Kádár Annáéknál az élet mostanság

Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi teljes lapszámunkat is újraolvashatják. 

Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi teljes lapszámunkat is újraolvashatják. 

Emlékeznek még a 2015-ös, júniusi lapszámunk címlapján lilában tündöklő Kádár Annamáriára és karján csücsülő kis szőke tündérre? Összeöltöztek és mindkettejük arcán hatalmas a mosoly. Sorozatunk apropóján a marosvásárhelyi pszichológust, a sokak által ismert Mesepszichológia, a Lilla és Tündérbogyó mesék szerzőjét, két kislány anyukáját faggattuk.

– Mit emelne ki az elmúlt négy évből, ami emlékezetes szakmailag, avagy magánéleti szempontból?

– A legfontosabb személyes esemény Zsolna Rozina kislányunk érkezése volt 2015-ben, aki azóta már cserfes kisóvodássá cseperedett. A Mesepszichológia könyv megjelenése után még öt könyvet írtam. A Mesepszichológia 2. Útravaló kényes nevelési helyzetekben 2014-ben jelent meg. Ezt követte 2015-ben a Lilla és Tündérbogyó érzelmi intelligencia-fejlesztő meséket tartalmazó kötet, majd 2017-ben a Mesepszichológia a gyakorlatban. Önbecsülés és küzdőképesség megalapozása című – Kerekes Valéria barátnőm volt a társszerzőm. 2018-ban jelent meg a Lilla és Tündérbogyó kincset keres mesegyűjteményes kötet, valamint A TE meséd rendhagyó napló. 2019-től kezdetem tanítani a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, tanító szakon, ami egy új kihívás az életemben. A szakmai és magánéletem összefonódik, legtöbbször a teljes családdal járunk az előadásokra, konferenciákra és szakmai programokra, majd utána a játszóterekre. 

– Aki annyira érti a mese lényegét, mint ön, tud-e még új mondanivalót, igazságmagot, magyarázatot találni a mesékben? 

– A mesénk számtalan rétege van. Ahogy Bruno Bettelheim fogalmaz: „Azok számára, akik elmerülnek a tündérmese mondanivalójában, a mese mély, csendes tóvá válik, amely először a saját képét tükrözi vissza; de mögötte hamarosan felfedezi a lelkünk belső kavarodását – s azt, hogy érjük el a békét önmagunkban és a világban, amely a küzdelmek jutalma.” A mesehős utazása személyiségfejlődésünket, az önismereti utunkat is szimbolizálja.  A népmesékből jól ismert hol volt, hol nem volt világa nagyon hasonlít ahhoz, amely a lelkünk mélyén él. Ebben a megközelítésben nem a megtervezett életvitelről van szó, hanem azokról a mélységekről, ahol megalapozódik kitartásunk, elszántságunk, reményünk.

Lilla, Zsolna, Anna

Az életbátorság, a magabiztosság az a képességünk, hogy túl tudunk merészkedni saját határainkon. Bár úgy tűnik, hogy az utazás külső tájakon történik, ez egy mély, belső barangolás, ahol rejtett erőforrásainkat keltjük életre. A saját életünkben is a gebéből táltos paripát varázsolunk, ehhez pedig meg kell találnunk az életre keltő parazsat. 

– Mi a gyerekei, a lányok kedvenc meséje, és mitől lesz kedvenc, kedvelt egy-egy történet, huszadjára is érdekes? 

– A mesében az ismétlés folyamatosságot és biztonságot nyújt, a kezdő- és záróformulák stabilitása, a sztereotip kifejezések, az ismétlődő motívumok a ráismerés örömét adják, ha pedig bekövetkezik az, amit a gyermek vár, akkor a várakozás feszültsége is oldódik. A kedvelt történet, mese megismétlése segíti a belső képek elmélyítését is. A meseélmény során a gyermek tudja, hogy mindaz, ami a mesetörténetben zajlik, irreális, mégsem kételkedik benne. A mese komolyan veszi a gyermek ellentmondásos indulatait, megnyugtatja őt. Nagylányom, Lilla, a tündérmese korszakban van, így most a Csipkerózsika, Hamupipőke a nagy kedvenc. Zsolna kedvenc meséje Dániel András Kuflik sorozata és Jakob Martin Strid Hihetetlen történet az óriás körtéről

Hirdetés

– Mit szól az újkori történetekhez, melyek közt van sok jó is, és amik gyakran mesefilm formájában jutnak el (a szülőknek is köszönhetően) a gyermekekhez? Engedjük, hogy nézzék, vagy tartsunk távol a képernyőtől, ameddig lehet?  

– A tévé képernyőjén felfoghatatlanul gyors tempóban pergő képekkel szembesül a gyermek, ami nagyon megterhelő az idegrendszere számára. Ezeket a vibráló külső képeket jó esetben az álmai során dolgozhatja fel – amennyiben nem sikerül, megjelenik a szorongás. A tévénézés másik problémája, hogy az a meghitt, intim kapcsolat is hiányzik belőle, ami a gyermek és a mesélő között létrejön.

 Napraforgóktól a levendulákig – a lányok is szeretnek utazni

Annak a gyermeknek, aki lelkileg-érzelmileg rendben van, nem jelent veszélyt egy-egy rajzfilm megnézése, amennyiben az nem túl hosszú, és a szülővel közösen megbeszélik a látottakat. A probléma ott kezdődik, amikor a tévénézéssel a meséket szeretnénk helyesíteni – hiszen a mesében a történet a gyermek elméjében kel életre, megmozgatva a fantáziáját, érzelmeit, félelmeit, vágyait. Óvodáskorban 20 perc külső kép lenne a napi adag, ami nem azt jelenti, hogy időnként ne nézhetnénk meg családban egy jó rajzfilmet. 

– Elmeséli, hogyan nyaral a család? 

– Mi folyamatosan utazunk, így már nagy rutinunk van a ki- és bepakolásban, az idő strukturálásában. Nemcsak egy nagy nyaralásunk van, hanem legtöbbször a hétvégeken is elutazunk valahova. 300.000  kilométert tettünk meg már autón a lányokkal, ők is nagyon szeretnek utazni, szeretik az új helyeket. Utazáskor hozzájuk alkalmazkodunk elsősorban, így most a tenger az elsődleges úticél, hogyha víz, homok és meleg van, az önmagában elég. Szeretem nézni, ahogy játszanak, szeretem, hogyha sok a strukturálatlan idő. Persze, ehhez sok mindenről le kell mondani. Nincsenek városnézések, csak gyerekbarát múzeumokba megyünk, meg bábszínházba. 

– Mostanában téma a magazinunkban, emiatt is kérdezem: Ha egy nő erélyesebb, céljait illetően tudatos, gyakran rásütik, hogy agresszív, kemény, ne adj’ Isten, férfias. Mit lehet ezzel kezdeni, illetve kell ezzel bármit is kezdeni? 

– Szerintem nem kell kezdeni vele semmit. Egy nő is ugyanúgy tudhatja, hogy mit akar, lehet céltudatos, asszertív, kiállhat saját magáért. Nem gondolom, hogy ezek csak férfitulajdonságok lennének. 

– Ha lenne mód megváltoztatni valamit eddigi életében, mi lenne az? 

– Idén áprilisban veszítettem el az én gyönyörű, fiatal, életerős édesanyám orvosi műhiba következtében. Csak ezt az egyet változtatnám meg, hogy nagymamaként még nagyon sokáig ott legyen unokái életében és anyaként az én életemben is.  De mivel ezt nem tehetem meg, így a közös élményeinkben, emlékeinkben, történeteinkben, szívünkben él velünk tovább

 Itt érhető el 2015-ös, júniusi lapszámunk >>>

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>