Egy hosszú hétvégére is csodálatos: Milánó

Nemcsak látnivalókban bővelkedik, de kedvesek és vidámak az emberek, rendezettek a terei, népesek az utcái, és van benne valami igazi olaszos temperamentum. Nekünk közel 59.000 lépés nem volt elég, hogy teljesen bejárjuk, így azt remélem, hamarosan visszatérhetek.

Tervezetten indultunk el, még áprilisban lefoglaltunk mindent. Hat hónapnyi vágyakozás után, kidolgozott programmal a zsebemben indultunk el az olasz városba, amely leginkább a divathetéről és a nagy márkákról híres. Aztán három nap alatt kiderült, jóval több is van benne, mint divat, de az, hogy esztétikában az élen járnak, szinte minden utcasarkon megmutatkozik.

Hol is kezdjem? Talán ami elsőre eszembe jut: életemben nem láttam ennyi robogót. Milánó egyik különlegessége volt számomra, hogy az ottlakók inkább robogóval és biciklivel járnak, és ebben ők kiskirályok is. Simán rádudál egy autósra a robogós, ha nem ad neki elsőbbséget, a biciklis pedig nyíltan megszólít, ha rossz helyen állsz a járdán, miközben ő közlekedne. Mindez pozitív, bárcsak nálunk is így működne!

Milánó ékessége a dóm, de talán ezzel senkinek nem mondtam újat. Hihetetlen precizitással és gyönyörű kézi munkával megépített monstrum, amelynek mindegyik csúcsát egy szobor díszíti. Türelemjáték a bejutás, sajnos már maga a jegyvásárlás is próbára tesz, utána jön az egyórás sorban állás. De amit a beltér nyújt, az semmihez sem fogható! Óriási festmények díszítik a falakat, az sajnos nem derült ki, hogy csak időszakosan vagy állandóan ott vannak ezek az egyházi történéseket bemutató, ámulatba ejtő munkák. A dóm másik érdekessége a terasza, amelyre több száz lépcsőn lehet feljutni. A kilátás pazar, és innen csodálható meg igazán az építkezési stílusa.

Rögtön mellette található a világ talán leghíresebb vásárlóutcája, amelyet semmiképp nem az átlag európai ember pénztárcájához szabtak, de tény, hogy a legtöbb világmárka képviselteti magát itt, és ide kerül elsőként a Prada, a Louis Vuitton vagy a Gucci új kollekciója is. Maga az utca egy kuriózum, magas beltere, szépen megmunkált mennyezete és az ünnepi szezonra készült díszítés külön dob a látványosságán.

[gallery type="rectangular" ids="28592,28589,28598,28616"]

Az utcából kiérve találhatjuk a Teatro Alla Scala operaházat, amely a világ – méltán – egyik leghíresebb operaháza. Ide a bejutás viszonylag könnyű, de ajánlatos előre foglalni és jegyet vásárolni, hiszen ott feltüntetik azt is, hogy mikor lehet teljes kivilágításban megtekinteni a színháztermet. Lenyűgöző látványt nyújtanak a páholyok, azt írják, mintegy kétezer férőhelyes a terem. De a váróterem és a színházterem mellett található kiállítás is megéri a pénzt, színházrajongóknak kihagyhatatlan!

Félreesőbb részen található ugyan, de mindenképp megéri az utazást a Sforza-kastély és a parkja végén található Arco della Pace (azaz Diadalív), ahogyan melegen ajánlom a Navigli negyedet is, ahol az egy négyzetméterre eső éttermek és szórakozóhelyek száma igencsak magas. Az egész Milánó egyébként egy pezsgő metropolisz, ahol unatkozni egy percig sem lehet.

[gallery type="rectangular" ids="28607,28604,28601"]

Mindemellett az igazi látványosság a Milánótól egyórányira lévő Comói-tó. Festői környezet és tiszta levegő fogad, érdemes rászánni egy egész napot. Nehézkes eligazodni a hajójáratokon, de ha egyszer sikerült, páratlan élményben részesülhetünk. A hajóútnak van rövidebb és pénztárcabarátabb verziója, amely hop on-hop off szolgáltatásként működik, tehát bármelyik kisvárosban kiszállhatunk, majd visszaülhetünk a következő hajóra. A hosszabb és drágább verziója Bellagióba visz, a Comói-tó legszebb és legizgalmasabb városába.

Összességében Milánó és környéke nem egy egyszeri desztináció. Aki egyszer már meglátogatta, még többet akar vásárlóutcáiból (merthogy a méregdrága utca mellett számos pénztárcabarátabb szakasz is van), pizzáiból, szépen felújított épületeiből, a helyiek pozitív energiájából, Milánó lüktetéséből. Aki nem hiszi, járjon utána!

Fotó:  a szerző tulajdona

Kiemelt kép: Shutterstock

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. januári lapszámában jelent meg.