Mielőtt bárki félre értené, nem tisztünk a szeretői státus megítélése, mégis kérdések zöme merül fel ennek kapcsán, főleg, hogy gyakori jelenségről beszélünk. Ha beismerjük, ha nem.
{hirdetes}
Nyári lapszámunk egyik alaptémája lett, két rovat kapcsán is: az Egyensúlyban, mint a hűtlenség okai, következményei, a Kéjben pedig maga a szeretői lét és annak velejárói révén. A szerkesztőségben túljelentkezés volt az anyag megírására, összeállítására, ami egyértelműen jelzi, foglalkoztat minket a téma, és tapasztalatunk, véleményünk is akad bőven.
Illusztráció
A nő életének alappillére a magánélete, ez mozgatja az energiáit pozitív vagy negatív irányba. Ha csak a menstruációs időszakot vesszük, már helyben vagyunk, de az is magánügy. Nemrég beszélgettem egy faluban egy családanyával. Vallásos, erkölcsös, egyszerű nő, kedves arccal, jó szóval, kedvességgel, aki mindent megtesz azért, hogy a lehető legtöbbet biztosítsa gyermekei számára. Mindenféle munkát elvállal, kaszál, gazdaságot vezet. Jó pár éve elvált nő, és úgy érzi jó döntés volt (sokszor menekültek otthonról). Beszélgetésünk témája a 40-es nők lehetőségei a párkapcsolatok kialakítására volt.
Anna (nevezzük így) keserűen jegyzi meg, hogy szörnyű elviselni a magányt. Nyáron a gyerekei elutaznak, olyankor szinte fáj az egyedüllét. Nem is jó belegondolni, hogy mi lesz, ha kirepülnek! – mondja.
„Most még fontosnak érzem magam, gondoskodom róluk, ha mellettem vannak, nem érzem magam olyan egyedül, de mégsem pótolnak egy társat. Mit tehetek? A közösség nem nagy, ismerem a lehetőségeimet, és nem látok esélyt. Már megfordult a fejemben, hogy szerető leszek, arra van kapás, és lenne, kihez kötődjek, aki mellett egy kicsit még nőnek érezhetném magamat, foglalkoznának velem, számítanék.”
Na, itt én elakadtam.
Illusztráció
Ebben a környezetben, ennyire tisztességes nőtől ezekre a gondolatokra nem számítottam. És újra jelzem, nem az erkölcsi alapjaiban van a hiba, jól nevelt, hívő ember, és lehet, hogy soha nem is teszi meg, amit kimondott, de a gondolat megszületett. Hogy jutott idáig? Talán úgy, hogy alapvetően minden nő társra vágyik, és ilyen körülmények között eljut a kilátástalanságig.
Beszélgetésünk további része néhány közhelyes önismereti, önmegvalósítási alaptételben kimerült, bár ezekben is csak kell lennie némi igazságnak. Arra biztattam, hogy a nálam okosabbak szerint jó, ha egyszer önmagával kerül rendbe, mert ha az egyedüllét boldoggá teszi, akkor már a többi ráadás, s elsősorban erre kellene törekednie. No, meg ne felejtsük el – mondom én okosan –, hogy a szeretői léttel előbb utóbb együtt jár a kötődés, érzelem, magányos ünnepek stb. Szóval az sem leányálom, előbb-utóbb valakinek fájni fog. Végül jót nevettünk az egészen, s szinte egy üzleti tervet raktunk össze az egyre nagyobb számú nőt érintő egyedüllét orvoslására.
A Nőileg magazin nyári számában válaszokat keresünk a témában, sztorikkal, pszichológusok véleményeivel.
