A baloldali forgalom, a magányukba burkolózott telefonfülkék és az angol nyelv ellenére, előhozta bennem az olasz- és horvát tájakat, embereket. Bár saját máltai nyelvük olykor számomra megfejthetetlen nyelvek keverékének tűnt, az angolt mindenhol beszélik.
A sziget bővelkedik a látnivalókban, történelme szorosan összefonódott a földközi-tengeri népek, különösen Szicília és Észak-Afrika történetével.
A világ legrégebbi templomai, bronzkori kőfejtők, föníciai sírok, római villák emlékeztetnek a sziget régmúltjára.
A keresztény-, arab-, lovagkori- és brit örökség pedig a mai máltaiak életét is mélyen meghatározza. Az élő történelem szigetének tűnt Málta. Első lakói több mint 7000 éve érkeztek. A három máltai világörökségi helyszín közül kettő (Hal Saflieni Hypogeum, Megalithic Temples of Malta and Gozo) a történelem hajnalából való. Régészek szerint az első ember a neolit korban, i.e. 5200 körül lépett a szigetre. A piramisoknál, sőt a Stonehengenél is több mint 1000 évvel korábbról származó templomok egyik legrégebbi és máig legjobb állapotban megmaradt darabja a Ggantija, Gozo szigetén található.
Ez az épület a világ legrégebbi-, szabadon álló-, ember alkotta építménye.
Meglepődtem, mikor egy szállodakomplexum kertjében is Kr. e. 4000-ből való Dolmen tárult elém (The Bugibba Temple). Szinte felfoghatatlan, hány emberi generáció váltotta azóta egymást, és ezek az épίtmények még mindig állnak.
Megfordultak a szigeten a bizánciak, arabok, normannok, aragónok, a hódítók vezető családjaiból alakult ki Málta nemessége. Az akkori főváros, Mdina máig őrzi ezeknek a különféle nemesi családoknak a szépséges palotáit. Varázslatos utcái közt sétálva megáll az idő, s az ember akarva-akaratlanul hatása alá kerül: mintha az ezeregyéjszaka meséiben bódorogtam volna.
A sziget UNESCO által jegyzett fővárosa Valetta, Európa egyik legnagyobb kikötője, amelyet a világ egyik leghatalmasabb erődítménye vesz körül. A város történelme a jeruzsálemi Szent János lovagokhoz nyúlik vissza, egy 11. századi rendhez, amely menedéket nyújtott a zarándokoknak a Szentföldön, és katonai szerepet vállalt a kereszténység védelmében.
1530-ban V. Károly spanyol király a lovagoknak adományozta Máltát.
Szűk kis utcáin egymást váltják a barokk kápolnák, a levegő az óceán illatával bódίt, a Felső Barrakka kert lélegzetelállító kilátást nyújt a három városra – középkori erődítmények: Birgu (Vittoriosa), Senglea (Isla) és Bormla (Cospicua) –, valamint a kikötőre. Ha szerencsénk van, még a „Máltai Sólymot” (luxusvitorlást) is megpillanthatjuk, napnyugtakor pedig az arany minden árnyalatában pompázó város mintha lángra kapna. Érdemes 12 vagy 16 órakor ott lenni, elsütik az ágyúkat, mintegy emlékezve a VI. századra, a törökök máltai ostromára.
Valetta leglenyűgözőbb épülete számomra a Szent János-Társkatedrális volt, amely 1577-ben készült el,
Európa egyik legnagyobb barokk temploma, lélegzetelállίtó belső terével.
A templomban található legismertebb műalkotás Keresztelő Szent János lefejezése, Caravaggio festménye. A székesegyház kápolnái a máltai lovagok különböző régióit tükrözik, akik Európa számos országából érkeztek.
A másik, számomra kihagyhatatlan látnivaló a nagymesteri palota, amely egykor a Szent János Lovagrend székhelye volt, a brit uralom alatt a kormányzó palotájaként működött, napjainkban a máltai elnök hivatalának ad otthont.
A palota fegyvertára pedig a világ legnagyobb fegyver- és páncél gyűjteménye:
a lenyűgöző, több mint 5000 tárgyat bemutató gyűjtemény bepillantást enged az elmúlt évszázadok és a vívott csaták világába.
Mosta a sziget közepén található városka, ékessége az 1871-ben felszentelt, kerek dómja, a rotunda, amelynek kupoláját a római Pantheon inspirálta. A 39 méter átmérőjű kupola Európa harmadik legnagyobb, alátámasztás nélküli kupolája. A II. világháborúban – Valletta bombázásának másnapján – 1942. április 9-én
egy bomba, átszakítva a kupolát a templomban, éppen a 16 órai imára összegyűlt, mintegy 300 fős tömeg közé esett, ám nem robbant fel. A helyiek ezt csodaként élték meg,
s a bomba replikája ma a templom oldalsó kis termében van kiállítva. S ha már ott vagyunk, érdemes a templom előtti katakombákba is lemenni, amelyek a háború alatt menedékként szolgáltak.
A szigetet azonban – történelmi látványosságai mellett – elsősorban a strandjai miatt látogatják. Aki nyugalmat szeretne, az látogasson el a San Blas Bay-re, aki aktívan nyaralna, annak irány Golden Bay. Ha pedig a képeslapokon látott strandra vágyunk, akkor kihagyhatatlan a Comino szigetén található Kék Lagúna.
Közlekedés
Ha van jogosítványunk, és nem riadunk vissza a bal oldalon való közlekedéstől, bérelhetünk autót. Felpattanhatunk egy robogóra is, de Máltán nem annyira jellemző közlekedési eszköz, mint más dél-európai régiókban. Mindemellett ott a kerékpár, a quad vagy a gyaloglás, de ezeket inkább egy-egy kirándulásra, túrára javasolnám. De busszal is felfedezhetjük a szigetet. A buszmegállókban a menetrend, valamint a buszhálózat térképe nem a legjobban kiismerhető, így az utazás megtervezéséhez ajánlott inkább mobil applikációt használni. A helyi tervező a Tallinja app, de a Google maps is jól működik Máltán. A buszsofőrnél vásárolhatunk jegyet, és többféle bérlet lehetőség közül is választhatunk. Ami azonban fontos, hogy
a buszt le kell inteni, hogy megálljon a megállóban.
Mi egy olyan buszra, amely 20 percenként kellett volna járjon, több ίzben másfél órát is vártunk, de a helyiek megnyugtattak, ez ott megszokott, ίgy megpróbáltunk alkalmazkodni, s vidáman várakoztunk, mint mindenki. Jó alkalom volt szóba állni helyiekkel, akik mindig kedvesen eligazίtottak, s a turistákkal is megbeszélhettük a tapasztalatainkat. Comino és Gozo szigetére rendszeres komp- és kishajó-járatok vannak.
Amit érdemes megkóstolni:
- helyi jellegzetesség a Pastizzi – leveles tésztás péksütemény, ricotta túróval, vagy borsókrémmel töltve
- nyúlfogások
- borok, sörök (Cisk) és Kinnie üdítőitalok
Valettában érdemes a Soul Food vegán éttermet kipróbálni, vagy ha az alternatίvabb helyeket kedveljük, ehetünk egy Maltija-t (kapribogyós-, olivás-, pestós-, paradicsomos-, babkrémes szendvics), többféle változata kapható, akár gluténmentes kenyérrel is. Mdinában az Il-Bitha Ta'-Doni-ban ajánlom kipróbálni a kacsamelles salátát, vagy Buggiba-ban a Tava Terrace török ihletésű ételeit, ami mellé igazi török kávét is kaphatunk.
Kiemelt kép: Shutterstock / Fotók: Antalka Ágota
korábban írtuk
Utazás – mert megérdemlem!
Pár évvel ezelőtti születésnapomon beültem egy kávézóba. Egyszer csak beront (szó szerint) az amúgy déli csendben szendergő helyiségbe két idős nő, olyan jó hetvenesek. Bort rendeltek, és jó hangosan, röhögve mesélni kezdtek egymásnak a legújabb utazásukról. Olyan hangosan beszéltek, hogy kénytelen voltam hallgatni őket. Megzavartak, kissé mérges is lettem, annyira, hogy úgy mentem ki a kávézóból: én is ilyen szeretnék lenni vagy 30 év múlva. Olyan koros hölgy, aki beront délben a kávézóba a barátnéjával
