Az Óperencián innen, az üveghegyen túl… kezdhetnénk a beszámolót, hiszen San Marinóról könnyebb elhinni, hogy mese, mintsem azt, hogy valóság. Ha meg akarunk győződni arról, hogy léteztek, sőt, léteznek olyan országok, amilyenekről gyermekként a mesékben hallottunk-olvastunk, meg kell látogatni a dél-európai törpeállamot. San Marino a világ ötödik, Európa harmadik legkisebb állama – 61 négyzetkilométer, 31 ezren lakják –, de ami fontosabb: a legrégebben fennálló köztársaság.
Az Olaszország által körbeölelt miniállamot a legenda szerint 301-ben alapította egy remete kőfaragó, Szent Marinus, olaszosan Marino,
aki Dalmáciából, Rab szigetéről érkezhetett a Titán-hegyre (Monte Titano), ahol kolostort alapított és befogadta a római császár által üldözött keresztényeket. A San Marino-iak őt tekintik országuk alapítójának, így a kolostor körüli település és az ország is róla kapta nevét. Ezt először 885-ben említi írás, a parlament elődje 1000-ben jött létre, az alkotmány 1244-ből származik – az egyik legrégebbi alaptörvény.
• Fotó: Erdei Balázs, Pap Melinda
A hegyre épült ország
Minél kevésbé néz utána valaki a miniállamról fellelhető információknak, annál nagyobb lesz a meglepetése, amikor meglátja. Riminitől egyórányira található, úgy járnak ide a turistabuszok, mint bármelyik közeli olasz üdülővárosba. Holott egy másik állam, még ha utazása során ezt nem is érzékeli a látogató. Útlevél felől sem érdeklődnek, amikor Riminiben a pályaudvarral átellenben felszállunk a menetrend szerinti járatra, bár San Marino nem az Európai Unió tagja.
A rövid út során alig érzékelni, hogy másik országba léptünk, nincs határátkelő, csak a fölöttünk magasodó Titán-hegy sejteti, hogy a szerpentinek fölött valami egészen más vár.
A mindössze kilenc városka alkotta, kis országnak az azonos nevű fővárosa a fő látványossága, mely nem meglepő módon a Világörökség része. Ide érkezve érezzük igazán, hogy nem csak másik országba, valójában másik világba csöppentünk, egynapos városnézés helyett időutazásra fizettünk be.
• Fotó: Erdei Balázs, Pap Melinda
Vissza a középkorba
A Titán-hegy tetején hamisítatlan középkori látvány és hangulat fogad: példás módon megőrzött több évszázados épületek, múzeumok, üzletek. Utóbbiak szuveníreket kínálnak, de modern árukat kínáló bolt is bőven akad, az évente mintegy hárommillió turista által felkeresett San Marino ugyanis az Olaszországgal való vámunió miatt a közeli olasz városok „bevásárlóközpontjának” számít.
Itt mindenhez vámmentesen lehet hozzájutni, még fegyverhez is,
így abból is bőven akad – a kis államban e téren jóval megengedőbb a törvénykezés. A fegyverek jelképei San Marinónak, ezt jelzi a látványos arzenált felvonultató hadimúzeum is: a miniállam évszázadokon keresztül képes volt megőrizni függetlenségét, a két világháborúból is kimaradt.
• Fotó: Erdei Balázs, Pap Melinda
• Fotó: Erdei Balázs, Pap Melinda
Az első és legrégebbi a La Rocca (Guaita), ahol a város és ország történetével ismerkedünk, innen erdőn keresztüli ösvényen közelítjük meg a legmagasabban fekvő másodikat, a Cesta (Fratta) nevűt.
A harmadik, a Montale kicsit távolabb esik, így jóval több időt tölthetünk a hegygerincet borító természeti parkban, a tornyokat övező kirakodó vásárokban, az erdei sétányokon.
Utóbbiak és a macskakövek miatt San Marinót jobb túracipőben felkeresni, aki pedig séta helyett csak nézelődni szeretne, elég kinéznie a számos kilátó egyikéről és a kis országot vezető két régenskapitányhoz hasonlóan elmondhatja: „Belátom az egész birodalmat!”
korábban írtuk
„Összekovácsolt minket a fájdalom”
Székelyudvarhelyen nemrég avatták fel a vendégbabák emlékhelyét, ahol a hozzátartozók gyertyát gyújthatnak. Egyikük, teljesen egészségesen született, mindössze ötvenhét órásként eltávozott kisfiáról mesél.
