ARCHÍV Népi, míves, díszes – valami régi, valami új

Aurora húsz évig néptáncolt Győrben és Budapesten, talán ez a leginkább meghatározó stílusában, de több művészeti műfaj is visszaköszön alkotásaiból: a klasszikus üvegfestés, amit a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanult, foglalkozott képző- és iparművészettel, készített monumentális színházi díszleteket és kisebb maketteket is: a szarvasi Mini Magyarország és a Szejkefürdőn épülő Mini Erdély Park várai és kastélyai is az ő keze munkáját dicsérik. Erdélyben gyűjt viseleteket, hímzésmintákat, mesés történeteket és legendákat.

Egy régi világ tudásdarabkáit szórja

„Minden évben járunk a Feketetói vásárba, és egyszer találtam egy marék törött lázsiás darabot (régi ezüstpénz, de bőséget szimbolizáló ékszer is készült belőle – szerk. megj.), az eladó nem is tudta, mi van a tulajdonában, de én igen. Kerestem profi szakembert, aki kiegészítette a törött részeket a terveim szerint.

Miután ezeket hordtam és lefotóztuk, elkezdtek megjelenni az igények a nem autentikus lázsiások tervezésére és kivitelezésére. Így indult az ékszertervezés, s csak aztán jöttek a ruhák” – meséli a sokoldalú alkotó.

„Magyar balladák, legendák, népmesék, versek és operák világát dolgozom fel a Mesés Divatbemutató előadásain. Egy mesélő felolvassa az általam írt történeteket, néptáncosok, énekesek, színészek eltáncolják, előadják a jelenetet 2–3 percben. És persze minden szereplő az általam tervezett ruhákban, ékszerekben van” – magyarázza a rendhagyó divatbemutatóit Aurora.

„Csodálatos élmény volt a Háromszék Táncegyüttessel dolgozni, Melles Endre, Ivácson László, Ádám Julcsi segítségével fantasztikus közös alkotás jött létre.” Aurora küldetésének érzi az értékmentést, hogy a néző ne „csak” esztétikai élményt kapjon, de egy régi világ tudásdarabkáit is.

Identitáserősítés ruhák által

„Ez a fotósorozat Erdély Bálint Előd fotóművésszel, Ádám Julcsi táncművésszel és Kis Kriszta látványtervezővel készült, Virág-erőnek hívom. De hálás vagyok a sorsnak, amiért lehetett Mesés Divatbemutatóm Torontóban, Pozsonyban, Dunaszerdahelyen és Bécsben is. Külföldön a helyi magyar közösségekkel együtt alkotom meg a bemutatót, ezáltal a helyi magyarok gyökereit is tudjuk erősíteni” – magyarázza Aurora.

Mária- és Jézus-medálok, zarándok érmék, gobelinek és festett porcelánok – nehéz felsorolni Aurora alkotásait, és még inkább, hogy mi miből lesz újragondolva. Kezei közt a régi főkötőből öv lesz, a válldíszből nyakék s az álmait a tapasztalt varró- és hímzőnő, valamint ötvösmester váltja valóra. Ruhakölteményeit láthattuk a Fölszállott a pávában, a Sziget Fesztivál színpadán és a Művészetek Palotájában, ugyanakkor több előadás jelmezeiként is szolgálnak.

Tervezett már hímzett férfi mellényt máréfalvi székelykapu-motívumokkal, mandzsetta gombot magyar hímzésmintákkal –

nem véletlen, hogy háromszor is elnyerte a Hungarikum-díjat. 

Csodásak, de hova?

„Manapság az emberek nem adják meg az ünnepnapok, az események megfelelő módját. Mackónadrágban mennek a zeneakadémiára, régen meg cilinderben és kesztyűben mentek a vasárnapi korzóra is. Valahol a kettő között lenne egy jó világ. Nem tudjuk, meddig lesz holnap. Mire várjunk, milyen alkalomra?” – bátorítja színpompás ünneplő viselésére az ódzkodó lányokat, asszonyokat.  

Fotó: Erdély Bálint Előd

Friss lapszámunkat alább kérheted: