Nepál – a nyomor és boldogság lenyűgöző országa

Bármennyire látványosak is a Himalája nyolcezres csúcsai, Nepál nem csak a hegymászásról szól. Katmandu fából faragott óvárosai, hindu és buddhista szentélyei, óriássztúpái, a sokszínű és érintetlen természet örökre bevésődött az emlékezetünkbe. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin júniusi számában jelent meg.)

Ha egyetlen szóval kellene jellemezni, Nepálra kétségkívül a kettősség lenne a megfelelő jelző. A hegymászók százai által áhított világ tetején egyszerre tapasztal a turista gyomorforgató érzést és  csodálatot, koszt és derűt, nyomort és boldogságot.

Ázsia legszegényebb országa az egyik leglátványosabb is, és nem csak a Himalája miatt: természeti csodái szinte érintetlenül tárulnak elénk, folyóit nem terelték mederbe, hegyeit nem termelték ki, és bár egyre inkább elárasztják a turisták, látványosságait is zavartalanul meg lehet csodálni.

Hacsak nem gátol ebben a mindent elárasztó mocsok és szemét, a torokszorító, csak kiadós esőkor enyhülő szmog, a közlekedési szabályokat mellőző motorosok, az állandó ricsaj és káosz, a szegénység szívszorító látványa. És az ezt ellensúlyozó nyugalom, derű.

Hippitanya és turistaparadicsom

Aki nem hegyet mászni érkezik Nepálba, az a Katmandu-völgy látnivalóira kíváncsi. A főváros és környéke egyedülálló épített örökségét jelentősen megrongálta a három évvel ezelőtti 7,8-as erősségű földrengés, sok értékes épület lett az enyészeté, de így is lenyűgöző. A régi városrészek, Bhaktapur, Patan szűk utcáit hagyományos stílusban készült faépületek szegélyezik, jó pár bambuszrudakkal alátámasztva, felállványozva, a kis tereket uraló hindu vagy buddhista szentélyek is felújítás alatt. Lassan halad az újjáépítés, és nem csak a pénzhiány miatt – kevés a mester, aki a több száz éves fafaragási technikát ismeri.

Imazászlók

A hivatalos adatok szerint 1,2 milliós, a valóságban jóval népesebb Katmanduban a munka nem szégyen, mindenki megdolgozik a betevőért. Az egyetlen helyiségből álló, varrógéppel felszerelt szabóműhelyekben szárik, imazászlók készülnek. Mindenki kereskedik: ki kifőzdét működtet, ki csecsebecsét árul, a szegényebb városrészekben aprópénzért, a főutcán borsosabb áron.

A turistáknak szánt Thamelben minden akad: ékszer- és kegytárgyboltok buddhista és hindu szobrokkal, rituális tárgyakkal. Nagy halmokban potom áron kínált hippiöltözék – bugyogó, vászoning, mandalás ágytakaró –, mellettük a legjobb minőségű kasmírsál, jakgyapjú pokróc, hegymászóknak aprópénzért kínált túrafelszerelés. Nem ritka a hippikocsma sem, a füvezés elfogadott, az olcsó és jó minőségű hasishoz könnyű hozzájutni: Cigarette? – kérdezik a sikátorokban sötétedés után. Ugyan tiltott a droghasználat, de ezt a hatóságok sem veszik komolyan – jót tesz a turizmusnak.

Sztúpák és pozitív energia

Katmandu legfőbb látványossága a város fölé tornyosuló Szvajambunath sztúpa, egyben az egyik legfontosabb buddhista zarándokhely, melyet a hinduk is szent helyként tisztelnek. Furcsa szimbiózisban élnek a két vallás követői, a nepáli lakosság 80 százalékát adó hinduk és a közel 20 százalékot kitevő buddhisták: tisztelik egymás vallását, és a hinduk is magukénak vallják a buddhista szent helyeket. Például a fővároshoz közeli Boudhanath sztúpát, mely a világon a legnagyobb, és akárcsak a Szvajambunath, a Világörökség része. Nepál két fő látványosságát a tetőzet alatti Buddha-szemekről lehet felismerni, melyek az ország jelképévé is váltak.

Sztúpák
Hirdetés

A sztúpák Buddha élete különböző állomásainak állítanak emléket, belsejükben nagy mennyiségű tárgyi értéket, drágaságot, ereklyét, kegytárgyat és szent szöveget halmoznak fel. Ezeknek tulajdonítják a belőlük áradó pozitív energiát, közelükben nyitottabb és lazább a tudat. A buddhisták tiszteletük jeléül az óramutató járásával megegyező irányban megkerülik, mantrákat, kívánságokat mormolnak, az építményeknek ugyanis kívánságteljesítő erőt is tulajdonítanak.

A sztúpa körüli több száz buddhista kolostorban olykor lámatáncot is látni, melyet a legtöbb meditációs tapasztalattal rendelkező szerzetesek adnak elő. Órákon át, szünet nélkül zajlik az előadás: a lámák egyik súlyos kosztümöt a másikra cserélik, miközben kimért, szigorúan koreografált mozdulatokkal többször is körbetáncolják a kolostorudvart.

Halál és újjászületés

Bár kevésbé vonzó, kihagyhatatlan látnivalója Katmandunak Pashupatinath is, ahol a hinduk halottaikat égetik. A szakszerű előkészítés és a holttest behelyezése után a máglyát a legnagyobb fiú gyújtja meg, majd miután a család jelenlétében leégett, a hamvakat és maradék faanyagot a folyóba dobják. Ezt a Gangeszhez hasonlóan szentként tisztelik, van, aki a rituális mosdást végzi benne, más a partján imádkozik.

Lámatánc

Talán a Himalája legmagasabb csúcsain lakozó istenekhez. Ezek adják ugyanis a kis ország fő vonzerejét. De a közhiedelemmel ellentétben Nepálban nem látni naphosszat a világ tetejét – vagy a szmog, vagy a sűrű felhőzet miatt. Néha mégis megmutatják magukat: hologramszerűen sejlenek fel a Himalája nyolcezres csúcsai, és ahogy a felhőréteg felett fehérlenek, csillognak, úgy hatnak, mint egy másik dimenzió. A hétköznapok szürkeségéhez, nyomorához szokott helyiek szerint ez már az istenek világa.

Fotó: Kaszás János, Kósa-Szánthó Zoltán