Megrögzött Hemingway-rajongó vagyok, így mivel a tengerentúli látogatásom New Yorkra és környékére koncentrált, és nem volt időm „leugrani” az író floridai otthonába, gondoltam, megkeresem, hová járt a Nagy Almában iszogatni. Hasonló sétákat már Párizsban és Madridban is összehoztam, így lelkesen kezdtem el kutakodni, s hamar rájöttem, hogy a listát érdemes kibővíteni más költők, írók, művészek törzshelyeivel.
Egy ilyen jellegű kocsmatúra általában nem azt jelenti, hogy az ember minden megállónál bekap egy felest vagy felhörpint egy sört
– nemcsak azért, mert ehhez elég mélyen a zsebbe kellene nyúlni, hanem, mert sok helyre be sem engednek foglalás nélkül, gyakran vacsoravendégeket várnak, nem iszogatni vágyókat. Az ilyen helyeken épp ezért jól jön egy kis nyelvtudás, kedves mosoly, kérlelő tekintet, amelyek együttese általában célt ér, és bepillantást nyerhetünk még a zárt ajtók mögé is pár perc erejéig.
A Fehér Lótól Elizabeth Taylor törzshelyéig
A „kult-kocsmatúrát” a White Horse Tavern-ben, azaz a Fehér Ló Fogadóban, a Greenwich Village nevű városrész egyik igazi gyöngyszemében kezdtem. Úgy hírlik, hogy az 1880-ban megnyitott vendéglátó helyiségben megfordult Hemingway is, de nem ő volt az igazi „sztárvendég”. Ez a hely Dylan Thomasnak, valamint Bob Dylannek és Jim Morrisonnak volt az egyik kedvence. A szó szerint sarki kocsma elragadóan autentikus, mivel megőrizte eredeti berendezését, igazi időutazást kínál.
A White Horse Tavern berendezése szolid és „régimódi”
Az 1937-ben megnyitott Minetta Tavern nevű helyről azt írják, hogy berendezése nem az eredeti, ám ennek ellenére egy bájosan ódon, franciás hangulatú vendéglő, amely Ernest Hemingway és Ezra Pound kedvenc vacsorázóhelye volt. Egy mosolyért cserébe szívesen engedték, hogy belessek a kora esti nyitás előtt.
A New Yorkiak büszkék arra, hogy hírességek voltak kocsmáik, vendéglőik törzsvendégei
Ugyancsak egy mosolyért leshettem be a Chumley’s-be is, ami az Elveszett Nemzedék és a Beat Nemzedék több tagjának is gyakran látogatott helye volt, William Faulkner, John Dos Passos és John Steinbeck is sokszor megfordult a koronavírus világjárvány nyomán sajnálatos módon végleg bezárt vendéglőben.
A Chumley’s nem úszta meg a pandémia nehézségeit
A Greenwich Village-i Bedford utcában szinte észrevétlenül megbújó vendéglátóipari egység falait fotók, portrék borították, megidézve a híres vendégeket, akik megfordultak ott.
A Chumley’s falait az ott megfordult írók, költő, színészek portréi díszítik
Szintén bezárt a pandémia alatt a 21th Club, amely Elizabeth Taylor és Sophia Loren egyik törzshelye volt, s ahová szintén beengedtek még nyitás előtt, kérlelő tekintetemet látva.
A 21th Club belseje meglepően zsúfolt, már-már bizarr
A klub épületét, amely egyébként magán borgyűjteményeknek is otthont adott, 21 öntöttvas zsoké figura díszíti.
A 21th Club külső homlokzatát különös zsokéfigurák díszítik, a lovassportok tematikája a belterekben is visszatér
Audrey Hepburn és Vivien Leigh nyomában
A listára híres szállodák is felkerültek, hiszen azok bárjait is sokak kedvelték, így bár a The Algonquin hotelnek nem láttam a híres kerekasztalát, valamint a Kék Bárját, a már kívülről is látványos szálloda előterébe is elég egy bepillantás, hogy a látogató megsejtse, milyen lehetett a hangulat, amikor Audrey Hepburn és Vivien Leigh színésznők voltak a szállóvendégek az ötvenes években, vagy pár évvel később, amikor Eugène Ionesco, Christopher Plummer, Jean-Luc Godard és Tennessee Williams is megfordult itt.
New York külön világ, benne külön világokkal
A Hotel Chelsea szintén egy kultusz szálloda, bár épülete – az előzőekhez képest – első ránézésre túl nagy és túl modern, nem elég meghitt. De talán éppen a grandiózussága miatt fordult meg itt több tucat, sőt, talán több száz világsztár. A hely Mark Twainnek, Dylan Thomasnak, Allan Ginsbergnek és Arthur Millernek is egyik kedvence volt, de az irodalmárokon túl olyan zenészek is megfordultak itt, mint Alice Cooper, Tom Waits, Édith Piaf, valamint olyan filmesek, mint Stanley Kubrick vagy Miloš Forman.
Sajnos földi halandó a lakosztályokba nem jut be, de az anekdoták szerint az épület előtt téblábolva bármikor „belebotolhat” a turista egy hírességbe.
Kimért dzsesszklubok – füst és fesztelenség nélkül
Bár egy ilyen napot a Central Park melletti Bemelmans Bárban lett volna stílszerű befejezni, ahol Woody Allen szokott zenélni, amikor a városban van, ám ide csak belestem, s helyette a dzsessz zene egyik „templomába”, a Village Vanguardba látogattam el egy koncertre. A hely, ahol Miles Davis és Thelonious Monk is fellépett, nagyon hangulatos, ám a koncert kissé kimért volt: a jegyeiket szorongató vendégeket szigorúan kísérték asztalaikhoz, ahol többnyire egy pohár igencsak borsos árú bort vagy sört rendeltek, majd komolyan, érdeklődve végighallgatták a koncertet, ám sehol nem volt a harmincas évekbeli füstös kocsmák – filmekben látott – laza és fesztelen hangulata.
A Village Vanguard programkínálata
A klub környéke a New York-i dzsessz fellegvára, így egy késő esti séta izgalmas ismerkedés tud lenni – bár sajnos a legtöbb helyre csak bekukkintani lehet, ugyanis szigorú biztonságiak kérik az előre megvásárolt jegyeket. Mégis élmény a környék a Small Jazz Clubbal, a Mezzrow-val és társaival, pezsgő és lüktető. A sort hosszan lehetne folytatni, de a következő napot már New York egy másik „világára” szántam.
Fotók: Tóth Gödri Iringó
korábban írtuk
Királyok, bölényfüves vodka és a zsidó konyha remekei – Pár nap Krakkóban
A legendás üdülőhely, Zakopane irányából érkeztünk Krakkóba, a lengyel királyok egykori fővárosába. Szállásunk a forgalmas városközpont egyik szecessziós palotájának tetőterében volt, de elhelyezkedése mindent felülírt: pár perces sétával Krakkó legendás főterére jutottunk, és nagyjából ugyanekkora távolságra volt a Kazimierz, a híres zsidónegyed is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)
