útinapló

Olyan sok ismerősöm járta végig az El Camino-t, hogy mindig is éreztem valamiféle vonzalmat a Szent Jakab-úti zarándoklat iránt, vágytam rá, hogy kis spanyol falvak fogadóiban egyek spanyol tortillát, helyi bort kortyolgatva, a többi zarándok történeteit hallgatva. De közben azt is éreztem, hogy az életem jelen szakaszában nem kell az a négy-hat hét spirituális út, nem kell a lelassulás, a magamba fordulás, szóval nem indultam útnak. Az élet mégis úgy hozta, hogy belekóstolhattam – épp csak egy kicsit –

Nem lehettem több 16 évesnél, amikor először jött szembe velem az interneten egy paradicsomi környezetben készült fotó egy hagyományos thaiföldi csónakról. „Bárcsak egyszer a képernyőn túl is láthatnám” – valami ilyesmire gondoltam, majd az évek teltével egyre többször hangoztattam a vágyálmokról szóló csajos csacsogások közepette, hogy én Thaiföldön fogom tölteni a nászutamat – mindezt persze gyűrű, sőt komoly kapcsolat nélkül.

Az Indonéziához tartozó Bali az utazó bloggerek és az influenszerek néhány éve felfedezett paradicsoma, de az Ízek, imák, szerelmek című hollywoodi filmből is ismerős lehet. „Sztár úticél” gyönyörű tengerpartokkal, szörfözésre és búvárkodásra alkalmas helyekkel, pálmafákkal, vendégszerető helyiekkel, ha azonban kicsit bevállalósabbak vagyunk, a szigetnek egy másik arca is feltárul. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).

Azt szokták mondani, hogy ha az ember New Yorkba utazik, akkor nem az Amerikai Egyesült Államokba látogat, még csak nem is annak egy városába, hiszen New York egy lüktető „entitás”, egy külön világ. És ebben a külön világban is több tucatnyi külön világ létezik: Little Italy, Chinatown és társai, na meg a divatcentrikus New York, a művészetre fókuszáló, a pénzügyi központ. Én egy teljes napot szenteltem annak, hogy felfedezzem azt a New Yorkot, ahol a 20. századi irodalom és művészet nagyjai élvezték az

Van az az autó, amelyikre azt mondják, hogy kicsit zörög, kicsit kattog, kicsit hangos, de azért elgurul még „százezreket”. Az enyém is ilyen: egy ügyes, kicsi, automata váltós Volkswagen Golf, ami nem sokkal fiatalabb, mint én, hamarosan 24 éves lesz. Épp a legjobb kor utazni és kirándulni, nem? Amikor elindultunk Szlovéniába tíz napra, egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy az autóm is egyetért ezzel a gondolattal.