta meg. Az egyik a kulturálatlanság, amelyet Isten hagyott ránk, hogy azt kultúrává alakítsuk át. Ránk bízta a feladatot, hogy gondozzuk, hagyjuk növekedni a földet, és uralkodjunk rajta. A másik kulturálatlanság az, amikor az ember nem tiszteli a földdel való kapcsolatát, és nem gondozza azt. Ennek a drámája, hogy az ember a kulturálatlanság és nem a kultúra megteremtőjévé válik, mert nem védelmezi a környezetet.
