Évről évre korábban jön el a túlfogyasztás napja, mégis sokan legyintenek, hogy nem rajtuk múlik: amíg a nagy ipari termelők ott „füstölögnek”, addig nem sokat tehetnek a környezetünkért. Pedig egyszerű a képlet: ha nem kérjük a szívószálat vagy a műanyag poharat, akkor annyival kevesebb készül, és akkor még az üzemanyagokról nem is beszéltünk.
„Egyedül kevés vagyok, hogy változtassak! – mondta 7,6 milliárd ember.” Valóságos mémmé vált nyáron ez a mondat, amely általában szemetet, emberi hanyagságot tükröző környezetet ábrázoló fotóra feliratozva keringett a közösségi médiában. Sajnos erős kételyeink vannak azt illetően, hogy a kedves olvasóink számára fikcióként hatottak volna a felvételek, valamennyien találkozunk a mindennapokban olyan kukákkal, amelyek környéke csupa szemét, gyakran látunk olyan folyókat, patakokat, amelyekben lassan több a pillepalack, mint a hal, és akkor még az építési törmelékről nem is beszéltünk. Utóbbi kapcsán nem is igazán értjük, hogy aki odáig elvitte a csempét, műanyag ablakot, fürdőkádat vagy vécécsészét, miért nem kanyarodott inkább a girbegurba hegyi út helyett a hulladéklerakó irányába.
Nemcsak a felvételek ismerősek azonban a mindennapokból, hanem a mentalitás is. Valahogy kicsit mindenki elhiszi azt, hogy egy fecske nem csinál tavaszt. Sokan ugyan nekifogtak szelektíven gyűjteni a hulladékot vagy kicsit tudatosabban vásárolni, ám sokszor legyintenek csalódottan mások nemtörődömségét látva, és térnek vissza régi életmódjukhoz, nem lesve tovább, hogy milyen szemétnek melyik kukában van a helye, vagy nem figyelve arra, hogy a megvásárolt élelmiszer, ha lehet, ne származzon száz kilométernél messzebbről.
Egyre kártékonyabbak vagyunk
Így – bár szívesen fognánk a nagytermelőkre, de ugyebár ők is értünk vannak – nagyban felelősek vagyunk azért, hogy idén minden eddiginél korábban, mindössze 212 nap alatt, már augusztus 1-jére elhasználtuk azt az erőforrás-mennyiséget, amelynek egy évre kellett volna elegendőnek lennie ahhoz, hogy a bolygó a jelenlegi állapotában fennmaradhasson. Mint bizonyára már sokan hallottak róla, a Global Footprint Network nevű nemzetközi kutatószervezet 2003 óta évről évre összehasonlítja a természeti erőforrások megújulóképességét az emberiség erőforrásigényével, vagyis ökológiai lábnyomával. A nemzetközi túlfogyasztás napja minden évben az a nap, amikor a két érték találkozik, vagyis amikortól már a bolygó megújulóképességén felül fogyaszt az emberiség.
Az elmúlt több mint két évtizedben a túlfogyasztás napja két hónappal korábbra, kora októberről augusztus elejére került. Tavaly augusztus 2-ára esett, 1970-ben viszont még csak december 23-án értük el a túlfogyasztás határát. Az emberi tevékenység aktuális szintjének fenntartásához annyi erőforrásra lenne szükség egy év alatt, amennyit 1,7 Föld tudna biztosítani.
Csak ez az egy bolygónk van
Ez a dátum – amely 1997-ben még szeptember végére esett, ma pedig az eddigi legkorábbi időpontra – szimbolikus: azt a hatalmas nyomást jelképezi, amelyet az emberiség, illetve az emberi tevékenység a Föld ökoszisztémájára gyakorol. „Az emberek jelenlegi fogyasztásukat tekintve úgy élnek, mintha 1,7 Föld állna rendelkezésünkre, pedig csak ez az egy bolygónk van” – idézi a WWF Magyarország honlapja Antal Alexát, a zöldszervezet kommunikációs vezetőjét. A fogyasztás mértékét tekintve ez egy globális átlag, ami országonként más és más képet mutat. Ha a világ teljes lakossága úgy élne, mint a kanadaiak, akkor már március 18-án eljönne a túlfogyasztás világnapja, Németország esetében ez a nap május 2-án jönne el, Kínában pedig június 15-én. Tavaly Luxemburg volt a rekorder, idén azonban Katar megelőzte: ha az egész emberiség olyan életmódot folytatna, mint a katariak, akkor már február 9-én elérnénk a túlfogyasztás világnapját!
A legkisebb ökológiai lábnyom olyan országokban mutatható ki, mint Marokkó, Kirgizisztán, Niger, Albánia vagy Pápua Új-Guinea.
Ez a fogyasztási szint azonban fenntarthatatlan – kongatják meg a vészharangot a természetvédők. A WWF szerint a Föld biológiai sokfélesége már most rendkívüli tempóban csökken, az éghajlatváltozás hatásai pedig egyre súlyosbodnak – ezért a túlfogyasztás világnapja fontos emlékeztető: a javulás érdekében sürgős lépéseket kell tennie az egész világnak.
Több fecske a zöldebb tavaszért
És úgy tűnik, egyre többen hallják meg a Föld vészjelzését, és a legnagyobb fogyasztók és pazarlók hírében álló cégek is próbálnak a környezettudatosság útjára lépni. Ez itt nem a reklám a helye, de nemrég érkezett a hír, hogy a sok tekintetben fekete bárányként számon tartott McDonald’s és a Starbucks is alapítóként csatlakozott a NextGen Cup Consortium and Challenge (NCCG) kezdeményezéshez, amelynek célja, hogy világszerte újrahasznosítható vagy lebomló poharakkal cseréljék le a műanyagot. A Closed Loop Partners által indított globális kezdeményezéshez a McDonald’s ötmillió dollárral járul hozzá, így a csoport már tízmillió dollárt gyűjtött be a támogatóktól. Az NCCG az Origó által idézett előzetes bejelentések szerint pedig éppen most, szeptemberben indul, célja pedig az innováció támogatása és a műanyaghasználat visszaszorítása.
A McDonald’s ugyanakkor a környezetre rendkívül károsnak tartott szívószálakról is fokozatosan át akar térni a papír szívószálakra, amelyeket szintén lebomló anyagba csomagolna a jelenlegi műanyag tasak helyett, és a papírpoharak műanyag tetejét is lebomló anyagra tervezik cserélni. A Starbucks is jelezte eközben, hogy 2020-ig teljes mértékben lemondanak a műanyag szívószálakról, ők egy új, reciklálható anyagból készülő kupakkal, illetve lebomló anyagokból készülő szívószálakkal képzelik el a váltást egy fenntarthatóbb cégpolitikára.
Nem is olyan nehéz picit zöldebben élni
És – mint a cikk elején már utaltunk rá – mi is nagyon sokat tehetünk annak érdekében, hogy a Föld jobb hely legyen, és unokáink, dédunokáink is élvezhessék minden szépségét.
Számos civil mozgalom küzd például azért, hogy ne fogadjuk el a szívószálat, ne kérjünk műanyag tasakot, hanem vigyük a saját vászontáskánkat vagy hátizsákunkat, az uzsonnát csomagoljuk újra és újra felhasználható edénybe, újabban pedig arra biztatnak, hogy vigyük magunkkal a bögrénket, ha elvitelre kérnénk a kávét. És akkor még nem is beszéltünk az üzemanyag-fogyasztásról, az annak kitermelésével, finomításával, majd felhasználásával járó környezetszennyezésről, környezetrombolásról. A WWF tanácsa: a közlekedésben preferáljuk a kerékpározást, a gyaloglást vagy a tömegközlekedést. Jó motivációt nyújtva rámutatnak: ha világszerte feleennyit autóznánk, akkor 12 nappal kitolhatnánk a túlfogyasztás világnapját. Ugyanakkor ha a világon mindenki a felére csökkentené az élelmiszer-pazarlást, és minden ember annyi kalóriát fogyasztana, amennyi a világátlag, akkor 38 nappal később jönne el a kritikus nap.
Fontos ugyanakkor, hogy megfelelően szigeteljük otthonunkat: a rosszul szigetelt falakon, tetőn, padlón keresztül a hő akár 50 százaléka is elszökhet, de ha csak egy fokkal csökkentjük a fűtés hőmérsékletét, háztartásunk akár 300 kilogramm szén-dioxidot is megtakaríthat évente. Szintén nemcsak a Földünknek, hanem saját zsebünknek is a javára szolgál, ha fogmosás, borotválkozás és mosogatás közben nem folyatjuk feleslegesen a vizet, a papírral pedig takarékosan bánunk: például kizárólag elektronikus formában kérjük a számláinkat, és ha nem muszáj, nem nyomtatunk ki mindent, ha pedig mégis nyomtatnunk kell, akkor a papír mindkét oldalát használjuk.
Fotó: Shutterstock
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. szeptemberi lapszámában jelent meg.
