Jártak már úgy, hogy kellemetlenül érezték magukat, mert a képükbe toltak egy intim jelenetet? Hogy zavarba jöttek és félrefordultak egy csók, egy intimebb simogatás láttán? De azért még egyszer, titkon visszapillantottak… Kicsit így vagyunk a szexszel is, ha beszélni kell róla.
Felénk még mindig tabu a szexről nyíltan beszélni, mintha egyenesen a pornográfiával azonosítanánk. És ha mégis szóba kerül, kicsit szégyenkezünk, nehezen találjuk a szavakat. Miért? Mert, például, nem tanítottak meg, hogyan közöljünk, és követendő mintából is oly kevés van. A korábbi generációk a szextémát még szigorúbban „elzárták”. Kamasz lányként szemtanúja voltam, hogy három lánya az orgazmusról kérdezte a nagyit. Soha nem felejtem el a zavarát.
A környezetem, a munkám és még sok más tanított meg kimondani dolgokat, de még mindig nem tartom elég bátornak magam. Van, amiről úgy gondolom, nem tartozik másra. Ez rendjén is van, viszont a tabusításnak velejárója lehet, hogy önmagunk előtt is elhallgatunk tényeket.
A szex az, amiről bárhol, bárkivel nem beszélünk. A szerkesztőségben rögtönzött felmérésként és ötletbörzeként bedobtuk egy beszélgetésbe a témát, és darabjaira szedtük: vágyak, félelmek, változások, kellemes és kellemetlen élmények, mélypontok meg csúcspontok stb. Több órára lefoglalt. Miért jó ez? Mert több nézőpontot láttat: ki mit fogad el, és mire mond nemet, hogyan old meg válságos helyzeteket, vagy hogyan kommunikál erről a társával. Tapasztalatlan helyzetekben fogódzó lehet. (Ajánlom a témában Meryl Streep és Tommy Lee Jones főszereplésével az Amit még mindig tudni akarsz a szexről című filmet.)
A szerző
Nyári lapszámunk több cikkében megmutatjuk, hogyan gondolkodunk mi, nők a szexről, illetve azt is, mi van akkor, ha eltűnik a párkapcsolatunkból. Visszaédesgethető-e a vágy? Segít-e és hogyan a szexuálterápia? Mit tegyünk, ha gyermekünket azon kapjuk, hogy önmagát szeretgeti? De írunk arról is, hogy milyen küzdelemmel jár, ha másként éled az életed annál, amit a társadalom (általában) normálisnak tart.
A szexről beszélgetünk. Talán túl merészen? Tény, hogy a címeket újraolvasva megállt bennem az ütő, hogy ez a lapszám pikánsra sikeredett – nem véletlenül. Mindig kényes és izgalmas kérdés: hogyan fogadják Önök az írásainkat, soknak, kevésnek, szabadosnak vagy tabudöntögetőnek tartják-e azt, amiről nyíltan írunk. Miközben a sztereotípiák ellen mennénk, mintha éppen azt húznánk magunkra? Mi szeretnénk látni és láttatni a sokféle nagyszerűt, feltárni a kendőzetlen, mély, gyakran fájdalmas igazat. Ön hogy látja? Írjon nekünk!
Napsütést, pihenést, élménydús nyarat kívánunk!
Kiemelt kép: Pixabay
