Annak ellenére, hogy sosem szerettem a nagyvárosokat, Arad már az első alkalommal megfogott. Fiatalos, lendületes, kellemes és nyugodt hangulata azonnal magával ragadott, és ezen a „berendezés", a látnivalók csak pozitív irányban változtattak.
Egy város szíve mindig a központ, nincs ez másként Aradon sem, és ez a szív igencsak lüktet, mégis nyugalmat áraszt a rohanó emberek, autók, villamosok kavalkádjában.
Az ember szinte mindent megkap egy helyen, ugyanis a főúton végigsétálva lépten-nyomon látnivalókba ütközik, amelyeket egy-két hangulatos cukrászda, kávézó, fagyizó tarkít. Városnézés alkalmával nyilván zavaró lehet a sok autó, a kipufogók füstje, a munkába vagy éppen hazafelé igyekvő tömeg, de Aradon mindezt ki lehet kerülni, méghozzá egy kellemes Maros- parti sétával.
A központtal párhuzamosan haladva, a Maros partján hatalmas fák hűs árnyékában elmélkedhetünk a vár udvarán lévő katolikus templom láttán, amely a parki sétányról kiválóan látszik. Sajnos a várat csak kívülről csodálhatjuk, hisz jelenleg is (1919-től) katonai alakulat székhelye, ezért nem látogatható, csupán egy nap egy évben, a Román Hadsereg Napján.
A Maros folyását követve több helyen is letérhetünk, hogy, a tömbházak közt elhaladva, a központba érjünk. Legkönnyebb és legmegközelíthetőbb „letérő” a közigazgatási palotához vezet, hétköznapi nevén a polgármesteri hivatalhoz.
Bevallom őszintén, hogy ez az épület fogott meg engem leginkább az összes látnivaló közül, kívülről és belülről egyaránt, nem véletlen, hogy a neoreneszánsz stílusú épület Arad jelképe. A homlokzaton lévő svájci toronyóra mindig pontosan mutatja az időt, az előcsarnokban pedig muránói festett üveggel díszített ablakok pompáznak. Az épület előtt tágas tér, két oldalt virágokkal tarkított zöldövezet és padok, ahol meg lehet pihenni, elnyalni egy fagyit, vagy finom perecet eszegetni, csevegni egy kicsit.
{hirdetes}
Egy másik gyönyörű látnivaló, amely azonnal odavonzza a tekintetet, a Vörös- templom néven ismert evangélikus templom, mely a külső falát burkoló, látszólag csiszolt tégla színéről kapta a nevét.
Az ólomüveg ablakokkal díszített templomot a neves aradi építész, Szántay Lajos tervezte, akárcsak a Kultúrpalotát, ami egyben a híres Aradi Filharmónia otthona. Hangversenyterme országszerte híres akusztikájáról, olyan művészek léptek fel benne, mint Bartók Béla, George Enescu, Richard Strauss. A Kultúrpalota egyébként a városháza mögött, majdnem a Maros partján található, a földszinten lévő házasságkötő teremben számtalan örök eskü elhangzott.
„Arad nevét említve szinte azonnal a tizenhárom vértanú jut mindenki eszébe, az ő emlékükre állított Szabadság-szobor a belvárosi Megbékélés Parkjában található.”
Ezen a tágas téren, Zala György alkotása mellett, pontosabban vele szemben, a tér másik oldalán egy kilenc méter magas győzelmi kapuról Avram Iancu néz le az arra járókra. E két emlékmű békésen megfér egymás mellett, nem véletlen tehát a tér elnevezése. A macskaköves tér szomszédságában jól láthatóan kimagaslik a Víztorony, ahonnan a város egykor az ivóvizet kapta. Ez a torony ma magántulajdon, belsejében festészeti, grafikai kiállítások kapnak helyet. A vértanúk műemlékének szomszédságában található a Jelen Ház, amely a helyi magyarok oázisa, itt van a Nyugati Jelen című, egyetlen magyar nyelvű napilap szerkesztősége, de van egy tágas udvar, nyárikert, vendéglő, rendezvényterem és könyvesbolt is az udvaron.
Közel van a városi nagypiac, ahol helyi termelők (is) kínálják portékáikat. Visszatérve a központba, nem kerülheti el a figyelmünket a reneszánsz stílusú kupolás épület, a Páduai Szent Antal- templom. A belvárosi katolikus templom állandóan nyitva áll a hívek előtt, vasárnaponként három nyelven- magyarul, románul, németül- tartják a szentmisét. A templomból kijövet, jobb oldalt középen, mintegy a központ bezárásaként, egy újabb impozáns épület, az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház épülete áll. A színház bal oldalán, egy keskeny kis utcán át, visszatérhetünk a Maros partra, közben pedig megkóstolhatjuk a helyiek által közkedvelt shaormát, hisz a szűk kis utca két oldalát shaormaárusok szegélyezik, bizalommal mondom, igencsak finom kínálattal.
Ha a shaormára megszomjazunk, hangulatosabbnál hangulatosabb sörözők csábítanak egy hűs, habos, folyékony kenyérre (vagy akár többre), de ha nem a belváros zajában fogyasztanánk, megtehetjük ezt a Maros túloldalán is. A frissen átadott betonhídon át jutunk a városi strand területére, ahol egymás hegyén-hátán csalogatnak a nyárikertek, szabadtéri kis kocsmák.
Egy város szíve mindig a központ, de merem állítani, hogy Arad külvárosa ugyanolyan lendülettel lüktet, amilyen nyugalmat és békét árasztanak a központi sétányok, a Maros- part, ahol egykoron Tóth Árpád és Jávor Pál is koptatta az akkori macskaköveket.
A fotók a szerző felvételei.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2015. októberi lapszámában jelent meg.
