
Gaudí játszótere – A csodás Barcelona
Közel tíz éve szerepelt Barcelona az úti céljaim között, azóta, hogy először láttam a Vicky Christina Barcelonát. Kinek van meg a film?
Közel tíz éve szerepelt Barcelona az úti céljaim között, azóta, hogy először láttam a Vicky Christina Barcelonát. Kinek van meg a film?
Van már bakancslistád? Tudod, azon dolgok sora, amelyet az ember meg akar még tenni hátralevő élete során, mielőtt „feldobná a bakancsot”. Ha nincs, épp ideje elkezdeni írni egyet. Ha nem másért, hát azért, hogy felírhasd rá Toszkánát.
Mindig kíváncsi voltam az olasz délre, a csizma orrára, sarkára, sarkantyújára. Érdekelt egy átlagos itáliai hely, ahol nincs millió turista, világhíres múzeum, templom, kastély vagy tó sem.
Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.
Ha azt mondom, hogy Csehország és utazás, elsőre általában a finom sör és a csodálatos főváros, Prága ugrik be a legtöbb embernek. Tavaly nyáron mi a vidéket, a kisvárosokat céloztuk meg.
Grúzia közel hetven százalékát hegyek fedik, a lakosság nagy része pedig kisebb, dombvidéki településeken lakik. Viszonylag kis ország, gyorsan be lehetne járni, ám a hegyes vidék hihetetlenül lassítja az utazást.
Róma pezsgő nagyváros, annyi látnivalóval, hogy lazán túladagolásos állapotba kerülhet az ember, ha nem szelektál, nem tartogat élményeket egy újabb látogatásra.
Késő ősszel pár napot tölthettem Brüsszelben, és végre sikerült eljutni a németalföldi középkori városok egyik legszebbikébe, Gentbe is. Sör, csoki, gofri, gyönyörű terek és katedrálisok – címszavakban így szólna a rövid kiruccanás.
Lappföld az utóbbi néhány évtizedben közkedvelt téli célpontjává vált az ázsiai, angol, holland, spanyol és német turistáknak. Nem is csoda, hiszen a tél már csak itt üt tartósan tanyát egész Európában.
Olaszország lenyűgöző, nem lehet betelni vele – hallani turisták ezreitől –, az igazi csodát azonban „a csizma sarka” tartogatja. Puglia ugyan Itália legszegényebb tartománya, de látnivalókban nem szűkölködik. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. novemberi lapszámában jelent meg.)
Legyen benne kulturális látnivaló és sok-sok természet – ezzel az igénnyel szerveztük meg nyárvégi utazásunkat. Első körben Ausztria déli részét céloztuk meg, és nem csalódtunk. Láttunk várakat, ékszerdoboz-templomokat és településeket, gyönyörű tavakat, vízeséseket, gleccsert és hatalmas hegyeket. Mindez nincs messze, és ősszel is csoda szép lehet. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.)
Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy tapasztalatból beszélhessek arról, hogy a kommunizmus éveiben mit jelentettek egy romániai számára a „kelet-német” termékek, de elég idős, na meg elég kelet-európai ahhoz, hogy lássam őket magam körül még ma is: édesanyám még mindig használja az 1985-ben kapott NDK-s robotgépét és turmixgépét. Berlin ma már jóval több, mint az egykori Kelet- és Nyugat-Berlin újraegyesülése: punkok, hippik, hipszterek világvárosa – és a német tudományosság bölcsője. Berlin maga a történelem é
A lelkem mélyén megrögzött álmodozó, kissé romantikus és idealista vagyok, így az úti céljaimat is hajlamos vagyok regények, filmek, dalok alapján elképzelni. A Francia Riviéráról is izgalmas, pompás előképeim voltak, például a Marlon Brando és David Niven főszereplésével készült Dajkamesék hölgyeknek című, 1964-es film (a Riviéra vadorzói és Csaló csajok címmel készültek remake-jei is): csillogás, luxus, század eleji villák, drága oldtimer autók, jachtjaikon iszogató milliárdosok… (Cikkünk a Nőileg maga
Európa Kaliforniájaként is emlegetik Spanyolország déli tartományát, Andalúziát, melynek legnépszerűbb partszakasza, a Costa del Sol könnyen megközelíthető. Tenger, hegyek, meseszép városok, kiváló gasztronómia vár, és fiesta is bőven akad. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg.)
Nem létezik hozzá fogható. Bár alig egyórás útra van Riminitől, megérkezve úgy érezzük, mintha egy másik történelmi korba érkeztünk volna. San Marinóban úgy haladt az idő, hogy közben megállt. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)
Egy ideje keresem a megfelelő jelzőt, amivel megjeleníthetném Barcelonát, a katalán fővárost. Talán a színpompás lesz a megfelelő. Ehhez a pompához nem csak Gaudi káprázatos művészete tesz hozzá, hanem maga a kultúra, a történelem és a hagyományaik is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)
Marokkó különös keveréke a berber, az arab és a nyugati kultúrának: az ország háromnegyede berber, sokan közülük máig nomád életmódot folytatnak, de a francia fennhatóság, valamint a spanyol védnökség sem múlt el nyomtalanul. Az izgalmas észak-afrikai országot hátizsákos kirándulás révén fedeztük fel édesanyámmal, ketten, nőként. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. márciusi lapszámában jelent meg).
Olyan sok ismerősöm járta végig az El Camino-t, hogy mindig is éreztem valamiféle vonzalmat a Szent Jakab-úti zarándoklat iránt, vágytam rá, hogy kis spanyol falvak fogadóiban egyek spanyol tortillát, helyi bort kortyolgatva, a többi zarándok történeteit hallgatva. De közben azt is éreztem, hogy az életem jelen szakaszában nem kell az a négy-hat hét spirituális út, nem kell a lelassulás, a magamba fordulás, szóval nem indultam útnak. Az élet mégis úgy hozta, hogy belekóstolhattam – épp csak egy kicsit –
Három királyfi, három út, három próbatétel… A hármas szám bűvölete mindannyiunk lelkében ott él, és miért ne lenne igaz ez az öltözködésre is?
Már az utcáról halljuk a gyerekzsivajt, amikor Marosán Csaba és felesége, Emőke kolozsvári házához érkezünk. Az ötfős család otthona ékes példája annak, hogy az apró terek frappáns kihasználásával sok jó ember elfér egy viszonylag kicsi házban.
Nem olasz nyelvlecke kezdődik, hanem ezek a hetedik legnagyobb itáliai város népszerű jelzői: a művelt, a vörös, a kövér. Ha hétköznapi és valódi, nem turistaáradattól elhomályosított olasz hangulatra vágyik valaki, akkor irány Bologna!
Sokat utazom. Egyedül, párral, barátnővel, édesanyámmal. Néha munkaügyben, egy-egy konferencia miatt, többnyire csak az utazás kedvéért, a kalandért, az élményekért. És állandóan erre buzdítok mindenkit.
A stílus nem más, mint annak a kifejeződése, hogy miként mutatkozunk a világnak. Minden ruhadarab, amit felveszünk, üzenet. Az öltözködés lehetőség arra, hogy kifejezzük magunkat, hogy elmondjuk, kik vagyunk, és mit képviselünk.
Ritkán beszélgetünk férfiakkal ruhákról, ám szerkesztőségünk egyetlen férfi tagját, kreatív dizájnerét és tördelőjét nem hagyhattuk ki a „magamutogatásból.”