Power dressing
A nők évtizedek óta hordanak férfias vagy férfiviseletet. A modern nő nadrágkosztümje az 1920-as évek Amerikájában jelent meg, amikor a hölgyek fokozatosan törtek be a munkaerőpiacra, és vezető beosztásokhoz jutottak kormányhivatalokban. Mindez persze Nyugaton történt, nem itthon nálunk. A női öltöny (első) fénykora kétségtelenül a 70-es évek második felére, illetve a 80-as évekre esik – ekkor már nálunk is divat volt a nadrágkosztüm –, amikor a túlméretezett válltömés volt a trendiség netovábbja.
A nők munkaerőpiaci szerepe jelentősen megnőtt, következésképpen az jött be szokásba, hogy a nők munkába járnak, és nem az, hogy háztartásbeliként otthon fényezik a lakást.
A power dressing általánosan ma is az autoritást, a profizmust, a kellő önbizalom-önértékelés édes párosát szimbolizálja. Bár jellegét tekintve a nadrágkosztüm maszkulin öltözet, Marlene Dietrich óta tudjuk, hogy nőkön piszokul szexinek mutat(hat).
Az elmúlt évtizedben azonban a munkahely (az „iroda”) fokozatosan kötetlenebbé vált: levetkőzte a merev dresszkódokat, a casual Friday (laza péntek) a hét minden munkanapjára kiterjedt. Manapság a munkahelyi athleasure (laza sportosság) korát éljük – annak ellenére, hogy ezt a stílust nagyon kevesen tudják jól viselni. A változást egyébként minden bizonnyal a Google-hez hasonló tech-cégek és a start-upok hozták.
• Fotó: illusztráció: Pixabay
A női öltöny reneszánsza
Érdekes viszont, hogy az említett lazaság közepette a női öltöny újabb (második) fénykorát éli. Korunk erős női egyéniségei – Angela Merkel, Hillary Clinton vagy hazai tájakon Laura Codruţa Kövesi – minduntalan öltönyt viselnek. Hillary Clinton gyakorlatilag a politikai karrierje egészében öltönyt viselt – szimpatizánsai ugyancsak öltönyben vonultak a szavazóurnákhoz 2016-ban.
A megújult munkahelyi viszonyok tehát érdekes fordulatot diktáltak:
amíg a férfiak eldobták a zakót, feltűrték az ingujjat, netán sportos cipőt és kapucnis felsőt vettek magukra, addig a nők töretlenül öltönyt viselnek.
• Fotó: illusztráció: Pixabay
Erő – harc?
A modern öltönyt a 17. századi európai királyi udvarokból eredeztetik: a magas beosztású férfiak frakkot, nyakkendőt és szabott nadrágot öltöttek magukra. A 18. században már a felsőosztálybeli férfiak körében is népszerű volt a háromrészes öltöny: drága, finom textíliákból készültek, és azt jelezték, viselőjük nem kétkezi munkás. Az évszázadok során státusszimbólummá nőtte ki magát az öltöny: hirdette, hogy viselője felsőbbrendű. A huszadik században már a hivatalnokok népszerű viseletévé vált.
A mai nők tehát nem feltétlenül szimbolikája miatt választják az öltönyt, hanem azért, mert a mai női öltönyök kényelmesek, vagányak.
Manapság egyre kevésbé jelzi a ruha, hogy viselője hol áll a munkahelyi, társadalmi ranglétrán. Míg korábban az öltöny szerepe az volt, hogy eltakarja, elsimítsa a női formákat, a mai darabok pontosan az ellenkezőjét teszik: kiemelik a derekat, a csípőt, a feneket, és a bokára, lábra irányítják a figyelmet.
• Fotó: illusztráció: Pixabay
Mindeközben a mai női öltöny nem csupán szexi, hanem játékos is, színeivel, mintájával, szabásával hívhatja fel viselőjére a figyelmet. Már nem az a cél, hogy beleolvadjunk az egyenszabású sötétkékek és szürkék tengerébe, hanem az, hogy az öltöny feltűnő, akár kirívó legyen. Így lesz aztán a női öltöny a második fénykorában ismét power suit: a női formákat fogja elegáns, néha bohókás, de mindig rendkívül sikkes, karakteres keretbe.
korábban írtuk
Egyfajta küldetés Elek apó ükunokáinak lenni
Közgazdászként, jogászként, egyetemi oktatóként, virágkötőként tevékenykednek a hétköznapokban, szabadidejüket pedig Kisbaconban töltik Elek apó ükunokái. Kulturális menedzserként segítik szüleiket a Benedek Elek Emlékház működtetésében.
