Lebontjuk ma a fát? – kérdeztem a férjemet január hatodikán facebook messengeren. Nem volt otthon, már dolgozott. Ahogy akarod. Felőlem még maradhat – jött a válasz. Hát, akkor bontsuk le! Ma vízkereszt van. Mi tartsuk magunkat ehhez a szokáshoz! – döntöttem el, és zártam le a napi kérdést. Mert mi december 24-én díszítünk, és január 6-án fát bontunk. Igen, tudom, ez olyan rövid idő. Ezért meg is tudom érteni azokat, akik már az adventi időszak kezdetén felállítják a fát otthonukban, hogy legyen idő csodálni, ráhangolódni az ünnepre. Krisztináék is ezt teszik. Ők nem csak két hétig illatozzák a fenyőt, hanem egy egész hónapon át, és így, amíg a rádióból és mindenhonnan a karácsony ömlik, azalatt náluk tényleg karácsony van. Sok helyen viszont csak szenteste hozza az angyal a fát, és ők joggal ragaszkodnak még az új évben is a meghittséget szimbolizáló fenyőhöz. Gyopáréknál például legalább februárig áll a fa, addig, amíg meg nem ereszkedik, mondja, mert imádja a karácsonyt, és jó ezt a meghittséget tovább vinni az újévbe is.
Emlékszem, amikor gyerek voltam, mi a házszenteléshez kötöttük a karácsonyfa lebontását. Még a szaloncukrokat sem lehetett addig leenni a fáról, amíg nem jött a pap bácsi.
De azért eszegettük, titokban, s mint sok más családnál, nálunk is a légáramlat árulta el, hogy a csomagolásokban már semmi nincs. Ha a pap bácsi megszentelte a házat, a fát és a családot, akkor lehetett engedéllyel dézsmálni az édességet, és lehetett lebontani, kidobni a fenyőfát is. Volt, hogy ez csak vízkereszt után történt meg.
De miért éppen vízkeresztkor?
Január hatodikán, azaz vízkeresztkor ér véget a karácsonyi ünnepkör, és kezdődik el a farsangi időszak, amikor a meghittség helyébe a vidámság lép. A karácsonyfát tehát nemcsak azért kell leszedni, hogy ne lepjék el tűlevelek a szőnyeget, hanem azért is, mert ezzel a gesztussal kell elengedni az óévet és ünnepelni az újat, hogy el ne hagyjon a szerencse. Persze hamarabb sem jó megválni a fától. A viktoriánus korszakban úgy tartották, hogy ha hamarabb dobják ki a fát, balszerencsét hoz, ha meg vízkereszt éjjelén még fent vannak a díszek, akkor egész évben így kell maradnia. A 19. századig például február másodikáig, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig megtartották a díszeket.
Régen azt mesélték a gyerekeknek, hogy azért nem szabad vízkereszt előtt lebontani a karácsonyfát, mert a napkeleti bölcsek január 6-án érkeztek meg Betlehembe a kis Jézushoz, és a feldíszített fa tetején a csillag a betlehemi csillagot jelképezi. Ha hamarabb leveszik a díszítést, a bölcsek nem találják meg az utat hozzá. Más hiedelmek szerint az örökzöldekben jó szellemek élnek, amelyek áldást hoznak a családra. Ha azonban nem dobták ki a fákat karácsony után, s adták vissza a természetnek, úgy abban az évben nem lesz jó a termés.
Bár több európai ország követi a hagyományokat, köztük a németek, a lengyelek, valamint a csehek, sok helyen az új év kezdetén leveszik a díszeket. Nálunk is sietnek az emberek az eltakarítással. Vagy azért, mert mielőtt újra munkába állnak, szeretnének ezen túl lenni, vagy elutaznak, és azért dobják ki hamarabb a vágott fenyőt. Több városban dátumhoz kötött a kidobott fák elszállítása, ettől is függ, hogy mikor válnak meg a családok tőle.
