2017. április – 2018. február közt minden hónapban egy-egy erdélyi megyében, térségben példaképek jelölésére buzdított a Nőileg magazin. A programnak köszönhetően többszáz, korábban csak lokális szinten ismert személyről derült ki, hogy őt valaki példaképének tekinti. Pedagógusok, orvosok, lelkészek, edzők, közösségépítők, civil szervezetekben tevékenykedők, hagyományőrzők, önkéntesek jelentek meg hétköznapi hősökként. Milyen típusú foglalkozások, hivatások, megvalósítások, valamint emberi tulajdonságok, jellemzők nevezhetők példaértékűnek, illetve tapasztalható-e területi eltérés, megyék közti különbség? Kik azok, akik ismertebbekké váltak a programnak köszönhetően, vagyis adott kisebb térségben első díjasok lettek – ennek nyomán látva azt is, hogy a média, jelen esetben egy női magazin – milyen szerepet játszik a példakép-formálásban?
Mit jelent a példakép?
A kognitív pszichológia szerint a példakép lényeges eleme a szocializációs folyamatnak, ám nem zárul le a tinédzser korral, tehát életünk során állandóan lehetnek példaképeink, akik viselkedésünket, döntéseinket befolyásolni tudják, akik tevékenysége, élete értéket képvisel szemünkben. Viszont ha ezt a szót halljuk, hogy példakép, akkor
hajlamosak vagyunk „a legnagyobb magyarra”, Nobel- vagy Oscar-díjasokra, az első női orvosra gondolni, pedig nemcsak a közismert hírességek, nagyon kiemelkedő teljesítményű zsenik, élsportolók válhatnak példaképpé, hanem a hétköznapi, úgymond „egyszerű” emberek is.
Egy átlagember is lehet példakép, főként, ha valaki számára inspiratív, életútja, tevékenysége motiváló, kitartásra ösztönző, illetve ha talál vele közös vonásokat, hasonlóságokat.
Példaképek a kutatások tükrében
Eddigi példakép-elemzéseink arra derítettek fényt, hogy a székelyföldi általános és középiskolás tanulók kétharmada egy személyesen ismert, közvetlen környezetükben élő személyt nevezett meg példaképként: szülőt, nagyszülőt, testvért, rokont, tanárt, edzőt, lelkészt, ismerőst. Ez összecseng a Hankiss Elemér (Széchenyi-díjas magyar szociológus, filozófus, értékkutató, irodalomtörténész, szerk. megj.) által megfogalmazott gondolattal, miszerint a média közvetítése révén érkező rengeteg információ zavart és bizonytalanságot okoz és a közvetlen környezet biztonságosabbnak, megfoghatóbbnak tűnik.
Ugyanakkor a tény, hogy háromból egy tanuló a média csatornáin keresztül megismert híres embert választott példaképül, azt jelenti, hogy a média szerepe megkerülhetetlen.
A hétköznapi, de mégis példaértékű emberek és történeteik megismertetésére, közelebb hozására is fel lehetne használni a térségi, országos média csatornáit, hogy azon személyek tevékenysége és életpályája is ismertebbé váljon, akik nem média-celebek, de megvalósításaik fontosak és példaértékűek. Meghatározó továbbá az iskola és a pedagógusok szerepe: itt lehetőség nyílik ráirányítani az iskolások figyelmét olyan kínálkozó modellekre, mintákra és értékekre, melyeket környezetükben élő, „átlagos” emberek is képviselnek.
Az élettapasztalat értéke
A Nőileg magazin Mutass jó példát! programjának adatait vizsgálva kiderült, nem igaz, hogy csak nyugdíjas korára lehet valakiből példakép: a legtöbb jelölt a harmincas évei második felében járt, illetve legfeljebb a negyvenet töltötte be (21,6%). Viszont az élettapasztalat példaértéke tagadhatatlan, csak a második legnépesebb életkori kategória a 60 év felettiek csoportja: a példakép-jelöltek 18,2%-a már elmúlt 60 éves, bronzérmesek pedig az ötvenes éveikben járók, és csak 10-ből egy példakép-jelölt 30 éves vagy fiatalabb.
Tehát mindenképp egy bizonyos életkor után mutatkozik „esély” arra, hogy valaki példaképpé váljon, de ez 40 éves kor előtt gyakran megeshet.
A nemzet „napszámosai”
Azoknak, akik a programban példaképeket jelöltek, azt is el kellett árulniuk, hogy mivel foglalkozik példaképük, mi az a tevékenység, ami miatt az illető személyt jelölik. Ezen nyílt kérdésre adott válaszok alapján 8 kategóriát tudtunk létrehozni. A legtöbben valamilyen módon az oktatáshoz és neveléshez köthetőek: tehát szinte minden második jelölt pedagógus, vagy néptáncoktató, zenetanár. Szintén jelentős csoportot tesz ki a civil szférában tevékenykedők, nagyon sok esetben közösségszervezők aránya (30%). Ezen kívül jó néhányan egészségügyi területen (8%) munkálkodnak példaértékű módon, illetve gazdasági szektorban (5%), sporthoz köthetően (4%), valamely erdélyi egyházhoz kapcsolódóan (3%), legtöbben lelkészek ezek közül.
Az egyik igen kedves kategória a család és gyermeknevelésben nyújtott jó példákat gyűjtő csoport: 6 olyan személyt is jelöltek, akinél nem a foglalkozását, vagy a közösségéért végzett önzetlen munkát emelték ki, hanem csupán azt, ahogy a családjával, a gyermekeivel foglalkozik, illetve, hogy (az átlagosnál) több gyermeket vállalt.
Megyénként lehet apró eltéréseket felfedezni ezen a téren is: a szórvány megyékben az átlagosnál is hangsúlyosabb az oktatás és nevelés terén tevékenykedő példakép-jelöltek aránya, míg a székely megyéknél inkább a civil szektorban kifejtett munka tűnik a közösség részéről értékelendőbbnek, figyelmet felkeltőnek és példamutatónak.
Ki milyen eséllyel indul?
Kilenc személy történetét ismerte meg a nagyközönség a havilap címlapsztorijaként: öt nőét és négy férfiét. A jelöltek háromnegyede nő volt – ami nyilván egy női magazin közönsége és olvasótábora közreműködésével végzett példakép-keresés esetében nem meglepő, ugyanis kutatások bizonyítják, hogy a példakép-választásnál a nem meghatározó. Emellett viszont a 9 példakép „győztes” közt csak 5 nő és 4 férfi szerepel. Heten civil szférában tevékenykednek a jelölőik szerint. Egy személy közigazgatási területen dolgozik, egy személy pedig egyházi vonalon. Viszont, ha alaposabban megnézzük, akkor a „befutók” mindenikének tevékenysége alapvetően kiskorúakra és/vagy családokra irányul.
Következtetések
A hétköznapi hősök, azaz a példaképként jelölt személyek mindannyian mondhatni átlagemberek, éppen ezért viszonylag könnyen tud velük bárki azonosulni, főleg a jelölő személy. Nagyon sok pedagógus, tanító, nevelő jelenik meg, ez a legnépesebb csoport. A pedagógusok kiemelt hatása mellett a civil szférában tevékenykedők szerepe tűnik még meghatározónak és közvetlen környezetükben figyelmet kiérdemlőnek.
Vannak apró kistérségi eltérések: szórványban nagyobb a hagyományőrző munka, valamint a pedagógusi tevékenység értéke, a székelyföldi megyékben jelentősebb a közösségi munka, a társadalmi-szociális érzékenység iránti tevékenység élvez valamivel nagyobb elismerést.
Megfigyelhető a tragédiákból, egyéni drámákból motivált önkéntesség, sok évnyi, alkalmanként évtizedes, vagy akár több évtized munkája.
És hogy kiből lesz példakép? Azt mondhatjuk, hogy a városon, megyeközpontban élő 41–45 éveseknek van a legnagyobb esélyük erre, főleg ha közösségépítő tevékenységet végeznek, ezt többnyire önkéntesen, és nem anyagi juttatás ellenében teszik.
Valamint, ha olyan tevékenységet fejtenek ki, amely többszáz személyre gyakorol hatást. Úgy tűnik, hogy a nem is meghatározó lehet: a férfiaknak nagyobb esélye van példaképpé válni, noha egynegyed férfijelölt volt, mégis a nyertesek közt 44%-os a férfiak aránya, és bár háromnegyed női példakép-jelölt volt, 56%-os a nők aránya a nyertesek közt. Tehát a férfi jelöltek 4%-a vált példaképpé, a nők közt viszont 2% lett megyei példakép, vagyis a férfiaknak kétszer akkora esélyük van a példaképek közül is kiemelkedni, mint a nőknek.
Kiemelt képen: Gergely Orsolya előadást tart.
Segítsünk közösen a nehéz helyzetbe került erdélyi családoknak! A Nőileg, együttműködésben a Gyulafehérvári Caritasszal támogató programot indított, mellyel célkitűzésünk legalább 50 erdélyi család segítése fél éven keresztül. Adakozásra hívjuk a Nőileg olvasóit és nemcsak! Támogatásoddal segíthetsz munkanélkülivé vált családfenntartókat, kiskorú gyerekeiket egyedül nevelő szülőket. További részleteket itt olvashatsz, vagy kattints az alábbi gombokra:
