Mit tegyünk a madáretetőbe? – Téli madárles gyerekekkel

Mikor töltsük meg a madáretetőt, mit tegyünk bele, és miben segíthetnek a gyerekek? Baczó Zoltán ornitológussal arról beszélgettünk, hogyan etethetjük felelősen a madarakat, és kiket figyelhetünk meg egy erdélyi parkban vagy kertben.

Hirdetés

• Fotó: Baczó Zoltán

A széncinege megáll egy pillanatra az etető szélén, felkap egy napraforgómagot, aztán eltűnik a bokorban. A feketerigó közben a földön keresgél. Ha van időnk néhány percig csendben figyelni, hamar feltűnik, hogy az etető vendégei másképp mozognak, másutt keresik a táplálékot, és egymásra is különbözőképpen reagálnak. Egy gyereknek már az is felfedezés lehet, hogy a tegnap látott két cinege közül az egyiknek fekete, a másiknak kék a fejtetője.

Baczó Zoltán ornitológus szerint a téli madáretetés egyik legnagyobb értéke éppen az, hogy alkalmunk nyílik megismerni a közvetlen környezetünkben élő madarakat. Olyan fajokat is észrevehetünk, amelyek mellett máskor elsétálunk a parkban. A madarak áttelelésében elsősorban a megfelelő élőhely, a természetes táplálékforrások és az alkalmazkodóképességük számít. A kihelyezett eleség akkor jelenthet nagyobb segítséget, amikor a tartós hidegben nehezebben találnak táplálékot.

Hirdetés
•  Fotó: Baczó Zoltán

• Fotó: Baczó Zoltán

Mikor kerüljön ki az első adag mag?

Az erdélyi kertekben és parkokban általában november és március között van a téli madáretetés ideje. A kezdést és a befejezést Zoltán szerint az adott télhez érdemes igazítani. Egy enyhe novemberben a madarak még bőven találhatnak természetes táplálékot. Egy hosszabb fagyos időszakban viszont érdemes gyakrabban ellenőrizni, mennyi eleség maradt az etetőben. Az ornitológus tapasztalatai szerint a leghidegebb hetek gyakran januárra vagy februárra esnek, de évről évre változik, mikor és meddig tart a fagy.

„Télen egy kis énekesmadárnak mindössze 9–10 órája van arra, hogy elegendő táplálékot gyűjtsön a hosszú, akár 14–15 órás éjszaka átvészeléséhez” – magyarázza Baczó.

A madaraknak energiára van szükségük ahhoz, hogy éjszaka is fenntartsák a testhőmérsékletüket.

A hideg napokon egy városi séta közben is megfigyelhetjük, mennyit keresgélnek a fákon és a talajon. A park növényeinek magvai ilyenkor is táplálékot adhatnak nekik, és közben a kihelyezett eleségből is több fogyhat.

Szajkó az etetőn •  Fotó: Baczó Zoltán

Szajkó az etetőn • Fotó: Baczó Zoltán

Ha már rendszeresen töltjük az etetőt, a szakember azt javasolja, hogy lehetőleg ne hagyjuk abba egyik napról a másikra, különösen, ha nappal is fagypont körül marad a hőmérséklet. Az adagokat a fogyáshoz igazíthatjuk. Enyhe időben elég lehet kevesebb magot kitenni, tartós hidegben pedig figyeljünk arra, hogy legyen miből pótolni, ha hamar elfogy.

Napraforgómag, alma és zsiradék

Ha egyféle eleséggel kezdenénk, Zoltán jó minőségű, sózatlan napraforgómagot ajánl. Magas az energiatartalma, és sokféle madár szívesen fogyasztja. Egy etető mellett azt is megfigyelhetjük, mi történik a maggal, miután egy madár felkapta. Helyben bontja fel, vagy elrepül vele egy közeli ágra? Az etető alá hullott magokért visszajár valaki? Egy gyerek akár egyetlen ilyen kérdéssel is el tud tölteni tíz percet az ablak előtt.

Az almát főként a rigók kedvelik. Előfordul, hogy enyhébb időben alig fogy belőle, a fagyos napokon viszont szívesen csipegetik. Az etető mellé kihelyezett almát ezért is érdemes szemmel tartani. Ha a gyerekek csak az etető tetejét figyelik, könnyen elszalaszthatják a közelben, a talajon keresgélő madarakat.

A mag mellé a tartósan hideg napokon sózatlan, fűszerezetlen zsiradékot is ki lehet tenni. Az ornitológus tapasztalatai szerint a madarak a sertéshájat is szívesen fogyasztják.

A sózott szalonna és a fűszerezett húskészítmények azonban nem alkalmasak madáretetésre!

Enyhüléskor a zsiradékot ne hagyjuk sokáig kint, mert megromolhat, megavasodhat. A kenyérmaradékot is felejtsük el! A szakember szerint a téli énekesmadár-etetéshez a napraforgómag, az alma és a megfelelő zsiradék elegendő választékot ad.

Süvöltő •  Fotó: Baczó Zoltán

Süvöltő • Fotó: Baczó Zoltán

Az etetőt a madarak szemszögéből is nézzük meg

Egy jól használható etetőben száraz marad a táplálék, és könnyű hozzáférni a takarítandó részekhez. Ez akkor is számít, ha készen vesszük, és akkor is, ha otthon vagy az iskolában készítjük el. A közös tervezésbe már a gyerekek is bekapcsolódhatnak. Megnézhetik, honnan ver be az eső vagy a hó, hová ülhet le egy érkező madár, és ki lehet-e szedni az etető aljáról a nedves maghéjakat.

Kertben Zoltán egy csendes helyet javasol, bokrok vagy fák közelében. A madarak így a növényzet felől közelíthetik meg az etetőt, és van hová visszahúzódniuk. A rendszeresen látogatott etető környékén a madarak mellett természetes ellenségeik, például egy karvaly is felbukkanhatnak. A házi macska jelenlétével szintén számolni kell. A hely kiválasztásakor azt is nézzük meg, hogy a macska honnan tudná megközelíteni az etetőt.

Meggyvágó és fenyőpintyek •  Fotó: Baczó Zoltán

Meggyvágó és fenyőpintyek • Fotó: Baczó Zoltán

Az ablakpárkány és az erkély kényelmes megfigyelőhelynek tűnhet, ám a nagy üvegfelületek veszélyt jelenthetnek. A madár az üvegben tükröződő fát vagy eget szabad térnek érzékelheti, és nekirepülhet. A szakember

kertes háznál az üvegfelületektől távolabbi helyet javasol, a tömbházban lakóknak pedig azt, hogy keressenek egy közeli parkot, ahol már működik etető.

A gyerekekkel vissza lehet járni ugyanarra a helyre, így néhány séta után már össze is tudják hasonlítani, melyik alkalommal milyen madarak jelentek meg.

Naponta ellenőrizzük, hetente tisztítsuk

Az etető feltöltése után nézzünk rá időnként arra is, mi maradt benne és mi gyűlt össze alatta. A felhalmozódott maghéjak, az eleségmaradék és az ürülék eltávolítása is hozzátartozik az etetéshez. Zoltán napi ellenőrzést és legalább heti egy alapos tisztítást javasol. A napi ellenőrzéskor azt is látjuk, mennyi fogyott, így a következő adagot ahhoz igazíthatjuk, amit a madarak valóban elhordanak.

Fenyőrigó •  Fotó: Baczó Zoltán

Fenyőrigó • Fotó: Baczó Zoltán

A tisztaság azért számít, mert egy helyen sok különböző madár fordul meg, gyakran ugyanazon a felületen csipegetve. A szakember példaként a trichomonózist említi, amelyet egy egysejtű parazita okoz, és amely a zöldikéknél, illetve más pintyféléknél is súlyos betegséget idézhet elő. A szakember szerint több európai országban is okozott már komoly gondot a zöldikeállományban.

Ha beteg vagy elhullott madarat veszünk észre az etető körül, az etetést azonnal szüneteltessük! A madarat ne fogjuk meg puszta kézzel! Ha több madár is megbetegszik vagy elhull, az ornitológus azt javasolja, hogy forduljunk az illetékes állategészségügyi hatósághoz vagy madarakkal foglalkozó állatorvoshoz. Az etető tisztítását és fertőtlenítését pedig mindig felnőtt végezze. A gyerekeknek közben el lehet magyarázni, hogy a sok látogató miatt az etető tisztán tartása éppúgy a gondoskodás része, mint az eleség pótlása.

Amikor az itató is befagy

A mag és az alma mellé, ha a hely engedi, friss vizet is kitehetünk. Egy sekély, könnyen tisztítható edényből a kisebb madarak is tudnak inni és fürdeni. A vizet rendszeresen cserélni kell, az edényt pedig tisztítani, mert a szennyezett vízben is terjedhetnek betegségek.

Csuszka •  Fotó: Baczó Zoltán

Csuszka • Fotó: Baczó Zoltán

Ahol a madarak hozzáférnek természetes folyóvízhez, kisebb lehet a kihelyezett itató szerepe. Amikor azonban a környék sekélyebb vizei befagynak, felértékelődik az a hely, ahol még találnak vizet. Fagyos napokon ezért az etetővel együtt az itatót is érdemes ellenőrizni. A kisebb gyerekek már azt is szívesen megfigyelik, mi változott reggel óta. Volt-e jég a tálban, láttak-e inni egy madarat, vagy akadt olyan, amelyik fürdeni is megállt?

Kik érkeznek az erdélyi etetőkhöz?

Egy új etetőt Zoltán tapasztalatai szerint gyakran a széncinegék, a házi verebek és a balkáni gerlék fedeznek fel elsőként. A városi etetőkön előfordulhat kék cinege, barátcinege, csuszka, erdei pinty, zöldike és meggyvágó is. A hidegebb napokon változhat a látogatók száma és összetétele. Megjelenhet fenyőpinty, csíz, nagy fakopáncs vagy akár egy áttelelő vörösbegy is.

Érdemes olyankor is figyelni, amikor egyszerre többféle madár érkezik.

Melyik várakozik egy ágon, amíg felszabadul a hely? Melyik csipeget inkább az etető alatt? Mi történik, amikor egy nagyobb madár száll le? Már néhány alkalom után ismerős lehet egy-egy mozdulat vagy szokás. A gyerekeknek ilyenkor gyakran van saját megfigyelésük arról, melyik madár jön vissza újra és újra, vagy melyiket a legnehezebb megpillantani.

Csízek •  Fotó: Baczó Zoltán

Csízek • Fotó: Baczó Zoltán

Egy marék magtól a madárnaplóig

Az óvodásoknak olyan feladatot érdemes adni, amelyet felnőtt mellett maguk is el tudnak végezni. Kimérhetnek egy kis adag magot, beleönthetik az etetőbe, aztán az ablakból vagy a park egy távolabbi padjáról figyelhetik, ki érkezik. Kezdésként elég egyetlen részletet keresniük. Milyen színű a madár hasa? Van-e világos folt az arcán? A földről szedi fel az eleséget, vagy felrepül érte? Ha még nem ismerik a nevét, le is rajzolhatják, amit láttak, később pedig együtt megkereshetjük egy madárhatározóban.

Széncinege •  Fotó: Baczó Zoltán

Széncinege • Fotó: Baczó Zoltán

Az iskolások már megfigyelési naplót is vezethetnek. Felírhatják a dátumot, az időjárást, a felismert fajokat és egy-egy érdekes mozzanatot. Ha ugyanazon a helyen több alkalommal megállnak, a feljegyzéseikből maguk is észrevehetik, hogyan változott a madárforgalom az enyhébb napokhoz képest, vagy többféle látogató érkezett-e az első komoly fagy után. Az etető elkészítése és a megfigyelések összegyűjtése is lehet közös osztályprogram, amelyben az egyik gyerek az időjárást jegyzi fel, a másik a látott madarakat rajzolja le.

Zoltán szerint a gyerekek bevonásának akkor van igazán értelme, ha közben azt is megtanulják, hogyan figyeljék meg és óvják a körülöttük élő állatokat.

A téli madárles ehhez jó alkalom. Megtanulhatnak néhány percig csendben maradni, kivárni, amíg közelebb merészkedik egy madár, és megjegyezni, honnan érkezett, hová bújt el. Idővel azt is észrevehetik, mennyi minden történik az etetőn túl, a bokrok között, egy fa törzsén vagy a park avarjában.

Barátcinege •  Fotó: Baczó Zoltán

Barátcinege • Fotó: Baczó Zoltán

Amikor tavasszal véget ér az etetés, továbbra is visszajárhatunk ugyanoda. A szakember szerint az iskolásokkal akár költőodút is kihelyezhetünk, és távolról figyelhetjük, akad-e lakója. A télen megismert széncinegét pedig egy márciusi sétán már akkor is észrevehetjük, ha csak egy pillanatra bukkan fel két ág között.

korábban írtuk

Szilágyi Beáta: A lassítás joga mindannyiunké
Szilágyi Beáta: A lassítás joga mindannyiunké

A gyergyócsomafalvi Szilágyi Beáta kerámiaműhelyében a versrészletek, az egyszerű motívumok, a kézzel megmunkált darabok olyan világba vezetnek, ahol csak a tárgyak mesélnek. Megteremthető a csend és a lelassulás luxusa a rohanó hétköznapjainkban?

Hirdetés