Rögtön utazás: igen, sokszorosan is! Az év elején, januárban csehországi kisvárosokba jutottunk el Asztalos Ágnes kollégánk Útinaplójának köszönhetően. Fel sem soroljuk, inkább képzeljétek magatokat egyik Unesco-s helyszínre, ahol langyos délután jó csapolt sört szürcsölgethetünk.
Egészen hideg volt január végén, amikor a februári lapot terveztük, s Baricz Gergő címlaposunkat fogadtuk a szerkesztőségben. Kikocsikáztunk a felszerelésekkel (bundakabát, fotós táska, termoszban tea, poharak) a 800 méterre lévő vasúti hídhoz, ott kipakoltunk, s nekiláttunk a fotózáshoz, ami azért nem volt 15 perc. Imádtuk ezt, kacagtunk, s olyan volt az egész, mintha május lenne.
Piroska nénit a negyedikről ezrek figyelik – azt tulajdonképpen, hogy mi kerül az asztalára. Csiki Piroska hobbyszakács, aki véletlenül jelentkezett be egy receptes oldalra tíz évvel ezelőtt. Aztán feltöltött ő is egy-egy receptet fotóval, amiknek elsöprő sikerük lett. Három vaskos dosszié, ezek a kipróbált receptek, a fia nyomtatta ki neki karácsonyra.
Piroska néni, a profi hobbyszakács
Forrai Szerénke írása volt, Az angyal neve: Blondie – ez a történet megríkatott. Egy anyát és fogadott gyermekét ismertük meg benne, meg aztán más gyerekekét. Adelina, az anya, 25 éves volt, mikor magához vett egy súlyos szívbeteg kisfiút. Elveszítette őt, de onnantól tudta, hogy segíteni fog más gyerekeken. Az azóta működő Blondie Egyesület a fia tiszteletére született.
Micsoda színkombinációk! – sóhajtottunk ámulatunkban a júniusi kifutó képeit nézegetve. Németh Hajnal Auróra a világ számos színpadára hírét vitte a magyar népi kultúrának, ruhakölteményei régi és új elemek kombinációi. Erdély Bálint Előd kollégánk fotózta, Ádám Julcsi táncművésszel és Kis Kriszta látványtervezővel készült.
„Manapság az emberek nem adják meg az ünnepnapok, az események megfelelő módját. Mackónadrágban mennek a zeneakadémiára, régen meg cilinderben és kesztyűben mentek a vasárnapi korzóra is. Valahol a kettő között lenne egy jó világ. Nem tudjuk, meddig lesz holnap. Mire várjunk, milyen alkalomra?” – bátorította színpompás ünneplő viselésére az ódzkodó lányokat, asszonyokat az ötletgazda.
És végre nyár lett, fény, szabadság – vagy valami olyasmi, mert azért nem dübörögtettük egyik hegyalját sem a fesztiválokkal, nem ülhettünk akárhányan a barátokkal teraszokon, nem mentünk tömegesen külföldi nyaralásra. Ebbe a visszafogottságba robbant be energiájával júliusi címlapszereplőnk, Csiky Csengele: színésznő és tehenes gazda. Négygyermekes édesanya és szervezetvezető. Olyan nő, aki tömegeket képes a célja és víziója mellé állítani.
Olyan szülőföldet álmodik, ahol a szülők jól érzik magukat és ahonnan a gyerekek nem vágyódnak el. A Magyar Szülők Szövetségének elnöke. No, a vele készült fotókról bárki megmondhatja, hogy ez milyen hangulatú munka volt.
Koszika és Szász Csaba /fotó: Rab Zoltán
Aztán itt volt velünk szintén a címlapon ez a vagány lány, Koszika Koszorus Krisztina. Azt mondta zenéjük ihletettségéről: Egyszerre nőttem fel magyar-, román- és cigányzenén. Meg persze klasszikuson és a tévéből áradó külföldi popon (nevet). A koncertjeinken is igyekszünk betekintést nyújtani az itt élő népek életébe egy-egy 21. századba átültetett népdallal. Ilyen volt…
Bagoly Zsuzsi és Derzsi Dezső házában jártunk augusztusban. Kreativitás, egyszerűség, jó ízlés, praktikum jellemzi ezt a csodás otthont. Olyan jó érzés ide belépni, még virtuálisan is. Gereöffy Andi kollégánk írta, hogy a házban lévő tárgyak mind könnyűek, könnyen mozgathatók, mert miért is ne alakítsa az ember kedve szerint, ahogyan változik, a közvetlen környezetét is. Miért ne lehetne lelkünk tükre a lakásunk?
Míg a műemlék épületek esetében egyértelmű, hogy ezeket védeni kell, a kommunizmus szocmodern épületeiről kevesen gondolják, hogy értéket képviselhetnek, írta szeptemberben Pap Melinda munkatársunk.
Szakmai körökben mifelénk is egyre többen próbálják felhívni a figyelmet erre, Barazsuly Viktória Adrienn kolozsvári művészettörténész például hobbiból kezdte el kutatni a témát. Hogy tetszenek-e a múlt építészeti alkotásai? Érzelmi indíttatásból talán rávágjuk, hogy nem, azonban: „Egyre több az olyan projekt, mely ennek az örökségnek a leltározását, ismertetését tűzte ki célul. A nyugati turisták számára kuriózumok, tehát turisztikailag is jobban ki lehetne használni.”
Az egész család utazott
Egy hónapot utazgatni kirándulás, egy éven át úton lenni azonban már életforma – véli a székelyudvarhelyi hegymászó és (fekvő)bringás, Szabó Zoltán, vagy ahogyan a legtöbben ismerjük: Kobra. A bevállalós világutazó ezúttal a hullámok hátán töltött tizenkét hónapot, ráadásul párjával és két kisgyerekükkel együtt tapasztalták meg mindazt, amit a vitorlázás adhat. Fotói alapján kaphattunk képet az életreszóló kalandról.
Eljött a téli hónap, év vége, benne pedig Napocska. „Olyan, mint a festményei: színes, kedves, napsugaras. Mesevilágot teremt, olyan szépet, hogy azt kívánod, bárcsak a te szobádba is belépne ez a világ. Aki kiállításról nem, az talán a Napsugár vagy Szivárvány gyereklapokból ismerheti Darvay Tünde rajzait. Kolozsváron él, de tizenhárom év Amerika után kétlakinak mondja magát.” – Forrai Szerénke interjújából tudtunk meg részleteket, és elvarázsoltak a festmények, így december végén.
Volt tehát szépség és élmény is számunkra ebben a furcsa 2020-as évben. Ugyanezeket kívánjuk magunknak és olvasónknak is, miközben szívből reméljük, jobbat hoz az új esztendő. Egészséget kívánunk, erőt a mindennapokhoz!
Kiemelt képünk illusztráció: canva.com
Friss lapszámunkat alább kérheted:
