Ha semmi más nem győz meg arról, hogy a C-vitamin jó neked, hát mondok egyet: Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin felfedezője 93 évet élt. Először mellékveséből állította elő a C-vitamint, majd káposztából és citromból vonta ki, végül a felesége paprikasalátája győzött. Akkortájt valamennyi tudományos munkatársát befogta paprikát pucolni, s egy hét alatt másfél kilónyi C-vitamint állított elő. 1933 szeptemberében egy hold földet kért és kapott bérbe Szeged városától paprikakísérleti célokra (lehet, hogy ezért híres a szegedi paprika).
A C-vitamint az évszázadok során többször felfedezték. Vicces, ugye?
Sok évszázadon át időnként akadt egy-egy jóeszű és -hiszemű tengerészkapitány vagy orvos, aki rájött arra, hogy bizonyos (ma már tudjuk, hogy C-vitamin-tartalmú) növények és gyümölcsök hatékonyak a skorbut ellen, néha orvosi könyvekbe is belefoglalták ezt, de valahogy mindig elsikkadt a tudás, és százezreknek kellett elpusztulniuk. Mert hogyan is hihették volna, hogy három kiskanálnyi savanyú lé megoldja a halálos kórt?
Szerencsére érkezett Szent-Györgyi s vele a C-vitamin.
A skorbutot megoldottuk, ma már nem téma ez a hiánybetegség, hiszen napi 6-10 mg C-vitamin bevitele már megelőzi az egyébként halálos kórt. Akkor hát mennyi az annyi?
A háziorvosom azt mondja, ha náthás vagyok: vegyél be napi 2000 mg C-vitamint. De ezt – az orvosom szerint – legfennebb pár hétig érdemes megtenni, náthaszezonban.
Szent-Györgyi Albert 93 éves koráig napi rendszerességgel, vagyis télen-nyáron 1000 mg C-vitamint fogyasztott, betegség idején pedig 8-9000 mg-ra növelte az adagot.
A molekuláris biológiával foglalkozó, szintén Nobel-díjas Linus Pauling kémikus állítólag napi 10 000–18 000 mg-ot szedett élete során a vitaminból. A tudós 91 évesen hunyt el.
Száz gramm csipkebogyó körülbelül 400 mg, a fenyőtű 200, a petrezselyemlevél 185, a paradicsompaprika 180, a zöldpaprika 125, a káposzta 87, a barack 50, a citrom 45, a burgonya 24 mg aszkorbinsavat, azaz C-vitamint tartalmaz.
Az orvostudomány szerint a napi szükséglet 60-80 mg C-vitamin. Ennél nagyobb mennyiséget a szervezet kiürít, azaz konkrétan lehúzzuk a vécén. Egyesek azt mondják, a hosszú ideig szedett megadózis (2500 mg fölött naponta) ártalmas is lehet, a túladagolás hasmenést okozhat, és gátolhatja más anyagok felszívódását.
Más orvosok viszont Szent-Györgyivel értenek egyet, és folyamatosan napi több ezer mg fogyasztására ösztönöznek. Segíti a stressz által legyengült immunrendszert, csökkenti az agyvérzés kockázatát és a köszvény kialakulásának kockázatát – mondják.
Szépségben is ludas
A C-vitamin a kötőszöveti rostok egyik típusának, a kollagénnek az előállításához nélkülözhetetlen koenzim. Ugye, ugye, az a csodás kollagén! Ha tehát C-vitaminos arckrémünk azt ígéri, hogy ez csökkenti a ráncosodást, a száraz bőr megjelenésének valószínűségét, és lassítja a bőrünk öregedését, higgyünk neki!
Az antibiotikumot is többször felfedezték
Akárcsak a C-vitamint, ezt is használták már sokkal azelőtt, hogy nevet adtak volna neki. Több ókori kultúrában, például Egyiptomban és a görögöknél penésszel, növényi részekkel és ezek levével kezelték a fertőzéseket. Egy Bartolomeo Gosio nevű olasz pedig az 1800-as évek végén cikkeket írt a penészgomba hatásáról, de persze senki nem figyelt rá.
Szerencsére jött Fleming, aki a múlt század húszas éveiben rájött, hogy a penészgomba baktériumölő hatású, s ma már vígan szedhetjük az antibiotikumot!
Csakhogy. A ”vígan”-nal baj van!
Hiába folyik mindenhonnan az információ, hogy az antibiotikum baktérium ellen hat, és csakis baktérium ellen, mégis bekapjuk a legkisebb náthás tünetnél. Az orrfolyás, köhögés, torokfájás a legtöbbször vírusos fertőzés jele, s teljesen fölöslegesen szedünk rá antibiotikumot. Minimum gátol abban, hogy helyrejöjjünk, de az is lehet, hogy rezisztensekké válunk.
Antibiotikumrezisztencia – rosszabb a ráknál?
A tudósok attól tartanak, 2050-ben többen halnak majd meg az antibiotikumrezisztens szuperkórokozók miatt, mint rákban. Ez egyben azt is jelenti, hogy
a kórokozók időben gyorsabban fejlődnek az orvostudománynál.
A rezisztencia nemcsak az egyszerű fertőzések gyógyulását veszélyezteti, hanem bármilyen sebészeti beavatkozás, transzplantáció, bizonyos rákterápiás kezelések sikerességét és a koraszülöttek ellátását is.
Doktor úr, ha ezt beveszem, ihatok-e?
Valószínűleg sok orvos találkozott már ezzel a kérdéssel, amikor felírta a papírra, hogy izécilin. Mert a legtöbb antibiotikumkúra legalább három napot tart, de inkább egy hetet, s azalatt – persze csak ritkán, de – előfordulhat, hogy alkalom adódik némi alkohol elfogyasztására. A közhiedelem szerint semmilyen antibiotikumra nem szabad alkoholt inni. Bizonyos szerek valóban akadályozzák az alkohol lebomlását a szervezetben, ezáltal hányingert, légszomjat idézhetnek elő. De az igazság az, hogy csak kevés antibiotikum (például a doxiciklin és az eritromicin) hatékonyságát csökkenti az alkohol. Ez nem jelenti azt, hogy antibiotikumkúra alatt igyunk vígan: ezt egyetlen orvos sem ajánlja.
Néhány antibiotikumos jótanács
Soha ne vegyünk antibiotikumot az első prüszkölésre, orvosi ajánlás nélkül! (Lehet, hogy „csak” vírusos fertőzésről van szó.)
Ma az antibiotikumok a leggyakrabban felírt gyógyszerek. 8000 antibiotikus hatású anyag létezik, ezek közül csak nyolcvanat használnak gyógyszerként.
Mindig vegyük be a felírás teljes időtartamára, akkor is, ha már a második gyógyszer után jobban vagyunk, különben visszatérhet a fertőzés, mi pedig rezisztenciát alakíthatunk ki az illető szerrel szemben.
Soha ne használjuk a szomszédasszonytól megörökölt maradékot, akkor sem, ha neki pont ugyanilyen tünetei voltak! És végül: Ha az orvos jónak látja, szedjük be bátran! Sokszor valóban szükség van rá.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock