Marokkó különös keveréke a berber, az arab és a nyugati kultúrának: az ország háromnegyede berber, sokan közülük máig nomád életmódot folytatnak, de a francia fennhatóság, valamint a spanyol védnökség sem múlt el nyomtalanul. Az izgalmas észak-afrikai országot hátizsákos kirándulás révén fedeztük fel édesanyámmal, ketten, nőként. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. márciusi számában jelent meg.)
• Fotó: Tóth Gödri Iringó
Fél évet tanultam Spanyolországban, Andalúziában, ahonnan mondhatni „kézenfekvő” volt átugrani komppal Marokkóba. Az ötletben csak az hibázott, hogy mivel a tanulmányi időszakom végére terveztük a kirándulást, az algecirasi kompkikötőben egy 28 kilós hátizsákkal – amiben serpenyő és tankönyvek is voltak – vártam a „kaland” kezdetét.
Mivel Marokkóban a csomagmegőrző nem „divat”, többnyire a hátizsákommal gyalogoltam a medinákon, azaz az óvárosok szűk utcáin, a zsúfolt piacokon.
Fez kapujában a hátizsákommal • Fotó: Tóth Gödri Iringó
Hála az európai fennhatóságnak, Marokkónak egész jól kiépített vasúthálózata van, de közkedvelt opció a taxi is, ami döbbenetesen olcsó tud lenni, ha az ember nem szégyell gátlástalanul alkudni.
Elegáns és modern vasútállomás • Fotó: Tóth Gödri Iringó
Tangerben szembesültünk azzal, hogy éppen ramadán van: a testi-lelki megtisztulás, a böjt időszaka, amikor napkeltétől napnyugtáig nem esznek, nem isznak és nem dohányoznak a muzulmánok. Ilyenkor
A ramadánnak azonban előnye is volt: napnyugta után az utcák egy csapásra kiürültek, mindenki hazasietett enni, így minden este volt egy óránk, amíg tömeg és nyomuló árusok nélkül szívhattuk magunkba az egyedi hangulatot.
Jellegzetes marokkói utca • Fotó: Tóth Gödri Iringó
A Földközi-tenger partján található Tanger után bevetettük magunkat az „igazi” Marokkóba, Fezben folytattuk a felfedezést. Fez a kézművesekről, a bőrcserzőkről, a műhelyekről híres, amelyekbe a turista is betekintést nyerhet. Meknesz szintén izgalmas város, Marokkó egykori fővárosa, a négy királyi város egyike, ahol a helyi építészet néhány igazi remekét is megcsodálhatjuk.
Bőrcserző műhelyek Fezben • Fotó: Tóth Gödri Iringó
Casablanca szintén felkerült a bakancslistánkra, bár tudtuk, hogy „nem a legszebb” város, egykori varázsa – amelyet a nevét viselő filmből ismerhetünk – mára elvesztett. A franciák által a 20. század elején felépített impozáns épületek ma pusztulnak, omladoznak.
Casablanca épületei a múlt századot, a gyarmatok világát idézik • Fotó: Tóth Gödri Iringó
Marrákes az ország egyik legkedveltebb célpontja, hiszen itt található a híres Dzsema el Fna piac, illetve több csodás palotának is otthont ad, amelyek látogathatóak. Bár Marrákes kissé „turistás”, ennek ellenére is elbűvölő, az Ezeregyéjszaka meséinek világába kalauzol, a csodás szőnyegekkel, szőttesekkel, egzotikus ízekkel.
Utcai árusok mindenfelé • Fotó: Tóth Gödri Iringó
Marokkóban érdemes mentás bárányt enni (bárány tagine), csicseriborsó levest és datolyát. A tea a legelterjedtebb ital, és ha valaki alkoholt, például sört szeretne, annak külön izgalma van – nagyvárosok szupermarketjeiben útlevéllel lehet vásárolni, nyilatkozattal, hogy a vevő keresztény, ugyanakkor „pult alatt” is lehet kapni, bár az ilyen vásárlások néha sötét sikátorokba vezetnek.
Meknes az egykori főváros, a négy királyi város egyike • Fotó: Tóth Gödri Iringó
Mi a sivatagnak csak a kapujáig látogattunk el, az Aït Benhaddou erődöt néztük meg, ahol – többek között – a Gladiátort és a Trónok Harca egyes jeleneteit is forgatták.
ugyanakkor azt is, hogy nehéz úgy vezetni, hogy egész nap nem ihat. Néha úgy érzi, elájul. Mint magyarázta, a gyermekeket tízéves koruk körül kezdik hozzászoktatni a ramadánhoz, addig ők nem kell a szigorú előírásokat betartsák.
Aït Benhaddou erője számos filforgatás helyszíne volt • Fotó: Tóth Gödri Iringó
Néha nagyon nehezen ráztunk le egy-egy agresszívebb helyit, aki szeretett volna a vezetőnk lenni, és a nemleges válasz ellenére is fizetséget követelt, volt, hogy egy gyermek igazított útba rossz irányba, majd egy „gyanús” helyen pénzt követelt.
Nőkkel nem tudtunk barátkozni, de a férfiak segítőkészek és barátságosak voltak, sokan tiszteletüket fejezték ki, amiért anya és lánya együtt utazik. Visszavágyom Marokkóba.
Nem is olyan régen Erdély megannyi fürdőhelye vonzotta az akkori Magyarország minden szegletéből a gyógyulni vágyókat. A fürdő nem csupán a gyógyulás helye volt, hanem közösségi tér, találkozóhely, a helyi identitás egyik fontos színtere. korábban írtuk
Fürdők, kádak, feredők – Fürdőkultúra Erdélyben
Augusztus végén már legtöbben úgy érezzük: soha nem kezdődik a tanév. Mit lehet még kitalálni, hogy bár ideig-óráig lekössük a vakációzókat? Főzzünk, süssünk együtt, hisz enni valamit úgyis kell. Nálunk – a két kiskuktánál – ezek a receptek váltak be.
Nehezebb a mai kamaszoknak, mint ezelőtt 20-25 évvel a tiniknek? Sok szempontból igen, adja válaszul Asztalos Lehel iskolai tanácsadó, szociálpedagógus, addiktológus konzultáns A pszichológus konyhája új epizódjának meghívottja.
Olyan különleges helyen élünk itt Erdélyben, hogy a málnát, szedret és áfonyát akár a kertből, akár az erdőből is leszedhetjük. Gazdagság, hogy sokszor ismerőstől kapjuk, vesszük a bogyós gyümölcsöket, aki azt is elmeséli, idén milyen lett a termés.
Ismerve a minőségi szex fizikai és mentális egészségben betöltött helyét, az intimitáshoz és a kötődési képességekhez való hozzájárulását, tévútnak tűnik a nagykamaszok és a fiatal felnőttek azon választása, hogy elutasítják a szexuális életet.
Nem mindenki jut el idén sem a tengerhez, ám sokan vágyunk a csodás kékség élményére. Ha üdülőjegyet nem is tudunk adni olvasóinknak, a sós víz illatát, a végtelen látóhatár és a napfényes kikötők hangulatát remek olvasmányok révén próbáljuk megidézni.
