ígéret

Címke: ígéret

Házasodunk, és aztán…?

Érdekes, hogyan fordulnak át a családi piros betűs ünnepek szívfacsaró emlékezésbe az idő múlásával. A temetőben járva gondolkodom el mindig azon, hogy az egykor szenvedélyes életből sokaknak mára már csak az emlékezés maradt. Idős embereket látok, akik ráncos kezükben virágot szorongatva, apró léptekkel közelednek életük párjának sírja felé, szülinapon, nőnapkor, évfordulók idején. Náluk sírig-, sőt, azon is túl tartott a hosszú évtizedekkel ezelőtt kötött életszövetség. Mintha ma könnyebben feladnánk…

Ígérem és fogadom: elítélendőnek tartjuk a hazugságot, mégis mindenhol jelen van

Ígérem, mert megbízható vagyok. Megfogadom, mert muszáj. Mert majd csak a jövőben kell végrehajtani. Megígérem, mert nem tudok nemet mondani. De betartom-e az adott szót? És ha nem, van-e mentség rá? Bartha Krisztina és Gyergyai Réka pszichológus-, terapeuták és Gergely Orsolya szociológus eredt az ígéreteink nyomába. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)

Egy ígéret felér egy szerződéssel

Akkor vagy a társadalomnak egy biztos alaptagja, akiben meg lehet bízni, és akivel szívesen működnek együtt mások is, ha betartod, amit ígérsz. Ha óvatosan ígérsz, csakis miután felmérted a helyzetet, nem válsz gyanússá. És mivel Erdélyben eléggé kis közösségek alkotják a társadalmat, viszonylag hamar körbeér, ha link vagy.

Ígérjünk szép jövőt magunknak!

Mindenki máshogy van vele, engem a hideg kiráz, s lehet, hogy menekülőre fogom az irányt, ha egy mondat úgy kezdődik: ígérjek meg valamit. Két megérzésem támad: rám akarnak erőltetni egy elvárást vagy nem bíznak bennem. Egyik rosszabb, mint a másik. Na, de mégis gyakran élünk az ígéretekkel – még ha zömében nem is ezt a kifejezést használjuk. És nem mindegy, hogy azt kell megígérni, hogy kifizetjük a számlát vagy azt, hogy férjhez fogunk menni.

NŐILEG

Lengyel László Levente: Kerek az életem, ha egy picit rosszabb lenne, még akkor is jó lenne

Édes az élete, és csaknem három évtizede mások életét is édesíti: nagy tapasztalattal rendelkező cukrász, aki hobbi- és profi cukrászokat is oktat. Lengyel László Levente számára nem jelent gondot egy mosogatás.

Szilveszter Andrea: A gyermekeim által újrakeretezhetem gyermekkorom hiányait

Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.

Ménessy Kinga Kitty: Ülésrend, rangsor, térköz – A hivatalos események alapja a protokoll

Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.

Szilágyi Szilamér: Kell a hazug-cumi – Egy jól filterezett kép, és jönnek a lájkok

Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.

Szilveszter Andrea: Vajon, hányszor kell még megmutatnod hatalmad, kegyelmed, jóságod?

Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.

Szalay Zsuzsanna: Komplexusaink dicsérete

Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.

Székely Kinga Réka: Húsvéti könnyekkel öntözöm a hitetlenségtől kiszáradt emberi életutakat

A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.

Szilveszter Andrea: Tudjuk-e egymásról, hogy a másik milyen nyelven szeret?

Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.

Szilveszter Andrea: Áradni akarok, úgy szeretni, hogy fájjon

Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.

Demeter Melinda: Pofonok tüzében cseperedtél azzá a csodálatos nővé, aki ma vagy

Drága Barátnőm! Ugye érzed, hogy ma neked bomlanak a virágok? Hidd el, hogy ma neked fütyüli rekedtre magát a rigó! Hallod? Kedvenc dalodat susogja a szellő. Tudom, nehéz elhinned, de tedd meg most az egyszer a kedvemért!

Ménessy Kinga Kitty: Tudják, hány százalékot tesz ki a rólunk alkotott összképben a vizuális információ?

A protokoll nagykönyv szerint a megjelenésünk nem csupán fél-, hanem a teljes sikert jelentheti. Ezzel szemben, mifelénk a szürke összes árnyalatát viseljük, pedig van élet a fekete-fehér kombináción túl, még a protokoll szerint is.

Arany Prága, borús tavaszban

Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.

Reggelizzünk finomat!

Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.