Mit csinál az ember lánya a koleszterindús, kimerítő téli ünnepek után egy borongós, hótlan januári napon? Összepakolja a férjét s a fürdőruháját, s irány egy jó kis közeli wellness! Erősen él a gyanúperrel, hogy pontosan ugyanezt teszi több száz, lehet, hogy több ezer sorstársa is, de aztán „sok jó ember kicsi helyen is elfér” csatakiáltással birtokba veszi az öltözőt, gyors átöltözés, s máris indulhat a gondtalan pihenés.
Ekkor éri az első hideg zuhany (pedig csak kizárólag meleg vízben tervezte a csobbanást): tíz perccel a nyitás után sehol egy árva nyugágy, ahol fáradt testét megpihentethetné. Lázasan próbálja megfejteni, hogy a temérdek fehér, zöld és sárga fürdőlepedő miként kerülhetett a lefoglalt nyugágyakra, hiszen szerény matematikai számításai szerint is ezek száma többszöröse a vendégek számának. Megosztja feltételezését élete párjával, miszerint a szálloda alkalmazottai foglalják a helyet néhány később érkező vendég számára, végighallgatja urának rövid, lényegre törő és meglehetősen ingerült véleményét a folyton elégedetlenkedő, házsártos feleségekről, lepakol egy műanyag székre a medence mellett, majd elmerül a kellemes, meleg gyógyvízben.
Miközben áztatja megfáradt tagjait, van ideje megfigyelni a fürdőzőket. Enyhe kis kárörömmel nyugtázza, hogy az ünnepek senkinél nem múltak el nyomtalanul.
A sok átlagos külsejű vendég közül hamarosan kitűnik néhány különleges, feltűnő jelenség: a szőke kontyos, akinek érkezésekor erős parfümillat lengi be az egész helyiséget, elnyomva a medence vizének sós szagát, a kigyúrt tetkós, aki valami megmagyarázhatatlan, átszellemült mosollyal járkál a medence körül, hogy minden szögből meg lehessen csodálni kockás hasát, kigyúrt izmait és a rajtuk levő (rettenetes) tetoválást, a kakadufrizurás, aki a felesége (?) iránti rajongását úgy próbálja kimutatni, hogy egy megkergült propellerhez hasonlóan folyamatosan kering körülötte szerelmes pillantásokat lövellve feléje, s határozottan egy násztáncot járó hím kakadu képzetét kelti a szemlélőben, a műszempillás, akinek hatalmas, seprűszerű pillái miatt őszinte aggodalom tölti el a sós, meleg víz kiszámíthatatlan hatásaitól féltve őt, valamint az a hetven év körüli, jól fésült Don Juan-típusú selyemfiú, akit csak simán a wellnessi szörnyként aposztrofál magában.
A sós medencéből fél szemmel a jakuzzit figyeli: mikor ürül egy hely számára is? Hopp, most kiszállt valaki! Sietség nélkül, szemét a célon tartva kikászálódik a medencéből, majd lépteit határozottan a jakuzzi felé veszi. Pont időben, mert már épp hárman indulnak el a megüresedett hely felé.
De most az egyszer ő ér be hamarabb a célba! Elmerül a bugyogó, kissé túlontúl klórszagú vízben, szemét lehunyva átadja magát az érzésnek. Nem sokáig. Egyszer csak ismerős parfümillat tolul az orrába, elnyomva a klór szagát.
Mielőtt kinyithatná a szemét, a szőke kontyos huppan le melléje, gyakorlatilag a semmibe, mert hely, az nincs. De szemmel láthatólag őt ez a legkisebb mértékben sem zavarja. Mit tehetne az ember lánya? Odébb húzódik, belépve a mellette ülő wellnessi szörny intim szférájába, aki boldogan veszi ezt tudomásul.
A fortyogó katlanban, a ringatózó, hullámzó vízben elkezdődik egy bohém rapszódia. Jobbról egy kéz, balról egy láb, hátulról egy bugyborék, kéz, láb, buggy, kéz, láb, buggy, kéz, láb… Félig hunyt szeme sarkából is látja, hogy már harmadszor jön vissza a kigyúrt tetkós ellenőrizni, hogy nem ürült-e számára is egy hely. Mivel meglehetősen türelmetlennek tűnik, mintha hónalja tele lenne poffal, jobbnak látja kiszállni a jakuzziból és visszaslattyogni a medence szélén levő székéhez. Meglepve konstatálja, hogy már a széken is osztoznia kell egy kedves idős hölggyel, aki a törülközőjét odébb taszítva birtokba vette azt. Ekkor elindul úszni.
A hangosbemondón bemondja egy ideges női hang (miért ilyen ideges?), hogy tilos a medencékbe ugrálni. Ez megnyugtató számára, mert dühíti, hogy a legtöbb helyen, ahol ez nem tilos, nem lehet nyugodtan három tempót úszni anélkül, hogy valaki folyton bele ne szökdösne a vízbe. Szépen, komótosan elkezd úszni. Még a medence feléig sem ér el, amikor választ kap arra a kérdésre, hogy mitől olyan ideges a női hang. Egy nagyon elegáns mozdulattal a kakadufrizurás érkezik a vízbe, ahogy meg tudja ítélni a felspriccelő víz mennyiségéből, nekifutásból ugorva. (És egyedül! Hol maradt az asszonyka?) A csobbanásra abbahagyja az úszást, megáll, a medence szélébe kapaszkodva próbálja felmérni a helyzetet.
Zúgolódás támad a kakadufrizurás ugrását követően, az ugrás által gerjesztett hullám nagy loccsanással egyenesen a műszempillás arcába csapódik. Na, most végre fény derül a titokra!
Meresztgeti szemét, mindennél jobban szeretné megtudni, hogy mi történt a szépséges pillákkal. Nem lát odáig szemüveg nélkül, sajnos túl távol van a hölgy, felháborodott hőbörgése azonban arra enged következtetni, hogy veszélybe kerülhettek a szemárnyékolók. De az is lehet, hogy csak simán a kakadufrizurásnak szólt a zúgolódás. Ki tudja? A hangosbemondóból ismét megszólal az ideges női hang, figyelmeztetve a kedves vendégeket, hogy tilos a vízbe ugrálni. Innentől már nyugodtabban lehet úszni. Aztán ismét sós medence, jakuzzi, úszás, s megint minden elölről, újra meg újra, mert leülni továbbra sincs hova.
A nap végén az ember lánya holtfáradtan összepakolja a fürdőrucit s a férjét, s szépen hazamegy csendes otthonába. Megpihenni.
Kiemelt kép: Shutterstock
