ARCHÍV Csehország: várak, sörök és jó emberek

Ha azt mondom, hogy Csehország és utazás, elsőre általában a finom sör és a csodálatos főváros, Prága ugrik be a legtöbb embernek. Ezt a kört mi is lefutottuk évekkel ezelőtt, a tavaly nyáron viszont a vidéket, a kisvárosokat céloztuk meg. A nagy szerelem Český Krumlov és Telč lett, de nem bántuk meg az egykori császári fürdővárosok meglátogatását sem! (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. januári lapszámában jelent meg.)

Fotó: Asztalos Ágnes

Már a felkészülés is izgalmas volt, mert igazából akkor szembesültünk, hogy ennek az apró országnak annyi csodaszép kisvároskája és romantikus vagy félelmetes vára, kastélya van, hogy egyáltalán nem könnyű egy laza, belefeledkezésre, pihenésre is lehetőséget biztosító útiterv összeállítása. Mi mondhatni majdnem teljesen körbeautóztuk az országot, de kisebb falatokért is érdemes Csehországba belekóstolni! Sőt,

bármilyen évszakban, akár néhány napra is érdemes elindulni.

Könyvek, filmélmények alapján régi vágyam volt az egykori Osztrák–Magyar Monarchia romantikus, elegáns és felkapott üdülőhelyeit, Karlovy Varyt, Mariánské Lázně-t, azaz Karlsbadot és Marienbadot felkeresni. Előbbinek lenyűgöző a természeti környezete, álmodozásra késztet a sok, békebeli időkből fennmaradt szálloda, fürdő, szanatórium épülete, szinte látja az ember, amint krinolinos szoknyájukban suhognak át a hölgyek egy-egy cilinderes úr társaságában valamely díszes kolonnádon, hogy reggeli egészségügyi sétájuknak és ivókúrájuknak, na meg a társadalmi kötelezettségeknek eleget tegyenek. Az urak, hölgyek helyett

Karlovy Vary jelenleg az orosz turisták felkapott helye,

az ét- és itallapokon is második nyelvként cirill betűs szöveggel találkozik az utazó. Mariánské Lázně valahogy emberközelibb, csendesebb, lágyabb és közel sem annyira hivalkodó.

Fotó: Asztalos Ágnes

Szelíd, dimbes-dombos többnyire a táj, délebbre hatalmas, sok esetben még a középkorban létesített halastavak vannak, az emberek barátságosak és nagyon kedvesek, az utak jók, a forgalom nyugis, s ha az embernek szerencséje van, és rábukkan egy útszéli vendéglőre, olyan knédlis, barna mártásos sültet ehet potom áron, hogy csak na. S ha nem ő a sofőr, akkor a házi főzésű sör is kihagyhatatlan.

A nagy városokat (mint Pilzen vagy Brno) ezúttal elkerültük, hagytunk valamit, ami majd visszatérésre serkent, és néhány izgalmas látnivaló kedvéért pár napra Český Krumlovot választottuk főhadiszállásnak.

Sokan tartják az ország legszebb kisvárosának ezt az ékszerdobozt,

amely egy hatalmas vár tövében, a Moldva folyó két oldalán terül el. Óvárosa valóban lenyűgöző, és fantasztikus érzés egy középkori kis tér több száz éves fogadójába hazatérni egy kiadós séta és folyóparti sörözés után. A sziklára épült, főként reneszánsz jegyeket magán viselő vár megtekintésre igencsak érdemes, de Egon Schiele kis állandó kiállítása is beilleszthető a programba. Innen kerestük fel a Budweiser sör szülővárosát, České Budějovicét, majd a közelében található Holašovice falut, amely amolyan csehországi Torockó. A parasztházak hihetetlenül szépek tudnak lenni bárhol,

az autentikus népi kultúra sosem alkotott giccset

– bizonyítja ezt az az icipici festett kerámiakancsó is, amit emlékül vásároltunk a kis faluban. Ha valaki errefelé jár, ki ne hagyja a Hluboka kastélyt se, a poént nem lövöm le, csak annyit írok most róla, hogy angol kastély a Moldva partján.

Fotó: Asztalos Ágnes

Egyébként rengeteg különleges és jó állapotban lévő kastély, vár van Csehországban. Nem holmi kis parasztvárak, romos épületek ezek, de nem ám, hiszen ez a terület igencsak közel esik Európa egykori császári közepéhez, és bizony hatalmas uraknak voltak itt birtokaik. Akár egy „Cseh várak, kastélyok” túrát is össze lehetne állítani a divatos sörút helyett. Vagy mellett.

Aztán következett Telč. Útközben

érdemes megállni Jindřichův Hradecben, amely Dél-Csehország másik gyöngyszeme egy hatalmas tó partján

(várral, sörfőzdével – természetesen), vagy Třeboňban, amelynek gyönyörű a gótikus temploma és minden egyebe is. Telčben éjszakáztunk, így oldottan bekapcsolódhattunk a kisváros sörfesztiválszerű rendezvényébe, ahol több kisebb sörfőzde csapolta az aranyszínű nedűt – szigorúan beváltható ízléses műanyag korsóba. Délután körbejártuk az 1300-as évek elején alapított kis település eléggé méretes főterét, amelyet végig a tökéletes állapotban fennmaradt, nagyon gyakran „lábas”, azaz árkádos középkori házak öveznek, melyek egyedien kialakított homlokzatukról nevezetesek. Sétáltunk a gótikus-reneszánsz kastély angolparkjában is, ahonnan épp opera-előadás hangjai szűrődtek ki. Kell ennél több?

Fotó: Asztalos Ágnes

Szívből ajánlom az ismerkedést a cseh kisvárosokkal. Persze ennél több is van, ott van például Kutná Hora, Olomouc és a többi, mind-mind különleges építészeti emlékekkel és hangulattal. Ja, sörfőzde majdnem minden régebbi kisvárosban van, és a felsoroltak többsége az UNESCO Világörökség része. Utóbbi miatt van is bennem egy pici irigység és annál nagyobb szomorúság: vajon az ugyancsak viharos történelmű Csehország, amely szintén szenvedett a kommunizmus őrültségeitől, hogyan tudta épen megőrizni településeinek egykori arculatát? Fájdalmas, hogy nekünk nem sikerült...

korábban írtuk

Kántor Melinda: Egyszer csak elkezdi az ember élni azt, hogy minden mindennel összefüggésben van
Kántor Melinda: Egyszer csak elkezdi az ember élni azt, hogy minden mindennel összefüggésben van

Kántor Melinda a Kolozsvári Állami Magyar Színház mindig mosolygós, örökmozgó színművésze. Energiája hátterében többek között régóta gyakorolt hobbijai állnak, a csikung és a tai chi segít neki a testét és a lelkét is formában tartani.