• Fotó: Asztalos Ágnes
Ahhoz, hogy ebbe a különös térségbe eljussunk, valahol át kell kelnünk a Dunán, amely itt, a tengeri torkolat közelében már egyre nagyobb. A hatalmas folyam mindig is népeket, kultúrákat hozott és vitt, a tenger közelsége miatt is élénk volt ezen a tájon a vándorlás, a keveredés, a civilizációk el- vagy beolvadása egy másikba. Ez is érdekes ízt ad ennek a vidéknek, de a látvány sem mindennapi.
A Măcin-hegység az ország legöregebbje • Fotó: Asztalos Ágnes
A Măcin-hegység az ország legidősebb hegysége, több százmillió éves, izgalmas kővilág és hihetetlen gazdag élővilággal (több mint háromezer növény- és állatfaj!) rendelkezik. Igencsak lekopott az évmilliók alatt, legmagasabb pontja, a Greci- vagy Tutuiatu-csúcs mindössze 467 méter magas.
A Királykőhöz például, de még a Hargitához képest is vicc – mondhatjátok, de látványban, hatásában sok helyen olyan, mint a Fogarasi-havasok miniben:
meredek lejtők, éles, keskeny gerincek, érdekes sziklaalakzatok, hegyes csúcsok fogadnak, ha elindulunk egy-egy túraúton. A szintkülönbséget azért sem kell lebecsülni, mert 30-40 méteres tengerszint fölötti magasságról indulnak az ösvények, szóval azért itt is van, amit mászni fölfelé. Legyen bármilyen meredek is az ösvény, a látvány, a panoráma könnyebbé teszi a fáradalmakat: látszik a Duna, Brăila, Galați is beazonosítható, főleg tavasszal gyönyörű, ritka virágok nyílnak (pl. sztyeppi bazsarózsa), és ha szerencsétek van, még dobrudzsai teknőssel is találkozhattok. Nekünk megadatott.
A szerencsés kirándulók találkozhatnak a dobrudzsai teknőssel • Fotó: Asztalos Ágnes
A hangulata és az illatok olyanok, mintha valahol nagyon délen, például Krétán mászkálnál. Azért is különleges, mert a sztyeppi életforma fonódik itt össze a balkáni és mediterrán erdővilággal. A túrautak többsége Greci település közeléből indul, itt van egyébként a Măcin Nemzeti Park látogatóközpontja is. Közel van az Ó-Duna Măcin-ága, partján sétálva el lehet képzelni, milyen lehetett az „ősfolyam” még a szabályozások, csatornák építése előtt.
Troesmis vára a vízi utat ellenőrizte a római korban • Fotó: Asztalos Ágnes
A múltba révedő hangulatot fokozzák Troesmis vára és az egykori római település romjai, amely valamikor a vízi utat ellenőrizte. Dobrudzsa egyébként is tele van római települések, géta várak, görög, bizánci erődítmények maradványaival, mint például Ibida, Noviodunum, Dinogetia, Capidava, Argamum.
A térségben autózva gyakran látunk műemlékeket, archeológiai helyszíneket jelölő táblákat, van köztük látványosabb és kevésbé érdekes is.
De ha megcélozzuk a Razim- és Babadag-tavat, azaz közeledünk a Fekete-tenger felé, egy igen látványos középkori várat is felkereshetünk.
Enisalát feltehetőleg genovai kereskedők emelték • Fotó: Asztalos Ágnes
Enisala (vagy Yeni sale vagy Heracleea) egy magaslaton áll, jól látszik már messziről is. A vízi és szárazföldi kereskedelem felügyelete lehetett az építtetők célja, legtöbb helyen azt olvasni, hogy talán genovai kereskedők emelték az erősséget. De az is lehet, hogy egy tatár főúr építette, ugyanis a 14. század idején a régió az Arany Horda ellenőrzése alatt állt. A neve írásos formában először egy török krónikában jelenik meg, a jelenleg használt elnevezés is török eredetű.
A babadagi mecset nem az egyedüli Dobrudzsában • Fotó: Asztalos Ágnes
Ha már törökök, és ha már erre járunk, érdemes megállni Babadagon is, mert egy igazi mecsetet nézhetünk meg, egyébként közel sem ez az egyetlen Dobrudzsában. Az alapítójáról, Gazi Ali pasáról elnevezett muszlim „istenháza” több mint négyszáz éves, épen áll a 21 méter magas minarete, mellette törökfürdő és az egykori iskola épülete látható, mindez egy szépen gondozott rózsakert közepén.
Istria faluban bolgár keresztények építették az „eltemetett templomot” • Fotó: Asztalos Ágnes
A cikk elején utaltam ugyebár Dobrudzsa etnikai, vallási sokszínűségére, ezért még egy közeli látványosságra felhívom a figyelmet, amit bolgár keresztények építettek maguknak több mint százhatvan évvel ezelőtt. Istria faluban találjuk az „eltemetett templomot”, ami azért koránt sincs a föld alatt. Mindössze arról van szó, hogy építésekor a régió még a Török Birodalom része volt, és a mohamedántól eltérő vallási épületeknek egy sor szabályt be kellett tartaniuk, például nem lehettek magasabbak a török szakrális helyeknél, és nem nézhettek ki úgy, mint egy templom. Az építtetők szépen megoldották a feladatot.
Így született egy érdekes architektúrájú épület, melynek belső járószintjét mintegy egy méterrel a föld alá süllyesztették, bár nem magas, mégis szép, tágas belső teret adva ki.
Talán lesz közületek, akiknek ez a néhány pillanatkép felkelti a figyelmét, és a tengerpart vagy a Duna-delta felé utazva megálltok és megnéztek néhány érdekességet. Egyre több a jó szálláshely is, finomakat lehet enni, és tényleg van egy különös varázsa a régiónak. Egy kedves hölgy mondta nekünk Greci faluban, hogy pont olyan, mint Szicília. A táj és a hőmérséklet, a levegő, néhol még a növényzet is valóban hasonlít a dél-itáliai szigetre…
korábban írtuk
Átaludni az éjszakát – sírás nélkül
A „sírni hagyni" elvre alapozó alvástréning ugyan hatékonynak tűnhet, de hosszú távon a kicsi egészséges alvási rutinját felborítja, sőt, a legújabb kutatások szerint veszélyes is lehet.
