Minden szegletének minden percében történik valami izgalmas. A szabadság szobra mögötti város soha nem alszik, állandó mozgásban van, pezseg szakadatlanul. Reményt ad és vesz el bevándorlók és newyorkerek millióitól. Ontja a lehetőségeket. Ő a háttér, a többi tőlünk függ. Vibrál, ölel, ellök, rohan, nem hagy ellustulni. Tempó, tempó, mit veszek fel, sárga taxi, állásinterjú, randi, vacsora, koktél, koncert, hajnali jóga. Befúj, kifúj, gyors álom, hogy nehogy lemaradj!
{hirdetes}
Vannak helyek, amelyek hiába nagyvárosok, mégis egy falu érzetét keltik. New York City nem ez a kategória. Ott divat nyitottnak lenni, állandó zsongás, szerelem van, a manhattani kavalkád – minden végletével, mocskával, kuszaságával – maga a 21. századi utcai költészet, egy olyan miliő, amely utolsó porcikájával is inspirál, és szenvedélyt ébreszt.
Fotó: Tamás Kinga
A legtehetségesebb utcazenészek, a laza különcök, a bohém művészek, az öltönyös brókerek, a jólöltözöttek játszótere. Vallások, kultúrák, különböző nézőpontok koncentrátuma. A világ legkozmopolitább városa úgy, hogy mindeközben az ezerféle nációja ezerféle hagyományt őriz, és ez mégis jól megfér a nagyvilági attitűddel.
Fotó: Tamás Kinga
Húszonévesen a felhőkarcolók, a fények, a Broadway világa nyűgözött le, de ahogy telik az idő, már másként utazik az ember. Már nem annyira a Times Square érdekli, jóval többet kell adjon a hely az újdonság érzetével járó turistás imádatnál. A város részévé akarsz válni, hogy megérts valamit, amit eddig nem értettél.
Fotó: Tamás Kinga
Hagyod magad rabul ejteni, levetkőzni az addigi előítéleteidet, befogadni, elvarázsolódni, mint egy gyermek. Élvezed, hogy folyamatos ingerek érnek, állandó lüktetésben vagy, el-elkap az érzés, hogy szeretnél még egyszer kamasz lenni. Itt, a cityben. Kiállod a félórás sort, hogy feljuss valamelyik fancy rooftop-bárba, cserébe pont az a zene szól, amit szeretsz, az a téma, amit szívesen hallgatsz, ahol egy felhőkarcoló tetején átjár a New York-i rezgés, miközben a Hudson folyóban eltűnik a nap.
Fotó: Tamás Kinga
Órákig sétálsz a Greenwich Village utcáin, megebédelsz egy olasz vendéglőben, és élvezed, hogy a pincér minden második szava nem ingleze, hanem italiano. Tátod a szád a Metropolitan múzeumban, feltöltődsz a Central Parkban, majd rohansz is tovább, hogy odaérj az esti hangout-ra a haverokkal. Blind Barber a hely neve, kívülről fodrászatnak néz ki. Egy nagydarab fekete pasi lép ki a régies borbély- műhely ajtaján, és rekedt hangján elkéri a személyidet. Jól esik, hogy így harmincon túl is csitrinek néz. A helyiségen keresztülhaladva egy kisajtó nyílik a manhattani éjszakába. Ezek az ún. speakeasy-k, amelyek a ’20-as évek alkoholtilalma miatt kialakult dugibárok hangulatát idézik.
Fotó: Tamás Kinga
Hajnalban, hazafelé tartva, élő jazz- zenét hallgatsz valamelyik aluljáróban, majd pár órás álomba ringat a város állandó zaja. Másnap az előkelő Upper East Side magyar környékén sétálva ápolod a saját hagyományaidat, jólesően nyugtázod, hogy a Magyar Ház, a Szent István- templom, a magyar étterem és pékség New York egyik legelitebb negyedében fogad.
Ott élni más lenne, a megszokással alábbhagyna a rajongás, észrevevődnének a patkányok a szeméthegyeken, néha börtönné válna a betonrengeteg, és túl gyorssá az 59 szekundumos perc. Jobb megtartani New York Cityt a speciális alkalmakra.
Fotó: Tamás Kinga
Útinapló rovatunkat Ön is szerkesztheti. Kellemes, kedves, varázslatos, izgalmas utazások beszámolóit várjuk (legtöbb 2500 karakter), két nagy felbontású, saját készítésű kép kíséretében a szerkesztoseg@noileg.ro email címre. Szerkesztőségünk a legérdekesebbnek ítélt írásokat megjelenteti.
