Sztárarcok, hősnők, huncut apácák árasztották el a Facebook hírfolyamunkat a közelmúltban. A My Puzzles applikáció a mesterséges intelligencia segítségével varázsolja a profilképeket álomszéppé. Ám mára tudjuk: az interneten semmi nincs ingyen.

„Az étkezés kultusza nem egyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét” – áll a Krúdy idézet Nyáry Krisztián Így ettek ők című, új könyvének hátsó borítóján. Ezt vagy elhisszük Krúdynak, vagy nem. Ez a könyv is borzolni fogja a kedélyeket.

Éget, viszket, folyik, kellemetlen, és rögtön megszabadulnánk tőle. Négy nőből három átesik rajta legalább egyszer élete során. A hüvelygyulladás a leggyakoribb panasz, amellyel a nők orvoshoz fordulnak. Mégis keveset, és nem szívesen beszélünk róla.

A gólya kopogtathat negyvenen túl is. Mert a gólya nem nézi a születési bizonyítványunkat, a korunkat. Csak bepottyantja a kis csomagot a kéményen, mi pedig ott állunk egy csecsemővel, akit be kell illesztenünk a már kialakult életünkbe.

Élt a pezsgő Amerikában, Bukarest pedig a szerelme volt: azt hitte, soha nem hagyja el a román fővárost. Most Sepsiszentgyörgy mellett lakik egy kis faluban, kutyája, macskája van, nagyobbik lányával hajnalonként a napfelkeltét csodálják, a kicsivel délután a tehenek kolompját hallgatják. Luiza Zan, Románia egyik legnépszerűbb jazz-énekesnője – bár soha nem gondolta volna – ízig-vérig vidéki lett. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.)

Igaz történet alapján. Ezt szoktuk olvasni időnként a játékfilmek elején. Az, hogy valóban megtörtént, nagyobb hangsúlyt-, mélységet ad a látottaknak. De amikor arról látunk filmet, hogy egy anya küzd a kilencéves gyermeke mentális-, testi- és lelki egészségéért, igazáért, mert a saját élettársa szexuálisan bántalmazta, mialatt ő az agresszor gyermekével volt várandós, és ez nem fikció, hanem dokumentumfilm, az érzések széles skáláját éljük meg. Too close. Túl közel. Ez Andreáék filmjének címe. És nem ig

A szarajevói filmfesztivál érdeklődésének középpontja, az Astra Filmfesztivál fődíjasa. Egy film, amelyet mindenkinek látnia kell. Azért, hogy ne mondjuk, a mi városunkban, falunkban nincs pedofília. Azért, hogy ne mondjuk, ez a gyerek rosszat akar, csak kitalálta, álmodta vagy éppen ő szerette volna az aktust. Püsök Botond filmrendező a dokumentumfilm formaeszközével harcol a gyermekbántalmazás ellen. A csíkszeredai születésű alkotóval a Túl közel/Too Close/Apropierea előkészületeiről, társadalmi hátte

Ha későn találja meg az Igazit az ember lánya, annak az a következménye, hogy későn szül gyereket. Az is lehet, hogy lombikkal sikerül. Na de ki mondja meg, hogy mikor van késő? Mindenki.

Égig érő, egzotikus pálmafák, buja, megrészegülten virágzó leanderek, szikrázó égbolt, azúrkék tenger. A villák sora a békebeli, századfordulós időket idézi, a város elegáns, de mégsem kellemetlenül sznob. Ez Abbázia, ahol a monarchia hangulata keveredik a mediterrán életérzéssel. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)

El kellene menni a nőgyógyászhoz, gondoljuk – és halogatjuk sokszor. Mint ahogy fogorvoshoz sem kedvtelésből járunk, nőgyógyászhoz sem, de az évenkénti vizsgálat bizony hasznos, sőt szükséges.

Csíkszeredában született, ma már Budapesten él. Nála az élet és a művészet összefonódik. A fényképezőgépet úgy használja, mint a jegyzetfüzetet, jártában-keltében kattint, ha valami fontosat lát. Rajong az antennákért, szenvedéllyel örökíti meg őket. Tízévesen tudta, hogy képzőművész lesz, az alkotás már gyerekként eufóriát okozott számára. Azt mondja, a művészet neki olyan, mint a drog. Csak nem ártalmas, teszi hozzá kacagva. De ugyanúgy függőséget okoz. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámáb

Az ENSZ közgyűlése 1999. decemberében nyilvánította november 25-ét a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává, hogy felhívják a figyelmet a problémákra.

Vannak rá szakszavak: klimax, menopauza. Az emberi élet korszakokra bomlik, és a nők egyik legnehezebb szakasza pont ez. Amikor elmarad a menstruáció, jönnek a hőhullámok, hullik a haj, és a fizikai rosszullét mellett lelki tünetek is jelentkeznek.

Engedd el! – halljuk sokszor életünk során a kéretlen tanácsot egy-egy céllal, élethelyzettel kapcsolatban. De az elengedés tényleg ilyen egyszerűen menne? Vagy csak a száj mondja könnyedén, de a lélek alaposan megdolgozik vele? Kovács Márta csíkszeredai pszichológussal, gyásztanácsadóval beszélgettünk az elengedés természetéről.<

Móricz Zsigmond: Árvácska. A regényben Kadarcs István a szőlőben „karóba húzza” Csörét, az állami gondozott kislányt. Megerőszakolja. A filmváltozatban mondja is a nevelőanyja: fáj neki a hátulja. Még olvasni, nézni is dermesztő, nemhogy átélni. Pedig a szexuális bántalmazás ma, a valóságban is nagyon sok gyermekkel megtörténik. Sokkal többel, mint gondoljuk.

Egy gyermek sem születik rossznak. Nincs olyan, hogy megérdemli a verést. Nincs olyan, hogy ő akarja a szexuális aktust, nincs olyan, hogy ordítani kell vele, különben nem lesz belőle ember. A bántalmazásnak nagyon sok arca van, ám mindannyiunk felelőssége, hogy felismerjük és tegyünk azért, hogy ne történhessen meg. Mert a gyermekbántalmazás nem magánügy!

Adorjáni Bálint Csíkszeredában született, kilencéves volt, amikor családjával Magyarországra költöztek. Közgazdász- és színészdiplomája is van. A legnézettebb sorozatokban és a leglátványosabb magyar történelmi filmekben játszik, meg persze színházban, mert azt vallja, a színház a lételeme. Kossuthkifli, Korhatáros szerelem, Válótársak, csak néhány a legnépszerűbb munkáiból. Decemberben vetítette a Duna Televízió a Mária Terézia című filmet, ebben a jóvágású és temperamentumos Esterházy Miklós herceget a

Melyek a nőket érintő legfontosabb kérdések ma a Kárpát-medencében? A nőnap kacsán Gergely Orsolya szociológussal beszélgettünk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)