Főleg az idősebb korosztály betegségeként tartják számon. Férfiaknál, de nemcsak. Gond, hogy bár 65 év fölött minden ötödik embert érint, sajnos ezek közül csak minden tizedik esetben jelentkezik a jellegzetes érszűkületi tünet. Ezért nagyon fontos a rendszeres szűrés, főleg a cukorbetegek, a magas vérnyomásúak, túlsúlyosak, dohányosok esetén – figyelmeztetnek a szakorvosok. Dr. Makó Katalin marosvásárhelyi belgyógyász főorvossal ezúttal az érszűkület témakörét jártuk körül.
Mindenekelőtt fontos meghatározni az érszűkület fogalmát: a verőereket (artériákat) érintő betegség során az ér belső fala alá zsír, mész és egyéb anyagok, elhalt sejtek rakódnak le, ezek a belső átmérőt csökkentik, és az ér falát merevvé teszik. Ezáltal az ér belső átmérője csökken, csökken az illető ér által ellátott szövetek tápanyag- és oxigénellátottsága. Makó Katalin doktornő e betegség előfordulása kapcsán nemzetközi statisztikai adatokat ismertetett a Nőileg magazinnal. Eszerint az alsó végtagi verőérbetegség előfordulási aránya az elmúlt tíz évben 29 százalékkal növekedett a fejlődő országokban és 13 százalékkal a fejlett országokban. Romániában az előfordulási arány nagyjából megfelel a nemzetközi átlagnak.
A tünet mint a jéghegy csúcsa
Az érszűkület jelei, tünetei aszerint alakulnak, hogy a folyamat hol a legjelentősebb a szervezeten belül. Ez azonban – a doktornő megfogalmazása szerint – csak a jéghegy csúcsa, ugyanis az érszűkület nem lokalizálódik csak egy-egy érterületre. „Ha egy érterületen szűkület van, akkor mindenképp ajánlott a kivizsgálást kiterjeszteni az egész testre, hiszen nagy valószínűséggel más területeket is érint a folyamat.
Sokasodtak a betegek az elmúlt tíz évben, téjékoztatott az orvos
A leggyakrabban érintett érterületek az agyi erek, a koszorús erek, az alsó végtag artériái, de a folyamat jelen lehet például a hasi szerveket (vese, belek) ellátó erekben is” – magyarázza. Makó Katalin doktornő fontosnak tartja kiemelni, hogy ha a verőérszűkület a lábban van jelen, nagy valószínűséggel más érterületek (koszorúerek, agyi erek, veseerek) is érintettek, ami tovább rontja a beteg életkilátásait. Ajánlott tehát más érterületeket is kivizsgálni!
Járásnehézségtől az amputálásig
Az alsó végtagon kialakuló érszűkület tüneteinek hátterében a comb, a vádli vagy a lábfej oxigénnel és tápanyagokkal való ellátásának zavara áll. A páciens az első stádiumban nyugalomban teljesen tünetmentes, csak járáskor érez fájdalmat (főleg ha gyorsabban vagy emelkedőre megy). Ez a fájdalom hirtelen jelentkező éles, görcsszerű érzés, ami a lábszár vagy a comb izomzatának merevségével társulhat. Jellemzően egy adott távolság (pár száz méter) megtétele után jelentkezik, illetve megszűnik, ha a páciens megáll és pihen (ezért hívják ezt a kórképet „kirakatnéző” betegségnek). Makó Katalin úgy magyarázza, az érszűkület az alsó végtagban leggyakrabban a combverőeret érinti, ilyenkor a tünetek jellemzően a lábszáron jelentkeznek. Ha azonban a szűkület a hasi főverőeret (az aortát) vagy annak közvetlen ágait érinti, akkor a fájdalom a deréktájon és a farizmokban jelentkezik. Ezt a fájdalmat gyakran összetévesztik a különböző csont-, ízületi fájdalmakkal, és a beteg nem kerül megfelelő szakorvosi vizsgálatra, ami a diagnózis felállítását és a megfelelő kezelés elkezdését jelentősen késlelteti. Ha a páciens nem fordul orvoshoz ebben a stádiumban, a betegség továbbhalad, és súlyosabb esetben a járástávolság fokozatosan csökken, majd a fájdalom nyugalmi állapotban is megjelenik.
A végső stádiumban megjelenik az úgynevezett érszűkületes fekély vagy gangréna, amely érinthet egy lábujjpercet, lábujjat, de kiterjedhet az egész lábfejre, lábszárra is, ami néha csak erős fájdalomcsillapítókra szűnik.
„Ez a betegség legsúlyosabb szakasza, de sajnos napjainkban is előfordul, hogy a betegek már csak ilyen elhanyagolt állapotban fordulnak orvoshoz, és értelemszerűen ilyenkor már a láb megmentése is nagyon kérdéses” – osztja meg tapasztalatait a főorvos.
Az érszűkületnek a fájdalmon kívül más tünetei is vannak: az érintett végtag hideg, súlyos, vöröseslilás színű, a lábszár izmai sorvadtak, a szőrzet elhull, körömgomba jelenhet meg. A felsorolt tünetek és ezek evolúciója az ún. krónikus, elhúzódó érszűkület jellemzői, de előfordulhat, hogy a verőérben különböző okok miatt hirtelen történik az elzáródás. Ilyen esetben a tünetek drámaiak mértékükben és lefolyásukban egyaránt.
Közös szakembercsapat kezelési programja
Az alsó végtagi verőérszűkület kezelése komplex feladat. Elsődlegesen fontos az érszűkület/érelzáródás helyének és kiterjedésének a meghatározása, illetve a kiáramlási pálya (az elzáródás alatti érterület) meghatározása, mert ennek ismeretében határozzuk meg a terápiás lehetőségeket. A kezelési program megállapítása érsebész, intervencionális radiológus és belgyógyász angiológus közös feladata (ideális körülmények között). Ha a helyi érviszonyok és a beteg általános állapota engedi, úgynevezett repermeabilizációs kezelést javasolunk (ez lehet ballonos tágítás és úgynevezett sztentbeültetés vagy érsebészeti műtét, úgynevezett by-pass műtét).
„Belgyógyászati szempontból fontos a beteg ellátása életmódbeli tanácsokkal (járásterápia, a dohányzás elhagyása, étrend), illetve az érvényben levő irányelvek alapján zsírcsökkentő gyógyszer, vérlemezke-összecsapzódást megakadályozó gyógyszer (aszpirin vagy klopidogrel), valamint egy speciális, ezen a területen alkalmazott gyógyszer, úgynevezett hemoreológiás hatással rendelkező (cilostazol) elkezdése ajánlott. Ez utóbbinak elég sok mellékhatása és ellenjavallata van, ezért a kezelés elkezdése előtt fontos felmérni a társbetegségek jelenlétét, ez szakorvosi feladat” – figyelmeztet a doktornő.
Ha ismerjük a genetikai csomagot...
Az érszűkület kialakulásában a genetikai tényezőknek, az öröklődésnek is lehet szerepe, ezt „nem befolyásolható kockázati tényezőnek” hívják (ilyen még a nem, az életkor is). Ha egy családban halmozottan fordulnak elő érrendszeri betegségek (korán jelentkező infarktus, agyi történések, magas vérnyomás, alsó végtagi verőérbetegség) – a doktornő azt javasolja, mindenképp érdemes egy általános állapotfelmérést végezni. Ennek első lépése a családorvosi rendelőben is elvégezhető (általános vizsgálat, pulzusok tapintása, vérnyomásmérés, EKG és az úgynevezett boka-kar index meghatározása CW Doppler-vizsgálat segítségével).
Ajánlott ugyanakkor egy-egy laboratóriumi kockázatfelmérés is (vércukorszint – cukorbetegség felmérése, vérzsírok, homociszteinszint meghatározása). Ha szükséges, szakrendelőkben a kiegészítő vizsgálatok is elvégezhetők, ilyen a szívultrahang és a perifériás Doppler-ultrahang-vizsgálat (nyaki verőerek, láb verőerei szintjén).
A család genetikai tényezőit ismerve a megelőzést is aszerint lehet alakítani. „Rengeteg olyan életmódbeli összetevő van, amelyek javításával ilyen esetekben is csökkenthető az érelmeszesedés/érszűkület kialakulásának veszélye. A legfontosabbak a következők: a dohányzás teljes mellőzése, az ajánlott egészséges testsúly elérése, minél több testmozgás, a cukros ételek, italok kerülése, zsírszegény- és rostokban, telítetlen zsírsavakban gazdag étrend (zöldség, gyümölcs, hal, magvak), az alkoholfogyasztás minimalizálása” – sorolja azokat az életmódbeli változtatásokat, amelyekkel élhet az érproblémákra hajlamos páciens.
Kiemelt kép: Shutterstock /fotó: Rab Zoltán
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. szeptemberi lapszámában jelent meg.
