Régóta érett a szlovéniai kirándulás ötlete, aminek megvalósítását a 2022-es légiforgalmi válság hozta el. Tökéletes év egy autós kirándulásra egy tökéletlen autóval, egy mindenhez is értő férfi nélkül, csajosan. Az útiterv hamar összeállt, kb. 4000 km autókázással, dombokra, hegyekre fel, völgyeken le.
Lefoglaltam a szállásokat – szinte minden éjszakára máshová, indulás előtt kötöttem külföldi autós segítségnyújtás-biztosítást, na meg a szerelőhöz is elvittem az autóm, hogy ellenőrizzen mindent, készítse fel az autót a hosszú útra.
Egy forró pénteki napon indultunk el Kolozsvárról – s bár azt mondhatnám, hogy száguldottunk is a célország felé. Még a román–magyar határt sem értünk el, amikor az autó úgy döntött egy kaptatón, hogy neki sok a negyven fok,
nem tetszik a sietség, úgyhogy, ő most nem kapcsol – hiába nyomom a gázt –, cammogjunk csak hússzal. Félreállás, villogó, motor leállít, majd újragyújt. Nincs rendben. Kis pihenő után, azt „mondta” az autó, hogy oké, mehetünk. A szerelő telefonos segítség formájában, azt mondta ne aggódjak, csak számoljam bele, hogy néha pihenni kell – ez biztos váltó hiba, váltóolaj túlmelegedés talán, ami sem 5 perc alatt, sem 5 lejből nem orvosolható, de attól az autó jól megy. Jól??? – vonogattam a szemöldököm, de menjünk csak tovább.
Száguldás, Porsche, szerelem… – ja, nem
Bár elbizonytalanodtam, hogy mi lesz így a továbbiakban, átléptük a határt, gond nélkül eljutottunk első szállásunkra, a magyarországi Bajára, majd másnap is gond nélkül suhantunk a szlovén Celje városába – amelynek régi központja az Osztrák–Magyar Monarchia korszakát idézi, egy dombon található vára pedig a középkorba, kora újkorba hív időutazásra.
Celje vára időutazásra hív
Az irányt a Pohorje (Rogla) lombkorona sétány felé vettük, ami egy igazán egyedi látnivaló: közel negyven méterrel a talajszint felett sétálgatva csodálhatja a látogató a fákat, azok élővilágát. Az oda vezető út kanyargós, meredek, néhol csak szűkösen fér el két autó egymás mellett. Az én autóm természetesen pont egy ilyen szakaszon döntött úgy ismét, hogy nem megy hegyre fel, csak cammog, kínlódik. Hát pihentünk. Három pihenővel jutottunk el a célig, ahol a látvány kárpótolt.
Pohorje (Rogla) lombkorona sétány igazán egyedi látnivaló
Az estét Ljubljanában töltöttük, valamint a következő napot is. A szlovén főváros igazi nyüzsgő európai nagyváros, belvárosa hangulatos – szinte kötelező kiülni egy sörre, pohár borra vagy vacsorázni a Ljubljanica partjára.
Pazar szurdokok és völgyek
Másnap a Triglav Nemzeti Park felé folytattuk az utunkat, hogy megismerjük az ország természeti csodáit, Bled városát és a festői Bohinji-tavat, a Vintgar-szurdokot, a Jasna tavat, a Tolmin-szurdokot, a Zelenci Nemzeti Parkot, a Savica-vízesést, a Soča-völgyet és társait. Még el sem értük Bledet, amikor az autó különös hangokat kezdett kiadni – semmilyen lámpa nem gyulladt ki. Tudtam, hogy valami nincs rendben, így alig vártam, hogy beguruljunk a méltán híres hegyi üdülővárosba. Miután leparkoltunk, városnézésre indultunk, az autót és a stresszt másnap reggelre hagytam. Csodásan kék tó, romantikus vár, fenyvesek, mint a mesében. A tóban lehet pancsolni, utána megkóstolni a bledi krémest.
A Zelenci Nemzeti Park egy kis „ékszerdoboz”
Reggel olajszint-ellenőrzés – alig egy kevés az aljában. Irány egy benzinkút, ahol nem volt megfelelő motorolaj, de elkalauzoltak egy szervizbe, ahol szintén nem volt, onnan egy kis üzletbe, majd egy nagyba, ahol végül került. A közel két órás olajvadászat után úgy éreztem, most már bármi történjék, én a világ végére is elmegyek ezzel az autóval.
Csodás környezetben, de gyötrelmes munkával építették az orosz hadifoglyok a Vršič-hágón átvezető utat
És így is lett – bár néha tartottunk pihenőket a hegyekre fel, eljutottunk a síparadicsomnak számító Kranjska Gorába, „megmásztuk” a Vršič-hágót, amelynek útját anno orosz hadifoglyok építették, s amelynek mind az 50 hajtűkanyarját élveztem sofőrként, akkor is, ha néha tolatni kellett, hogy két autó elférjen egymás mellett.
Megnéztük a Vintgar-szurdokot és a Soča-völgyet, ahol a sziklák között hömpölygő víz hol irreálisan kék, hol irreálisan zöld. A Bohinj-tó meglátogatása után az éjszakát egy igazi „világvégi” faluban (Koprivnik v Bohinju) töltöttük, ahol a csillagos ég mindenféle fényszennyezés nélkül varázsolt el.
A Predjama vár története regénybe illő – és a látogatók ezt magyar nyelven is meghallgathatják az ingyenes audioguide-nak köszönhetően
A túrázós napokat az olaszországi Triesztben toldottuk meg egy kis tengerparti kikapcsolódással, a Habsburg-korabeli Miramare-kastély meglátogatásával.
Minden dombot és emelkedőt megérte megmászni – akár autóval, akár gyalog, hiszen a kilátás mindenért kárpótolt
Hazafelé minden gond nélkül száguldottunk, már a hegyeken sem volt szükség pihenőkre, a kis Volkswagen Golfom nagy nehezen rákapott a kirándulás ízére. Mondjuk nem is csoda, hisz Szlovénia lélegzetelállító, egy kis ország szó szerint telezsúfolva természeti csodákkal – amelyeket nemcsak egy jó kondiban lévő túrázó élvezhet, de a kocaturista és a kisgyerekes családok is.
Fotók: Tóth Gödri Iringó
korábban írtuk
Vadság és béke, művészet és örök tavasz: Lanzarote túlvilági bája
Tátott szájjal bámulunk kifele a buszablakon: hatalmas, sötét színű kőhegyek mindenütt. Sehol egy fa, bokor, vagy akárcsak egy szál fű. Hova érkeztünk? A távolban látszik az óceán: a kősivatagból bukkan elő végtelen kékje, összekacsint a homályos éggel. És közöttük fehér házak: a falvacskák épületei. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.)
