Ahhoz, hogy ebbe a különös térségbe eljussunk, valahol át kell kelnünk a Dunán, amely itt, a tengeri torkolat közelében már egyre nagyobb. A hatalmas folyam mindig is népeket, kultúrákat hozott és vitt, a tenger közelsége miatt is élénk volt ezen a tájon a vándorlás, a keveredés, a civilizációk el- vagy beolvadása egy másikba. Ez is érdekes ízt ad ennek a vidéknek, de a látvány sem mindennapi.
A Macin hegység az ország legidősebb hegysége, több száz millió éves, izgalmas kővilág és hihetetlen gazdag élővilággal (több mint 3000 növény- és állatfaj!) rendelkezik.
Igencsak lekopott az évmilliók alatt, legmagasabb pontja, a Greci vagy Tutuiatu csúcs mindössze 467 méter magas. A Királykőhöz például, de még a Hargitához képest is vicc – mondhatjátok, de látványban, hatásában sok helyen olyan, mint a Fogarasi-havasok miniben: meredek lejtők, éles, keskeny gerincek, érdekes sziklaalakzatok, hegyes csúcsok fogadnak, ha elindulunk egy-egy túraúton.
A szintkülönbséget azért sem kell lebecsülni, mert 30–40 méteres tengerszint fölötti magasságról indulnak az ösvények, szóval azért itt is van, amit mászni fölfelé.
Legyen bármilyen meredek is az ösvény, a látvány, a panoráma könnyebbé teszi a fáradalmakat: látszik a Duna, Braila, Galati is beazonosítható, főleg tavasszal gyönyörű, ritka virágok nyílnak (pl. sztyeppi bazsarózsa), és ha szerencsétek van, még dobrudzsai teknőssel is találkozhattok. Nekünk megadatott.
A hangulata és az illatok olyanok, mintha valahol nagyon délen, például Krétán mászkálnál. Azért is különleges, mert a sztyeppi életforma fonódik itt össze a balkáni- és mediterrán erdővilággal.
A túrautak többsége Greci település közeléből indul, itt van egyébként a Macin Nemzeti Park látogatóközpontja is. Közel van az Ó-Duna Macin ága, partján sétálva el lehet képzelni, milyen lehetett az „ősfolyam” még a szabályozások, csatornák építése előtt.
A múltba révedő hangulatot fokozza Troesmis várának és az egykori római településnek a romjai, amely valamikor a vízi utat ellenőrizte.
Dobrudzsa egyébként is tele van római települések, géta várak, görög, bizánci erődítmények maradványaival, mint például Ibida, Noviodunum, Dinogetia, Capidava, Argamum, stb. A térségben autózva gyakran látunk műemlékeket, archeológiai helyszíneket jelölő táblákat, van köztük látványosabb és kevésbé érdekes is. De ha megcélozzuk a Razim és Babadag tavakat, azaz közeledünk a Fekete-tenger felé, egy igen látványos középkori várat is felkereshetünk.
Enisala (vagy Yeni sale vagy Heracleea) egy magaslaton áll, jól látszik már messziről is. A vízi- és szárazföldi kereskedelem felügyelete lehetett az építtetők célja, legtöbb helyen azt olvasni, hogy talán genovai kereskedők emelték az erősséget. De az is lehet, hogy egy tatár főúr építette, ugyanis a 14. század idején a régió az Arany Horda ellenőrzése alatt állt. A neve írásos formában először egy török krónikában jelenik meg, a jelenleg használt elnevezés is török eredetű.
Ha már törökök és ha már erre járunk, érdemes megállni Babadagon is, mert egy igazi mecsetet nézhetünk meg, egyébként közel sem ez az egyetlen Dobrudzsában. Az alapítójáról, Gazi Ali pasáról elnevezett muszlim „istenháza” több mint 400 éves, épen áll a 21 méter magas minarete, mellette törökfürdő és az egykori iskola épülete látható, mindez szépen gondozott rózsakert közepette.
A cikk elején utaltam ugyebár Dobrudzsának etnikai, vallási sokszínűségére, ezért még egy közeli látványosságra felhívom a figyelmet, amit bolgár keresztények építettek maguknak több mint 160 évvel ezelőtt.
Istria faluban találjuk az „eltemetett templomot”, ami azért koránt sincs a föld alatt. Mindössze arról van szó, hogy építésekor a régió még a Török Birodalom része volt, és a mohamedántól eltérő vallási épületeknek egy sor szabályt be kellett tartaniuk, például nem lehettek magasabbak a török szakrális helyeknél, és nem nézhettek ki úgy, mint egy templom. Az építtetők szépen megoldották a feladatot, és így született egy érdekes architektúrájú épület, amelynek belső járószintjét mintegy egy méterrel a föld alá süllyesztették, így – bár nem magas – mégis szép, tágas belső teret ad ki.
Talán lesz közületek, akiknek ez a néhány pillanatkép felkelti a figyelmét, és a tengerpart vagy a Duna-delta felé utazva megálltok és megnéztek néhány érdekességet. Egyre több a jó szálláshely is, finomakat lehet enni, és tényleg van egy különös varázsa a régiónak. Egy kedves hölgy mondta nekünk Greci faluban, hogy pont olyan, mint Szicília. A táj és a hőmérséklet, a levegő, néhol még a növényzet is valóban hasonlít a dél-itáliai szigetre…
Fotó: Asztalos Ágnes
korábban írtuk
Kedvenceink itthon
Itthon is van bőven felfedeznivaló, és a világjárvány óta sokaknak felértékelődött a belföldi turizmus. Nagyvárosi nézelődés vagy túra a természetben? Ezúttal a Nőileg szerkesztőségében szemléztük a kedvenc helyeket. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022.áprilisi lapszámában jelent meg.)
