ARCHÍV A mesebeli ország: San Marino

Nem létezik hozzá fogható. Bár alig egyórás útra van Riminitől, megérkezve úgy érezzük, mintha egy másik történelmi korba érkeztünk volna. San Marinóban úgy haladt az idő, hogy közben megállt. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)

Az Óperencián innen, az üveghegyen túl… kezdhetnénk a beszámolót, hiszen San Marinóról könnyebb elhinni, hogy mese, mintsem azt, hogy valóság. Ha meg akarunk győződni arról, hogy léteztek, sőt, léteznek olyan országok, amilyenekről gyerekként a mesékben hallottunk, olvastunk, meg kell látogatni a dél-európai törpeállamot. San Marinó a világ ötödik, Európa harmadik legkisebb állama – 61 négyzetkilométer, 31 ezren lakják – de ami fontosabb: a legrégebben fennálló köztársaság. 

Az Olaszország által körbeölelt miniállamot a legenda szerint 301-ben alapította egy remete kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino), aki Dalmáciából, Rab szigetéről érkezhetett a Titán-hegyre (Monte Titano), ahol kolostort alapított és befogadta a római császár által üldözött keresztényeket. A San Marinó-iak őt tekintik országuk alapítójának, így a kolostor körüli település és az ország is róla kapta nevét. Ezt először 885-ben említi írás, a parlament elődje 1000-ben jött létre, az alkotmány 1244-ből származik – az egyik legrégebbi alaptörvény. 

A hegyre épült ország

Minél kevésbé néz utána valaki a miniállamról fellelhető információknak, annál nagyobb lesz a meglepetése, amikor meglátja. Riminitől egyórányira található, úgy járnak ide a turistabuszok, mint bármelyik közeli olasz üdülővárosba. Holott egy másik állam, még ha utazása során ezt nem is érzékeli a látogató. Útlevél felől sem érdeklődnek, amikor a rimini pályaudvarral átellenben felszállunk a menetrend szerinti járatra, bár San Marinó nem az Európai Unió tagja.

A rövid út során alig érzékelni, hogy másik országba léptünk, nincs határátkelő, csak a fölöttünk magasodó Titán-hegy sejteti, hogy a szerpentinek fölött valami egészen más vár. A mindössze kilenc városka alkotta kis országnak az azonos nevű fővárosa a fő látványossága, mely nem meglepő módon a Világörökség része. Ide érkezve érezzük igazán, hogy nem csak másik országba, valójában másik világba csöppentünk, egynapos városnézés helyett időutazásra fizettünk be. 

Vissza a középkorba

A Titán-hegy tetején hamisítatlan középkori látvány és hangulat fogad: példás módon megőrzött több évszázados épületek, múzeumok, üzletek. Utóbbiak szuveníreket kínálnak, de modern árukat kínáló bolt is bőven akad, az évente mintegy 3 millió turista által felkeresett San Marinó ugyanis az Olaszországgal való vámunió miatt a közeli olasz városok „bevásárlóközpontjának” számít.

Itt mindenhez vámmentesen lehet hozzájutni, még fegyverhez is, így abból is bőven akad – a kis államban e téren jóval megengedőbb a törvénykezés. A fegyverek jelképei San Marinónak, ezt jelzi a látványos arzenált felvonultató hadimúzeum is: a miniállam évszázadokon keresztül képes volt megőrizni függetlenségét, a két világháborúból is kimaradt. 

A három torony

Verhetetlenségét főleg elhelyezkedésének köszönhette, nem sokan tudták bevenni a három őrtorony által védett hegygerincet. A már említett üzletek és fegyverboltok mellett – ahol a Harry Poterre és több középkort idéző Netflix-sorozatra utaló szuveníreket is kapni – a múzeumként is szolgáló három erőd a fő látnivaló.

Az első és legrégebbi a La Rocca (Guaita), ahol a város és ország történetével ismerkedünk, innen erdőn keresztüli ösvényen közelítjük meg a legmagasabban fekvő másodikat, a Cesta (Fratta) nevűt.

A harmadik, a Montale kicsit távolabb esik, így jóval több időt tölthetünk a hegygerincet borító természeti parkban, a tornyokat övező kirakodó vásárokban, az erdei sétányokon.

Utóbbiak és a macskakövek miatt San Marinót jobb túracipőben felkeresni, aki pedig séta helyett csak nézelődni szeretne, elég kinéznie a számos kilátó egyikéről és a kis országot vezető két régenskapitányhoz hasonlóan elmondhatja: „Belátom az egész birodalmat!”.

Fotó: Erdei Balázs, Pap Melinda

korábban írtuk

Hetvenötezer lépés Barcelonában
Hetvenötezer lépés Barcelonában

Egy ideje keresem a megfelelő jelzőt, amivel megjeleníthetném Barcelonát, a katalán fővárost. Talán a színpompás lesz a megfelelő. Ehhez a pompához nem csak Gaudi káprázatos művészete tesz hozzá, hanem maga a kultúra, a történelem és a hagyományaik is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)