Ha a világ egyik legszebb tengerparti sétányára vágyunk, nem kell a Föld másik végére utaznunk. Itt van nekünk viszonylag közel Horvátország, és benne Abbázia, horvát nevén Opatija, és a 12 km hosszú, lélegzetelállító Lungomare. A nekünk történelmileg szintén sokat mondó Fiume felől érkezünk Abbáziába, a látvány, a tenger már a hegyről lefelé ereszkedve is lenyűgöző.
Történelmi, romantikus afférok
A város, mely egy kis XV. századi apátságról kapta a nevét, már az Osztrák-Magyar Monarchia idején is népszerű üdülőhely volt, főleg miután 1884-ben elkészült a vasútállomás és vonattal is megközelíthető lett.
Klimatikus gyógyhelyként tartották számon, a reumát, az asztmát és a szívbetegségeket gyógyították itt.
Számos nagy nevű magyar orvos dolgozott a városban, ugyanakkor nyaralni is szívesen járt ide az arisztokrácia. Magának a császárnak, Ferenc Józsefnek is a kedvenc üdülőhelye volt, sőt, a téli hónapokban innen irányította a birodalmat, hiszen a hőmérséklet ebben az évszakban sem süllyed 7–8 fok alá. A város nem nélkülözi a romantikát, a pletykák szerint a császár sem csak az ízületeit kúrálta Abbáziában, több afférjáról is szól a fáma.
Macskakő, nyugis strandok, delfinek
A városban sétálva hamisítatlan mediterrán életérzés fog el minket. Macskaköves, szűk utcák, ódon, hangulatos házak között haladunk el, a keskeny, kikövezett sikátorokat látva akár Olaszországban is lehetnénk. Láthatunk monarchia korabeli felújított villákat, a 4 csillagos Grand Hotel Palace-t és a Kvarner Hotelt például teljesen eredeti formájában restaurálták, de sikkesen kopott házakat is találunk, ezek látványa mit sem vesz el a város bájából.
A strandok kavicsosak, mint általában Horvátországban, (vigyünk úszócipőt), de pont emiatt kristálytiszta a víz, hiszen a hullámok nem kavarják fel a homokot. Jó hír ez a búvárkodás szerelmeseinek.
Abbázia „hivatalos” strandja a Slatina, ez körbe van betonozva, de a csodálatos tengerparti sétány, a Lungomare mellett, mely a Rijekai-öböl északi sarkából indul és Abbázián keresztül egészen Lovranig tart, a sziklákon rengeteg helyen láthatunk létrákat, amelyeken bele lehet ereszkedni a vízbe. Mondhatjuk azt is, az egész Lungomare egy nagy strand.
Abbáziával összeépült Volosko, ez régen egy kis halászfalu volt, ma gyakorlatilag Abbázia elővárosa. Itt is számos kicsi, békés strand található. Ha nyugalmasabb napfürdőzésre vágyunk, érdemes ezeket is kipróbálni. Mi a nyaralásunk alatt minden nap, ebédidőben otthagytuk a napernyőnket a voloskoi parton pléddel és az összes strandfelszerelésünkkel, gyerekjátékokkal kb. két órára, és mikor visszaértünk, minden érintetlenül várt minket, senki nem nyúlt hozzá. Megbízható, nyugodt vidék ez még a népszerűsége ellenére is. Nem beszélve arról, hogy drága, delfin leső hajóútra sem kell befizetnünk, mert a parthoz nagyon közel rendszeresen felbukkannak a delfinek!
Elegáns, pezsgő európai város
A környék természetesen az idegenforgalomból él, próbálják a vendégeket teljeskörűen kiszolgálni. Ez látszik abból is, hogy azokra is gondoltak, akik házi kedvencükkel érkeznek, mert Abbázia és Icici között található egy jó kis kutyás strand. A városban természetesen számos étterem működik, kedves teraszokkal. A tengeri herkentyűk legkülönfélébb változatait készítik el mesterfokon.
Abbázia elhelyezkedése kiváló, a „ficakban” található, az Isztriai-félsziget felső jobb csücske mellett, így innen indulva remek kirándulásokat lehet ejteni az Isztrián. A Rabac, Pula felé vezető út lélegzetelállító, már csak azért is megéri autózni erre egyet, hogy lássuk a tengert, a Kvarner-öblöt és a környező szigeteket a hegyoldalból. Abbázia egy pezsgő, elegáns európai város. Ha nem a tömegturizmusra vágyunk, de nem is arra, hogy megfizethetetlen nyaralóhelyen töltsük a szabadságunkat, akkor a legjobb választás lehet.
Fotók: Sipos Betti
korábban írtuk
Utazás – mert megérdemlem!
Pár évvel ezelőtti születésnapomon beültem egy kávézóba. Egyszer csak beront (szó szerint) az amúgy déli csendben szendergő helyiségbe két idős nő, olyan jó hetvenesek. Bort rendeltek, és jó hangosan, röhögve mesélni kezdtek egymásnak a legújabb utazásukról. Olyan hangosan beszéltek, hogy kénytelen voltam hallgatni őket. Megzavartak, kissé mérges is lettem, annyira, hogy úgy mentem ki a kávézóból: én is ilyen szeretnék lenni vagy 30 év múlva. Olyan koros hölgy, aki beront délben a kávézóba a barátnéjával
