Máramaros: hegyek, fatemplomok, vidám temető

Mindig érdekeltek az ország sajátos tájegységei, látnivalói, ezek között kiemelt helyen szerepelt Máramaros. Egyelőre egy látogatáson vagyunk túl, amely eléggé eklektikusra sikeredett, ezért biztos, hogy – főleg a természeti látványosságokért – néhányszor még vissza kell térnünk a „tett helyszínére”. Az első „merítésbe” főleg kulturális és építészeti kincsek fértek bele. (Cikkünk a 2015-ös Nőileg magazin júniusi számában jelent meg.)

Nagybányán kezdtük az utazást. Jó volt látni, hogy az egykori fontos magyar királyi bányászváros régi központját, évszázados patinás épületeit kezdik rendbe tenni, a Szent István-torony, az ún. Erzsébet- ház, a Mészárosok tornya megérdemli, hogy tegyünk egy sétát az „óvárosban”. Az egykori nagybányai művésztelep reprezentatív alkotásait is bemutató múzeum kihagyhatatlan! Sajnos, szerintem a mai nagybányaiak közül is kevesen tudják, hogy milyen képzőművészeti „forradalom” zajlott néhány évtizeden át városukban, és micsoda nagyszerű alkotásokhoz adott ihletett az ottani sajátos táj és környezet.

A XIX. század végén itt alakult meg a modern magyar festészetet elindító mozgalom, Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Réti István, Iványi-Grünwald Béla kezdeményezésére. A felsorolt művészek alkotásainak egy része, sok más csodás kép mellett, megtekinthető a csöndes utcában található képtárban (az egyetlen helyen, ahol magyarul szóltak hozzánk). A nagybányai festőiskola a második világháború kitöréséig működött.

A Gutin- hegységen át, annak látványos szimbóluma, a Kakastaréj mellett hatoltunk be a „fatemplomok országába”. A táj gyönyörű, túrázásra csábít, és ott vannak a 17–18. században épült, karcsú tornyaikkal az ég felé törő fatemplomok. Igazi havasi építészeti remekművek ezek, gerendákból, kizárólag faszögekkel, karcsú tornyokkal megépített, zsindellyel fedett csodák, amelyek belsejét megkapó, naiv, néhol félelmetes, természetesen bibliai témájú freskók díszítik.

A majdnem száz templom közül jó néhány az UNESCO világörökség része. Többek között Dióshalom, Desze, Farkasrév, Sajómező, Batiza, Jód templomait kerestük fel – egyik szebb volt, mint a másik.

Érdekes, hogy talán Batizán, a műemléket kezelő, népviseletes helyi hölgy mindenáron az 1699-ből megmaradt fatemplom közvetlen szomszédságában emelt vadiúj ortodox kőtemplomot akarta megmutatni nekünk. És nem igazán értette „nem túl lelkes” hozzáállásunkat…

Sajnos a falvak már nem kápráztatnak el annyira archaikus építészetükkel, a jellegzetes máramarosi, faragott kapukkal. Bár van néhány egységesebb faluképrészlet, egy-egy csodaszép kapu, az emeletes, jellegtelen, rózsaszínre-lilára festett házak egyre inkább megfojtják a régit. Viszont valóban lehet még népviseletbe öltözött embereket látni, időseket, fiatalokat is.

Egészen északra, az ukrán határ közelébe tartva érintettük Máramarosszigetet. Kissé kopott, elhanyagoltnak tűnik a város központja, de a századfordulós, főleg szecessziós stílusú egykori középületek, templomok azért láttatják:

Máramaros vármegye egykori székhelyén, Magyarország faiparának és sóiparának központjában komoly élet folyt! Érdekessége a városnak, hogy egykor jelentős zsidó közösség élt itt,

sőt Sziget volt a haszid irányzat egyik központja. Számos zsinagógája közül ma már csak egy áll. Máramaroszigetről majdnem 13000 zsidót deportáltak valamelyik haláltáborba. Egykori ortodox zsinagógájuk helyén ma Holokauszt-emlékmű áll.

Hirdetés

Torokszorító érzést nemcsak ennek látványa keltett itt, hanem Románia valamikori leghírhedtebb börtönében megnyitott, a Kommunizmus és az Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeumának meglátogatása is. A rendkívül igényesen kialakított múzeum a kommunista terrort mutatja be, azt a borzalmat, amely teljesen felfordította az ország, a közösségek, az emberek életét.

A félelmetes hírű börtönben raboskodott Márton Áron, és még számos, a hatalomnak nem tetsző személy. Maguk az egykori cellák a kiállítótermek, az egész kép éppen az intelligens, visszafogott elrendezésével, jó ízléssel alkalmazott audiovizuális eszközökkel sokkol,

és ezt az érzést megfejeli az udvaron, a magas falak tövében felállított szoborcsoport.

Jöhet a vidám temető! – mondtuk, és Szaplonca felé vettük az irányt. A térség igazi turista látványosságává vált ez az eredeti, igencsak zsúfolt sírkert, ahol –

ha értünk románul – jókat lehet mosolyogni a sírfeliratokon. Eléggé groteszk élmény…

A színes fejfákat Stan Ioan Pătraş helyi népművész festette, elhalálozása után egy tanítványa folytatja a hagyományt. A régebbi fejfák főleg juhászok, parasztasszonyok elmúlásának állítanak emléket, az újabbak már autóbaleset áldozatának, bányásznak, fodrásznak a halálát is „elmesélik”.

Színes, változatos, látnivalókban gazdag vidék Máramaros. Visszavárnak még a hegyek, Koltó, a Visó völgye, Borsabánya környéke, a szép falumúzeumok… De hát éppen ez a jó: talpunk alatt is rengeteg a kihagyhatatlan látványosság!

A fotók a szerző felvételei.

Segítsünk közösen a nehéz helyzetbe került erdélyi családoknak! 

A Nőileg, együttműködésben a Gyulafehérvári Caritasszal támogató programot indított, mellyel célkitűzésünk legalább 50 erdélyi család segítése fél éven keresztül. Adakozásra hívjuk a Nőileg olvasóit és nemcsak! 

Támogatásoddal segíthetsz munkanélkülivé vált családfenntartókat, kiskorú gyerekeiket egyedül nevelő szülőket.

További részleteket itt olvashatsz, vagy kattints az alábbi gombokra: