– Hogyan találkoztatok először a Sepsi OSK-val? Családi hagyomány vagy saját döntés volt szurkolni a csapatnak?
Katalin: Nem családi hagyomány volt, hogy a Sepsi OSK-nak szurkoljunk. A sógorom viszont nagy rajongója volt a csapatnak, és annyit mesélt róla, hogy végül az egész család elkezdte követni a mérkőzéseket a tévében. Engem is egyre jobban érdekelt, így úgy döntöttem, hogy továbbra is figyelemmel kísérem a csapatot.
Piroska: Gyerekkorunk óta bennünk volt a sportszeretet, édesapám nagy focirajongó volt, és mindig néztük a meccseket. Aztán évekkel később, egy nap a fiammal mentem a vasútállomásnál lévő buszmegállóba, amikor hatalmas énekszóval vonultak a szurkolók a központ felé. A fiam rákérdezett, hogy kik ők, én pedig mondtam neki, hogy a Sepsi OSK drukkerei, akik a meccsre mennek. Az a pillanat annyira magával ragadott, hogy attól kezdve engem is jobban érdekelt a csapat, és elkezdtem járni a mérkőzésekre.
– Melyik volt az első meccs, amelyen részt vettetek, és milyen élmény volt?
Katalin: Az első meccsem, amelyen részt vettem az 2018. október 28-án volt a CFR ellen. Már nézőként is hatalmas élmény volt élőben látni a mérkőzést, és annyira magával ragadott a hangulat, hogy onnantól kezdve nem tudtam többé csak a tévéből követni a csapatot – minden hazai meccsen ott kellett lennem. Később úgy döntöttem, hogy ha már ennyire a részemmé vált, akkor egy idegenbeli mérkőzésre is el kell mennem. Így 2019-ben elutaztam Voluntariba, ahol bekerültem a szurkolótáborba. Ott tapasztaltam meg igazán, milyen érzés 90 percen keresztül folyamatosan énekelni és biztatni a csapatot. Innentől kezdve mindig a szurkolói táborba vettem jegyet, majd bérletet is váltottam.
Piroska: Az első mérkőzésem szintén egy CFR elleni meccs volt, 2019-ben. Azonnal beleszerettem a hangulatba! A barátnőmmel mentem, és először csak csendben ültünk, nem szurkoltunk. De amikor megláttam a táborban éneklő, zászlókat lengető szurkolókat, rájöttem, hogy én sem tudok csak ülni – mennem kellett közéjük! Az első idegenbeli meccsem egy teljesen spontán döntés volt: feliratkoztam a buszra, ami a kupadöntőre vitt Aradra. Akkor még senkit nem ismertem, de az élmény felejthetetlen volt. Ott állni több ezer ember között és együtt szurkolni – szavakkal leírhatatlan érzés. Azóta mindig a táborban vagyok, és imádom ezt az egészet!
– Mennyire fontos számotokra a foci, és mit jelent a Sepsi OSK a mindennapjaitokban?
Katalin: A Sepsi OSK nekem az életem, a mindenem.
Piroska: Mivel Sepsiszentgyörgyön élek, számomra hatalmas lehetőség, hogy itt helyben élhetem át a mérkőzések hangulatát. Hihetetlen érzés látni, ahogy nemcsak a városból, hanem Marosásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából, sőt Magyarországról is érkeznek szurkolók. Amikor együtt énekeljük a Nélküledet, az mindig felemelő pillanat. Nekem a Sepsi OSK a közösséget jelenti.
– Volt-e olyan emlékezetes pillanat vagy mérkőzés, amely örökre belevésődött az emlékezetetekbe?
Katalin: Nem is egy emlékezetes pillanat van, hanem több is. Ott voltak a kupameccsek, különösen a második kupagyőzelem Szebenben, amit tizenegyesekkel sikerült megnyernünk. Aztán a továbbjutás Ljubljanában a Konferencia Ligában, és az emlékezetes mérkőzés a CSZKA Szófia ellen. De volt egy igazán különleges alkalom is, amikor Craiován játszottunk, és a hosszabbításban Karanović góljával 1–0-ra nyertünk. A hazafelé út is felejthetetlen lett – a buszon énekeltünk, ünnepeltünk, de alig hagytuk el Craiovát, amikor este 10 körül a busz lerobbant. Végül csak hajnali ötkor érkezett értünk egy másik busz. Az éjszakát egy vendéglő teraszán töltöttük, miközben sokan másnap munkába mentek volna, hiszen a meccs vasárnap volt. Nekem szerencsém volt, mert épp szabadságon voltam.
Piroska: Az aradi és a szebeni kupadöntő volt számomra a legemlékezetesebb, de a szófiai mérkőzés is fantasztikus élmény volt. Sokszor még szabadnapot is kérünk, hogy eljuthassunk egy-egy meccsre, mert a mérkőzések időpontjai miatt ez másképp elég nehezen kivitelezhető.
– Van-e kedvenc játékosotok, és ha igen, miért épp ő?
Katalin: Az én kedvenc játékosom Niczuly Roland. Rá figyeltem fel legelőször. Megfogott a tehetsége, ráadásul mindig kedves és barátságos. Ugyanakkor számomra nem egy-egy játékos a legfontosabb, hanem maga az OSK.
Piroska: A kedvenc játékos kérdése nálam mindig változik, hiszen a csapat összetétele gyakran átalakul. Évekkel ezelőtt Bogdan Mitrea volt a kedvencem, de ő távozott. Aztán Adnan Aganović és Pavol Šafranko voltak a kedvenceim, de ők is elmentek. Jelenleg Cosmin Mateit kedvelem a legjobban, illetve Niczuly Rolit, akinek a bravúrjait mindig csodálom. De ami igazán számít, az a klub és a közösségünk, amit óvnunk kell.
– Mit szerettek a legjobban a meccsek hangulatában?
Katalin: Hogy újra találkozhatok a barátokkal, ismerősökkel, és az izgatottságot.
Piroska: Ugyanígy vagyok ezzel én is. Már reggeltől a szurkolói dalokat dúdoljuk, az egész napnak megvan a maga varázsa.
– Milyen érzés nőként (főként férfiak uralta) szurkolói közegben jelen lenni? Mennyire nehéz beilleszkedni?
Katalin: Nem mondhatnám, hogy nehéz volt beilleszkedni. A közösség nagyon jól elfogadott minket, és mi is remekül érezzük magunkat a szurkolók között.
Piroska: Az én tapasztalatom is abszolút pozitív. Amikor először csatlakoztam a szurkolótáborhoz, mindenki nagyon kedves és befogadó volt, így könnyen ment a beilleszkedés. Sosem volt olyan helyzet, hogy ebből bármi probléma adódott volna. Ha tudsz énekelni, tapsolni, barátságos vagy és jókedvű, akkor teljesen mindegy, hogy nő vagy-e vagy férfi.
– Akkor nem éreztétek, hogy nőként bizonyítani kell a futball iránti szenvedélyeteket?
Piroska: Gyakran „leénekeljük” a férfiakat.
Katalin: Igen, tehát ezzel bizonyítunk. Mi, azt hiszem, jobban odatesszük magunkat.
Mit üzennétek azoknak a nőknek, akik még nem mertek kilátogatni egy meccsre, de érdekelné őket?
Katalin: Legyenek bátrak, és próbálják ki! Hiába mesélem el, milyen fantasztikus érzés ott lenni, ezt át kell élni. Jöjjenek el, és tapasztalják meg saját maguk!
Piroska: Én is ugyanezt üzenném. Mi is így kezdtük: először egyedül mentünk, de egyszerűen csak el kell indulni és ki kell lépni a komfortzónából. Senki sincs egyedül, hiszen rengeteg nő van, és a közösség nagyon befogadó.
