Mindenki máshogy van vele, engem a hideg kiráz, s lehet, hogy menekülőre fogom az irányt, ha egy mondat úgy kezdődik: ígérjek meg valamit. Két megérzésem támad: rám akarnak erőltetni egy elvárást vagy nem bíznak bennem. Egyik rosszabb, mint a másik. Na, de mégis gyakran élünk az ígéretekkel – még ha zömében nem is ezt a kifejezést használjuk. És nem mindegy, hogy azt kell megígérni, hogy kifizetjük a számlát vagy azt, hogy férjhez fogunk menni.
Az ígéret lehet egy megerősítés, egy irány az életünkben, és lehet egy cselekvésre késztető fogadalom is: ha csak arra gondolunk, hogyan haladnak lépésről lépésre a sportolók, az is egy önmaguknak tett ígéret beteljesítéséről is szól. Sok mindent ígérünk és sokféleképpen, kérdés, hogy mennyire vesszük komolyan. És akinek ígértünk, mennyire számít az adott szavunkra? Bizonyára számít rá.
[caption id="attachment_78172" align="aligncenter" width="335"]
Az egyik legkorábbi emlékem egy ígérethez kapcsolódik, ami úgy végződött, hogy óvodás kisgyerekként megszégyenítve álltam az óvónéni előtt. Azt mondták, én emlékszem rosszul arra az adott szóra, amit a felnőttek ígértek nekem. Ma már nincs jelentősége, hogy kinek lehetett igaza, de sokáig fájdalmasan elkísért az a rossz érzés, és nem csak a beléjük-, de az önmagamba vetett bizalmamat is megingatta. Nagy jelentősége van a gyerekeknek tett ígéreteknek, és az ahhoz való viszonyulásnak. Tudom, hogy nem maradt volna olyan fájó seb, ha legalább annyit igazítottak volna a kommunikáción, hogy „ne haragudj, elfelejtettem”, vagy „lehet, félreértettük egymást”.
A május egy kicsit a jövő ígéretét is hordozza: valami újban, jobb lehetőségben reménykedünk, életkedvünk is felpezsdül, boldogságra vágyunk, és sokan ilyenkor állnak az oltár elé is. Az életre szóló ígéretekre többnyire másképpen is reagálunk: félelem, pánik, menekülési vágy is megelőzheti a nagy fogadalmat. És ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen annyira a láthatatlan jövőre vonatkozik az ígéret, hogy nehéz a teljes bizonyosságot feltételezni róla. De érdemes megpróbálni.
Álmodjunk, ígérjünk szép jövőt magunknak – s az adott szót kövessék tettek is! Boldog májust, szép tavaszt!
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.
Illusztráció: Shutterstock
Varázslatos idővel köszöntött be a május. Az ég szikrázó kékjével, a virágba boruló fákkal elbűvölő díszletet biztosított a kettős ünnephez. Az idén egy napra esett a munka ünnepe és az anyák napja. Mintha ezt a jeles eseményt szeretné kihangsúlyozni a természet a színek, illatok, hangok eszement tobzódásával, mintegy varázsütésre érkezett meg a leggyönyörűbb tavasz.
Volt egyszer egy nő. Tanult (vagy nem), családot alapított, férjhez ment (vagy nem), pirkadatkor, a nappal kelt, reggelit készített és tízórait pakolt, kitalálta az aznapi ebédet, vacsorát, leszervezte, hogy melyik gyereket mikor, ki és hova vigye...
Mi a gyász mértékegysége? Mi tompítja a bugyborékoló, fel-felzúgó és áramló fájdalmat, vajon merre csatornázza el a lélek? A szív melyik pitvarába lehet beterelni, hogy valahová eltűnjön, kicsit elhallgasson?
Minden harangzúgás összeköt az örökléttel. Átremeg, átsüvölt, áthörög, átömlik hegyen, bércen, völgyön. A holtakat előráncigálja, a nemzedékeket sorba állítja, az eljövendőket fényesen megvillantja.
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Illés Márton igazi jó pasi: jó a humora, remekek a sztorijai, tudja élni és élvezni az életet, és nemcsak imádja, de érzi is a nőket. A jellegzetes bariton birtokosa maga is egy életművész. Nyugdíjba készül, és a sármján ez mit sem csorbít.
