Hastánc – a női önbizalom és termékenység jelképe

Egyedüli oktatóként tanítja a Kelet táncát Kolozsváron Bazaráth Tünde Ildikó, aki bár civil foglalkozása szerint gyógypedagógus, hastáncosként is számos fellépési felkérést kap. (Cikkünk a Nőileg magazin 2018. júniusi számában jelent meg.)

Amit hastáncnak nevezünk, valójában gyűjtőfogalom, Indiától Marokkóig a történelem folyamán számos válfaja alakult ki, melyek között sok az átfedés. „Sokféle rétegződés, stílusirányzat van, és rengeteg új műfaj nőtte ki magát, amióta reneszánszát éli” – mondja Bazaráth Tünde Ildikó, aki tíz éve tanulja és oktatja.

A Kelet tánca az 1893-as chicagói világkiállításon került a figyelem középpontjába, ahol az egyiptomi standnak volt egy kairói utcaképe, ennek részeként az egykor rabszolganők, templomi vagy törzsi táncosok által lejtett táncot is megjelenítették. S bár a táncnak több, különböző arab országokban honos ismertebb műfaja volt, sok, a 20. századra kihalt és a showelemekkel tarkított egyiptomi, libanoni, török stílus került előtérbe. Igaz, az arab tavasz óta ez is veszélyeztetett, az iszlám radikalizmus felerősödése, vallási-politikai okok miatt bölcsőhelyén „illegalitásba” szorult, és mintegy átmentődött a nyugati kultúrkörbe, itt fejlődik tovább, magyarázza Tünde, aki maga is a hastánc egyiptomi válfaját űzi. Itt ragadt rá a hastánc elnevezés is: Napóleon katonái nevezték így a has és a csípő erőteljes mozgása miatt.

A legszebb kosztümök is az észak-afrikai országból származnak, és a tánc sok archaikus elemet is megőrzött. A kosztüm minden egyes elemének megvan a szerepe, a pénzes kendő hangja például visszajelzés a táncos számára, hogy mennyire mozdul be a csípője. (A szegény török és görög lányok a piactéren táncolva szedték össze a hozományukat, a szerzett pénzt pedig felvarrták a kendőjükre.) Az egyiptomi öveken félkörben láncok vannak, mivel a fáraók korában rabszolgalányok táncoltak, akik láncaikat csörgették. Az egyiptomi kosztümöt díszes melltartó, gyöngyökkel, flitterekkel díszített öv és hosszú, egyik lábán teljesen felsnittelt szoknyarész alkotja. A hozzá tartozó fátyolnak is fontos koreográfiai szerepe van. Erős showjellege ellenére az egyiptomi tánc visszafogottabb, finomabb, elegánsabb, mint a török vagy a libanoni, technikailag is komplexebb, mondja Tünde.

Elutasítást szülhet a kirívó öltözék

Ahogy a tánctanulás, az oktatói tevékenység is spontán módon szerveződött. „Felkért egy ismerősöm, hogy néhány hölgy kíváncsi erre, és tartanék-e nekik baráti körben pár órát”– emlékezik vissza Tünde hozzátéve, hogy a pár órából állandó csoport lett, majd az intézet – amelyben gyógypedagógusként dolgozik – diákjai is kérték, hogy tanítsa őket. „Bár sokan külső szemlélőként szeretik a hastáncot, táncosként ezer gát akadályozza őket. Én ehhez túl öreg vagyok, nem nézek ki olyan jól, mondják. Rögtön jönnek a blokkok, de van egy réteg, amely legyőzi – sorolja az első találkozás kihívásait. – Maga az öltözék is kirívó, sokaknak már az is komoly feladat, hogy így öltözzenek. Van egyfajta kettősség, egyeseket bevonz, mások elutasítják, pejoratívnak látják, mivel távol áll a mi mozgáskultúránktól, szégyenletesnek, obszcénnak tűnik – mutat rá Tünde. – Ez ezzel jár, ezekben az országokban meleg van, nem lehet három alsószoknyával, lajbiban táncolni.”

A kezdeti fenntartások ellenére mind az életkort, mind a foglalkozást tekintve változatos az érdeklődők csoportja, egyetemistától ötvenesig, családanyától egyedülállóig sokféle nő megfordult az órákon. A hastánc pedig szép női közösségeket formál, mondja az oktató, a tagok között nincs áskálódás. A táncnak ugyanis van egy szakrális része is, Marokkóban a 60-as években még elvonultak a nők, amikor valaki szült a közösségben, és segítettek neki „kitáncolni magából a gyereket”. Házasságkötéskor is van egy rítus, hogy a fiatal pár a kezét a hastáncosnő termékenységet jelképező köldökére teszi.

Testtartásban, mozdulatokban megélt nőiesség

Ahhoz, hogy valaki megtanulja, nem kell különleges adottság. „Egyetlen feltétel, hogy érezd a hívást, hogy neked való. Ha érzed, mélyre jutsz önismeretben, a testedről való tudásban – világosít fel. – Ha akarom, aktív meditáció, ha akarom, csak egy kellemes dolog. Attól függően, mennyire vagyok nyitott, mennyire találom meg magam ebben a mozgásformában, nagyon messze el lehet jutni benne.”

A hajlékony gerinc, derék, izmok csak egyik oldala a hastánc jótékony hatásainak, emellett a női önbizalom, a nőiesség kiélésére irányuló vágy is társul hozzá.

„Elvisz a határaidig, sőt azon is túl, nagyon szelíd módon. Ha ráérzel, ráhangolódsz, nagyon kellemes. Ha nem, kínlódás. Van, akinek az elején nem megy, a teste nem engedelmeskedik, de viszi a vágy, és végül legyőzi a test korlátait.

Ha a lelked és szíved benne van, a tested könnyen rávehető, hogy kövessen – mondja Tünde, aki számára az a reveláció, hogy ott kell lenni a pillanatban. – Ma nagy divat a mindfulness: itt is nagyon kell figyelni a tartásra, minden izmodra – leszegett fejjel, lötyögő vállal, logó karokkal nem lehet hastáncolni.”

A fenn tartott fej alap, de a medence, has is olyan pozícióban van, hogy segíti a gerinc tartását. „Kelet-Európában mi szemérmesebbek vagyunk, erre a lányok pszichoszexuális fejlődésében még inkább ráerősítenek, rejtegetik a mellüket. A hastáncban viszont – mindegy, mekkora – kiteszem. Nem kidobom, tolakodó módon, de kifejezem, hogy büszke vagyok rá. Ahhoz, hogy szépek legyenek a mozdulatok, ki kell nyitni a bordakosarat. A váll felső része pihent állapotban van, míg a karok állandó mozgásban, tartásban” – avat be a részletekbe. A hasnak három szegmensével is dolgoznak, a felsővel a gyomor tájékán, a középsővel a köldök körül és az alhassal, melyet a legnehezebb mozgatni – mindez állandó testtudatosságot követel. Bár a hastáncot viszonylap rövid idő alatt – pár hét, hónap – meg lehet tanulni, nehéz a mindennapok részévé tenni a tartást, testtudatot, a mozgásban megélt élményeket. „Teljes talpunkkal érintjük a földet, ez földjegyű tánc. Még ha könnyedén is mozgunk és fel-fellibbenünk, állandó kapcsolatban vagyunk az anyafölddel” – magyarázza.

A hastáncosok megjelenése, mozgása sokakat ámulatba ejt, bizonyítéka, hogy esküvőre, nőnapi rendezvényre, születésnapra egyaránt hívják fellépni. „Nagyon megválogatom, hova megyek el, és kemény feltételeim vannak” – mondja Tünde, aki nem tapasztalta, hogy táncosnőként mást is feltételeznének róla, de tud olyanokról, akiknek kevésbé jók a tapasztalatai. A hastánc társadalmi megítélése ugyanis változó: van, aki színfoltnak tekinti, de olyan is akad, akinek belső ízléshatárán túlmutat ez a mozgásforma.

Kiemelt kép: Shutterstock