Néhány évvel ezelőtt a székelyföldi városokban megmozdult valami a sportcsarnokok környékén. A hoki, a kézilabda, a kosárlabda és a foci, még a teremfoci is egyre több nézőt, szurkolót kezdett magához vonzani, és lassacskán a férfiak mellett már nemcsak a gyerekeik, hanem a nők, anyák is megjelentek. Egyre nagyobb számban. Ma már nem csupán azért tart a férjjel a feleség, hogy ne maradjon ellenőrizetlenül a meccsre járó férfi, hanem élvezetből. A szurkolás a nők életében is helyet kért magának.
Hokibotot, sej-haj!
A mondás úgy tartja, hogy a „csíki embernek a Sportklub van a szíve helyén”. Talán ezzel magyarázható, hogy a csíkszeredai jégkorongcsapat mindig telt házzal játszik, hogy Gilics névre keresztelt, „élő” kabala szórakoztatja a közönséget, és hogy a kék-fehérbe öltözött szurkolók egyesületet hoztak létre, melynek nagyszámú nő tagja is van. Ők a csapat minden mérkőzésén részt vesznek a rituálénak megfelelő öltözetben, ami nemcsak mezt és sálat jelent, de kék-fehér díszeket, ékszereket, koszorúkat is viselnek. Ők a B-szektor Lokálpatriótái.
„Nem lehet bárki tagja a B-szektor Lokálpatriótái csoportnak
– magyarázza Szabó Kata, aki évek óta minden mérkőzésére elkíséri csapatát, a Csíkszeredai Sportklubot.
– Ehhez el kell fogadnia az alapszabályt, miszerint sose szidjuk saját játékosunkat, de az ellenfelet is tiszteljük. Csapatunkat mindig, minden körülmények között bátorítjuk, akkor is, ha épp vesztésre áll, vagy nem megy neki a játék.” Kezdetben Kata még a jégkorongozás szabályait sem ismerte, de ez mára teljesen megváltozott. Mind a játék szabályai, mind a csapat összetétele, a biztató rigmusok, dalok a kisujjában vannak. Ha Egér – a szurkolók vezére – int, tudja, mint minden Lokálpatrióta, hogy épp dobolni kell, énekelni, rigmust skandálni vagy hullámozni. „Mindenkinek mást jelent szurkolónak lenni.
Mindenki – Csíkszeredában is, Gyergyószentmiklóson is, Sepsiszentgyörgyön is – szeretné valamire vinni, szeretne nyomot hagyni ebben a világban.
És ha van egy ilyen kiemelkedő csapatunk, mint a Sportklub, akkor esélyünk van arra, hogy részesei legyünk ennek. Másrészt őszintén elvarázsol a játékosok odaadása, ahogy képesek csapatként jégre lépni. Szerintem a hoki annak való, aki nyitott, és van esze.” Ahogy mindezt Kata meséli, elhiszem, hogy érdemes kimenni meccsre, elhiszem, hogy egy mérkőzés lehet közösségformáló esemény, és kedvet kapok arra, hogy megismerjem, milyen energiákat ad az, amikor több ezer ember együtt énekeli: „hokibotot, sej-haj!”
„Felemelt fejjel nem lehet, leszegett fejjel nem szabad!”
Ezzel a jelszóval szurkol kedvenc csapatának az országosan „kikezdhetetlennek” minősített sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK szurkolócsapata. Azt beszélik, bár csapatuk több ízben játszott a román labdarúgó-bajnokság 1. Ligájában, nacionalista provokációval sem sikerült elérni, hogy méltatlanul viselkedjenek.
„A mérkőzésekre sokan családjukkal érkeznek, gyakran megszervezik, hogy a külföldi szurkolás egyben családi kirándulás is legyen
– magyarázza Csinta Samu, aki nemcsak a klub igazgatója, de megrögzött szurkoló is. A csapat sokkal több mint futballklub, identitásőrzés szempontjából is fontos – vázolja Csinta. – Ez számunkra egy szép, érdekes, előrevezető projekt, amely nem csupán a futballklubot érinti, hanem hosszú távú projekt is. Utánpótlás neveléséről, stadionépítésről is szó van a Sepsi OSK-projekt keretében.” És szó van közösségépítésről is, aminek elengedhetetlen „kelléke” a közös cél, az együtt töltött idő, a közös érdeklődés. Ezt biztosítja számukra a szurkolás, a csapat szeretete, a mérkőzéseken elért eredmények után szervezett ünneplések.
A foci közösséget épít – de más sport is labdába rúg
Általános jelenség, hogy a labdarúgás középosztályosodik, ez természetes globális trend, mivel a munkásosztály, amely régen megtöltötte a stadionokat, abban a formában megszűnt – jelentette ki a Nőilegnek Péter László szociológus. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója évek óta kutatja a területet, többek között a kommunizmusbeli közös meccsnézések közösségerősítő szerepét tárta fel. Rámutatott, az a tény, hogy napjainkban a nők, családok is megjelennek a lelátókon, ennek a középosztályosodási folyamatnak a része, és annak is betudható, hogy békésebbé vált a szurkolás, mint hajdanán.
Női szurkolók, szervezett szurkolói csoportok eddig is léteztek, de napjainkban a szebbik nem sokkal inkább részt vesz a drukkolásban, mint korábban: minden tizedik szurkoló nő.
Ez az arány településenként változhat, nagyvárosokban gyakoribb, és nagyobb a női szurkolótábor is. A futball a posztmodern korban kommercializálódott, termékké vált, és a fogyasztói között már a női nem is megtalálható, mutatott rá Péter László.
A szociológus arra is felhívta a figyelmet, hogy ehhez a globális középosztályosodási trendhez a székelyföldi csapat, a Sepsiszentgyörgyi OSK esetében egy etnikai mutató is társul: a stadionok által biztosított nyilvános térben megjelenik az etnikai identitás.
„A sport szerepét lebecsüljük, pedig sokkal jobban bele van ágyazva a társadalomba, mint gondolnánk”
– fogalmazott a szakember, aki A labdarúgás szociológiája címmel könyvet is írt a témában. Ebben rámutat: a futball és a szurkolás napjainkban egyfajta posztmodern rítusként értelmezhető, amely identitást ad és fejez ki, összeköti az embereket, egyesíti az egyént a csoporttal. A csapathimnuszok, mezek, sálak révén megjelenik a kollektív identitás, a meccs egyfajta szertartásként tudatközösséget hoz létre, és ezáltal alkalmas csoportérdekek kifejezésére: tagjai a hasonlót befogadják, az eltérőt kirekesztik.
Péter László szerint ez a jelenség az erdélyi, székelyföldi közösség esetében sem teljesen új, korábban Csíkszeredában a hokinak volt közösség-, identitáserősítő szerepe, majd Kolozsváron a CFR labdarúgócsapata köré gyűlt népes magyar szurkolótábor a sokszor magyarellenes U drukkereivel szemben. Hasonló identitáskifejező szerepről beszélhetünk a Sepsiszentgyörgyi OSK kapcsán is, melynek kötelező elemei a székely himnusz eléneklése, a Székely Légió stb.
A focinak ezzel a közösségépítő szerepével magyarázható nők, gyerekek jelenléte is a lelátókon.
Mivel azt, hogy tömegsportként alkalmas az etnikai identitás, közösség megjelenítésére a sepsiszentgyörgyi politikai és gazdasági elit is felismerte, és ki is használja, ami természetes, tette hozzá a szociológus.
[embed]
]Azon túl tehát, hogy izgalmas délutáni vagy hétvégi programként szerepel egy család életében a meccs, egyéb haszna is van: együtt örülhetünk sok hozzánk hasonló érzésű emberrel, megerősítést kapunk értékrendünket illetően, kapcsolódunk másokhoz.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
