Karintia tartomány felé tartva egyetlen helyen álltunk meg, mégpedig a stájerországi Bärnbach-ban, ahol egy különös templomot akartunk megnézni. Friedensreich Hundertwasser építészetébe anno már Bécsben beleszerettem, így nem volt kérdés, hogy az útba eső kis bányászvárost nem szabad kihagynunk. A világhírű osztrák építész, filozófus, itt is eredetit alkotott: a Szent Barbara tiszteletére, az 1980-as évek végén emelt istenháza egy mese, egy csoda, ami csak úgy önmagában is maga a spiritualitás és játékosság, az alkotó géniusz megtestesülése.
A templom körüli parkban pedig 12 színes kapu vár, amelyek – az ismertető szerint – a nagy világvallások és kultúrák közti átjárást testesítik meg, „Hundertwasseresen” megjelenített szimbólumaik pedig egyszerre üzennek, és jól megférnek egymás mellett ezen a különleges helyen.
Európa leglátványosabb vára
Karintia egyik ékköve a Wörth-i tó, nem érdemtelenül. Déli partján, egy kis félszigeten áll Maria Wörth nevezetes zarándoktemploma.
Festői környezetben találjuk a régi és új plébániatemplomot, román kori freskókban, késő gótikus Mária szoborban, barokk díszítőelemekben lehet gyönyörködni, de inkább a hely szelleme, a tó fölé magasadó, ápolt kis temető hangulata maradt meg bennem.
A parton autózva – vagy bringázva, mert rengetegen ezt teszik – Karintia legnagyobb városába, Klagenfurtba is érdemes betérni, de mi inkább Hochosterwitz várához igyekeztünk tovább. Európa egyik leglátványosabb várának is mondott erődítmény, amely állítólag mintául szolgált Walt Disney Csipkerózsika-kastélyához, magánkézben van, és ugyanaz a família, a Khevenhüller család birtokolja az 1500-as évek vége óta.
Nem mondom, elég vicces lehet, ha tudod, hogy van egy ekkora várad… Egy magaslaton áll, és a 14 kapun át felcaplatni elég fárasztó mulatság, de elárulom, hogy a sziklafal oldalában van egy ultramodern lift, amely pillanatok alatt felröpíti a kényelmesebb turistákat.
Smaragdzöld hegyek, kristálytiszta tavak
A főutakat hanyagolva autóztunk keresztül Karintián, hogy megnézzük a középkori falakkal körbeölelt Gmünd városát. Az odaút önmagában élmény: smaragdzöld hegyek, erdők, legelők, kristálytiszta folyók és tavak, na meg rendezett települések a sok-sok virágos, tornácos házzal, elegánsan égbenyúló, karcsú templomtornyokkal – egyszerűen lenyűgöző a látvány. Gmünd apró település, mondják művészvárosnak is, mert kedvező feltételeket kínál az alkotóknak. Tele van galériával, van egy látványos vára, és egy Porsche magángyűjtemény is megtekinthető itt, mi sajnos záróra után értünk oda.
Erre a szépségre nincsenek szavak
Egy napot teljesen a természetnek szenteltünk, és végigmentünk a Grossglockner panorámaúton, szembenéztünk Ausztria legmagasabb csúcsával, a 3798 méter magas, augusztusban is havas Grossglocknerrel, illetve a rohamosan fogyatkozó Pasterze gleccserrel.
Az alpesi panorámaút 2500 méter fölé visz fel, lélegzetelállító élmény, és szerencsére lépten-nyomon van megállási lehetőség. Ami szerintem kihagyhatatlan, az egy finom apfelstrudel elfogyasztása valamelyik hüttében, és túracipőt húzva eltávolodni az úttól. Jól jelzett ösvényeken kisebb kirándulásokat is lehet tenni, nem feltétlenül magashegyi túrákra gondolok. Mi például egy olyan gleccservölgyben jártunk, amelynek közepén egy türkiz színű tó hívogatott, és kétfelől több tíz méter magas vízesések omlottak le a sziklás oldalakról. Aki szereti a hegyeket, jól tudja, hogy erre a szépségre szinte nincsenek is szavak.
Fenséges panoráma
A panorámaút Karintia irányából Heiligenblut városkából indul, ebben is érdemes elveszni egy fél órára, ám tegyünk el mindenféle fotózásra lehetőséget biztosító eszközt, mert ha nem, egyfolytában kattogtatni fogunk, olyan a látvány. Izgalmas, hogy a Keleti-Alpok fő vonulatának gerincét érintő út – amelyet 1935 augusztusában nyitottak meg – már a kelták és rómaiak által is ismert vonalon fut, erről egy kis kiállítás is tanúskodik a Hochtor-hágó közelében. Egyébként számomra kissé sok volt az emberi építmény a Ferenc József-magaslaton kialakított kilátóplatform környékén, van itt minden, gleccserlifttől kezdve vendéglő, Swarovski kilátótorony és egyebek, kárpótolt viszont a mormoták, a zergék látványa, na meg a fenséges panoráma.
Fotó: Asztalos Ágnes
korábban írtuk
A mesebeli ország: San Marino
Nem létezik hozzá fogható. Bár alig egyórás útra van Riminitől, megérkezve úgy érezzük, mintha egy másik történelmi korba érkeztünk volna. San Marinóban úgy haladt az idő, hogy közben megállt. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)
