• Fotó: Mihály László
Napsütéses tavaszi délutánon érkezünk Ildikó és István, valamint két lányuk, Mikolt és Villő csíksomlyói otthonába. A kúriaszerű házat István vásárolta még 2003-ban. A telekkönyvben az 1960-as évszám szerepel építési dátumként, az évek során megszerzett adatok alapján azonban igazolódni látszik a feltevés, miszerint ennél jóval korábbi, ugyanis
az 1850-es években már adóhivatal, majd laktanya is működött benne.
Aztán a neves csíki családból származó ügyvéd, Botskor Mihály tulajdonába került, a 19-20. század fordulóján pedig Budapesten árverezték. „Vannak még a történetben fehér foltok” – teszi hozzá István.
Ildikó, Villő, Mikolt és István • Fotó: Mihály László
Az államosítást követően két kisebb és egy nagyobb lakrészt alakítottak ki benne, és egyik bérlője után Búzás-féle házként ismerték Somlyón. Az egyik kisebb lakást még tíz évig használták a korábbi bérlők, ezt tudta a legkésőbb megvásárolni.
Mikolt szobájában láthatjuk, milyenek voltak eredetileg az épület ablakmélyedései • Fotó: Mihály László
Mentették a menthetőt
Elég rossz állapotban volt a ház, amikor megvette, padlózata és falai is vizesedtek. „Csak az egyik szobaajtó cserefa tokozatát és a nappaliban álló, kék ládát tudtuk megmenteni az egykori berendezésből. Előbbit a konyhai pultba építettük be” – sorolja István. Törekedtek egyfajta rusztikusságra, de elsősorban a használhatóságot tartották szem előtt, azt, hogy családjuk életviteléhez jól igazodjon – mondják vendéglátóink.
A ház régi bútorai közül csak ezt a faládát sikerült megmenteni és felújítani • Fotó: Mihály László
István sok munkafolyamatot maga végzett el, a ház szinte minden tégláját ismeri. Az eredetileg kétszárnyú, boltíves ablakok többségét átalakították a korábbi átépítések során. Ami maradt, Istvánék megőrizték, hozzáépítettek viszont az utcai és a kert felőli fronthoz egy fedett bejáratot, valamint egy teraszt.
A konyha-étkező dísze a zöld cserépkályha • Fotó: Mihály László
Bent úgy alakították át, hogy a középen elhelyezkedő, két nagyobb helyiséget részben egybenyitva kapott helyet a nappali és a konyha-étkező. Ide érkezünk az előszobából, és innen nyílnak kétfelől Mikolt és Villő szobái, a háló- és a vendégszoba, valamint a fürdő.
Fontosak az apró részletek • Fotó: Mihály László
Az otthon lelke – zöld
A családi élet java Ildikóéknál is a nappali-konyha-ebédlőben zajlik, az ide belépők figyelmét pedig azonnal felkelti a sötétzöld cserépkályha. „A zöld a mi színünk, vagy mondhatnám úgy is, hogy zöldmániásak vagyunk, nem zöld minden, de sok helyen megjelenik a lakásban, a kályha színe sem véletlen” – neveti el magát Ildikó.
Kedvencük a zöld szín • Fotó: Mihály László
„Különleges a tűztere is, nem csak a formája, a maximális hatékonyság és a minimális környezeti terhelés is fontos volt a megépítésénél.
Egy fiatal mérnökkel terveztettem meg, ő ajánlotta a móri Korompai Péter iparművészt, aki a csempéket is elkészítette, és fel is rakta a kályhát.
Profi munkát végzett, nagyon elégedett vagyok vele” – mondja István, aki fűtésrendszerek forgalmazásával és kivitelezésével foglalkozó vállalkozást vezet. Fontos volt, hogy jó szakembereket találjanak a különféle munkálatokhoz, és lehetőleg helyben, a kályhás mester volt a kivétel – teszi hozzá.
Vízálló és kiváló szigetelő, ugyanakkor mutatós is a parafa burkolat • Fotó: Mihály László
Örökölt lisztes pad, komód és Pacsirta rádió
István apai nagyapja molnár volt Lövétén, a középszegi malomban őrölte a homoródmentiek gabonáját. A nagyszülők házából származik az ebédlőasztal melletti fedeles pad, amelyet gabonatárolásra használtak egykor, és a felújított komód is a nappaliban. De van itt egy, az anyai nagymamájától örökölt Pacsirta rádió is.
István apai öröksége a piros komód és anyai a Pacsirta rádió • Fotó: Mihály László
„Gyermekkoromban, amikor hallgatta, csendben kellett lenni. Bejött rajta a Szabad Európa rádió is” – eleveníti fel emlékeit mosolyogva.
Nem mai darab a házzal örökölt padlásfeljáró-ajtó sem • Fotó: Mihály László
„Nem mindenik régi bútor örökség, vásároltunk is, ha valahol megtetszett egy-egy darab. Ilyen a vendégszoba berendezése, vagy ez a felcsíki tálas is” – mutatja Ildikó.
Ami nem régi bútor, azt többnyire turkálták vagy helyben készíttették, előnyt élvezett a tömörfa,
mint például a konyhabútor, vagy a nappaliban a könyvespolc. A lányok szobáit pedig az ő ízlésük szerint és a használhatóságot figyelembe véve rendezték be.
korábban írtuk
Ladó Hunor: Kis területen is sok mindent meg lehet termelni
Ladó Hunor tanulmányai, majd külföldi és marosvásárhelyi munkavállalás után Homoródremetén talált otthonra feleségével és lányaival. Itt termeli meg kertjében és gyűjti be a falut övező réteken az alapanyagot színpompás és ízben gazdag salátakeverékeihez.
