Az Óperencián innen, az üveghegyen túl… kezdhetnénk a beszámolót, hiszen San Marinóról könnyebb elhinni, hogy mese, mintsem azt, hogy valóság. Ha meg akarunk győződni arról, hogy léteztek, sőt, léteznek olyan országok, amilyenekről gyerekként a mesékben hallottunk, olvastunk, meg kell látogatni a dél-európai törpeállamot. San Marinó a világ ötödik, Európa harmadik legkisebb állama – 61 négyzetkilométer, 31 ezren lakják – de ami fontosabb: a legrégebben fennálló köztársaság.
Az Olaszország által körbeölelt miniállamot a legenda szerint 301-ben alapította egy remete kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino), aki Dalmáciából, Rab szigetéről érkezhetett a Titán-hegyre (Monte Titano), ahol kolostort alapított és befogadta a római császár által üldözött keresztényeket. A San Marinó-iak őt tekintik országuk alapítójának, így a kolostor körüli település és az ország is róla kapta nevét. Ezt először 885-ben említi írás, a parlament elődje 1000-ben jött létre, az alkotmány 1244-ből származik – az egyik legrégebbi alaptörvény.
A hegyre épült ország
Minél kevésbé néz utána valaki a miniállamról fellelhető információknak, annál nagyobb lesz a meglepetése, amikor meglátja. Riminitől egyórányira található, úgy járnak ide a turistabuszok, mint bármelyik közeli olasz üdülővárosba. Holott egy másik állam, még ha utazása során ezt nem is érzékeli a látogató. Útlevél felől sem érdeklődnek, amikor a rimini pályaudvarral átellenben felszállunk a menetrend szerinti járatra, bár San Marinó nem az Európai Unió tagja.
A rövid út során alig érzékelni, hogy másik országba léptünk, nincs határátkelő, csak a fölöttünk magasodó Titán-hegy sejteti, hogy a szerpentinek fölött valami egészen más vár. A mindössze kilenc városka alkotta kis országnak az azonos nevű fővárosa a fő látványossága, mely nem meglepő módon a Világörökség része. Ide érkezve érezzük igazán, hogy nem csak másik országba, valójában másik világba csöppentünk, egynapos városnézés helyett időutazásra fizettünk be.
Vissza a középkorba
A Titán-hegy tetején hamisítatlan középkori látvány és hangulat fogad: példás módon megőrzött több évszázados épületek, múzeumok, üzletek. Utóbbiak szuveníreket kínálnak, de modern árukat kínáló bolt is bőven akad, az évente mintegy 3 millió turista által felkeresett San Marinó ugyanis az Olaszországgal való vámunió miatt a közeli olasz városok „bevásárlóközpontjának” számít.
Itt mindenhez vámmentesen lehet hozzájutni, még fegyverhez is, így abból is bőven akad – a kis államban e téren jóval megengedőbb a törvénykezés. A fegyverek jelképei San Marinónak, ezt jelzi a látványos arzenált felvonultató hadimúzeum is: a miniállam évszázadokon keresztül képes volt megőrizni függetlenségét, a két világháborúból is kimaradt.
A három torony
Verhetetlenségét főleg elhelyezkedésének köszönhette, nem sokan tudták bevenni a három őrtorony által védett hegygerincet. A már említett üzletek és fegyverboltok mellett – ahol a Harry Poterre és több középkort idéző Netflix-sorozatra utaló szuveníreket is kapni – a múzeumként is szolgáló három erőd a fő látnivaló.
Az első és legrégebbi a La Rocca (Guaita), ahol a város és ország történetével ismerkedünk, innen erdőn keresztüli ösvényen közelítjük meg a legmagasabban fekvő másodikat, a Cesta (Fratta) nevűt.
A harmadik, a Montale kicsit távolabb esik, így jóval több időt tölthetünk a hegygerincet borító természeti parkban, a tornyokat övező kirakodó vásárokban, az erdei sétányokon.
Utóbbiak és a macskakövek miatt San Marinót jobb túracipőben felkeresni, aki pedig séta helyett csak nézelődni szeretne, elég kinéznie a számos kilátó egyikéről és a kis országot vezető két régenskapitányhoz hasonlóan elmondhatja: „Belátom az egész birodalmat!”.
Fotó: Erdei Balázs, Pap Melinda
korábban írtuk
Hetvenötezer lépés Barcelonában
Egy ideje keresem a megfelelő jelzőt, amivel megjeleníthetném Barcelonát, a katalán fővárost. Talán a színpompás lesz a megfelelő. Ehhez a pompához nem csak Gaudi káprázatos művészete tesz hozzá, hanem maga a kultúra, a történelem és a hagyományaik is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)
