ARCHÍV Drog kisgyerekkorban: digitális kütyük

A mostani kicsik már egyértelműen digitális bennszülöttek, gyakran hamarabb képesek könnyedén elővarázsolni a képernyőn Bogyót és Babócát, mint ahogy biztosan járni tudnának. Azt már tudjuk, hogy könnyen rászoknak a kütyükre, és a hosszú távú hatásokról is vannak már előrejelzések. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)

Kétéves csöppség telefonnal a kezében, valami rajzfilmet néz rajta. A külvilág mindenestül megszűnt számára. Anyuka, apuka, nagyi, bárki szólhat hozzá, a hatás nulla. Odadörgölődzhet a kutya a lábához, észre sem veszi. Ha végül a felnőttek drasztikusan megszakítják a bódulatot, mert épp enni, öltözni, aludni kell, jön a nagy sírás és tiltakozás. A jelenet ma már egyáltalán nem rendkívüli, mondhatni általános. 

Hol a valódi világ?

Hogyan hat az iskoláskor alatti kisgyerekekre, idegrendszerükre, fejlődésükre, viselkedésükre a tévézés, a digitális eszközök gyakori használata? – „Egy kisgyereknek az a legfontosabb feladata, hogy minden érzékszervével, sok-sok mozgás által megismerje a valódi világot. Az idegrendszer érése a gyermeket körülvevő környezettel kölcsönhatásban alakul, ezért fontos, hogy a világ, amely körülveszi, színes, szagos, érzelmileg is biztonságos, megszólítható legyen. Az „emberi környezet” rendkívül fontos, az érzelmek visszatükrözése, a válaszkészség a szülő részéről az érzelmi intelligencia záloga. Ha egy kisgyermek órákat tölt el különféle képernyők előtt, kevesebb mozgásban, komplex érzékszervi tapasztalásban, kölcsönös emberi kommunikációban lesz része, amely hatással lesz a viselkedésére, személyisége alakulására” – magyarázza Dimén-Varga Tünde iskolapszichológus, integratív gyermekterapeuta. Mint mondja, egy kisgyermek számára rendkívül fontosak a napi rutinok, ekkor alapozódnak meg bizonyos szokások, amelyek például az étkezésekre, pihenésre, alvásra vagy éppen a szabadidő eltöltésére vonatkoznak. 

Ha a kütyük az élet minden területén ott vannak már zsenge korban, később, pl. iskoláskorban nehéz lesz egészséges határokat szabni a használatukra vonatkozóan.

„Ha a képernyő lesz a gyógyír minden bajra, nem tanulja meg a gyermek például a játék általi elaborációt, amely a pszichés feszültségek levezetését, feldolgozását jelenti, amely rendkívül fontos a későbbi mentális egészség szempontjából”. Tünde hangsúlyozza, hogy ugyanígy

fontos az is, hogy a gyermek megtanuljon kezdeni valamit az unalommal. Ha mindig kívülről jön a szórakoztatás, kiszolgáltatott lesz ilyen helyzetekben és egyre erősebb ingerekre lesz szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát.

A képernyők tehát egy adott időre csendben, mozdulatlanságban tartják a gyerekeket, de hosszú távon rendkívül sokat árt a korlátlan és életkornak nem megfelelő „kütyühasználat” – szögezi le a tapasztalt szakember.

Lényeg a mérték

Azt hiszem, a legtöbb szülő elméletben jól tudja, hogy nem igazán jó a sok képernyő és digitális eszköz a gyermeke szempontjából. De nagy úr a kényelem, hiszen akár még a fodrászatba is el lehet ugrani a háromévessel, ha visszük a táblagépet, s milyen jó szolgálatot tehet telefonon egy rajzfilm például hosszabb utazáskor. Van, akik egyenesen büszkék arra, hogy milyen ügyesen kezeli az okostelefont óvodáskorú csemetéjük. Dimén-Varga Tünde azt mondja, hogy igazából egy óvodáskorú, vagy kisebb gyereknek nincs szüksége képernyőkre az egészséges fejlődéshez. Más kérdés, hogy a képernyők mindenütt ott vannak, ezért életszerűtlen lenne teljesen kizárni a kisgyermekek életéből. Azonban az életkori ajánlásokat betartva, a szülő által megválasztott műsorok jók is lehetnek: tanulhat a gyermek belőle, láthat jó példákat, fejlesztésre is lehet használni. A lényeg a mérték és a szülői, felnőtt jelenlét”.

Nélkülünk nem fog menni!

De mennyi az annyi? És vajon, hogyan lehet elérni azt a bizonyos egészséges egyensúlyi állapotot a családban, hogy ne is szippantsa be a gyereket a virtuális világ, de tanuljon is meg együtt élni a modern technológiával? 

Tünde szerint is nagyon fontos a digitális tudatosság, és ennek csak akkor van értelme – mint mondja -, ha az egész családra, tehát a felnőttekre is vonatkozik. „Ha a lakásban a háttérben folyton megy a tévé, vagy a számítógép, és anya öt percenként ránéz a telefonjára, akkor nagyon nehéz betartatni a gyerekekkel a képernyőhasználatra vonatkozó szabályokat. Egyéves kor alatt lehetőleg egyáltalán ne nézzen képernyőt a gyermek, és óvodáskorban is legtöbb egy órát naponta. Összesen ennyit, és ezt sem muszáj” – jelenti ki mosolyogva a pszichológus. 

Hirdetés

Azt ajánlja a szülőknek, hogy legyenek az otthonokban „kütyümentes” idők és terek. Például ébredés után, lefekvés előtt, étkezés közben lehetőleg ne nyúljon a telefonja után senki, illetve az együtt töltött játékidő alatt is kiábrándító, ha a szülő folyton a telefonjára figyel, hiszen azt üzeni ezzel, hogy „te nem vagy annyira fontos és érdekes, mint az, amit a képernyőn látok.”

Mindenképp jobb pszichológiailag egészséges szokásokat kialakítani, mint később rossz szokásokat megváltoztatni, bár ez sem lehetetlen.

A gyermeket nyilván csak az érdekli, hogy rövid távon jól járjon, a szülőnek pedig az is a dolga, hogy hosszú távra tervezzen

és azt is lássa, hogy hová vezet az, ha pl. óvodáskorban kontrollálatlanul kütyüzik a gyermek” – hívja fel a figyelmet Tünde.

„Elbutulás-veszély”

Számos nemzetközi kutatás rávilágít ma már, hogy a digitális eszközök hatására átalakul a gyerekek idegrendszerének működése, csökken például az agy fókuszáló képessége. De kimutatták azt is, hogy az agy képi kreativitásért felelős része kevésbé fejlődik, hiszen egy hallott, olvasott mesével szemben az animációs filmek készen „kínálják” fel a boszorkányt, a szörnyeteget és a királylányt, nem kell már elképzelni őket, hogy vajon hogyan néznek ki. Mondják azt is, hogy az elmélyült gondolkodás egyre inkább háttérbe szorul, előtérbe kerül a gyors, problémaközpontú megoldások keresése. Néhány tanulmány egyenesen kijelenti, hogy az okostelefonok korai és gyakori használata károsítja az értelmi képességeket, „elbutulásról” írnak. Tény, hogy a rengeteg és gyors inger hozzászokáshoz vezet, és az agy egyre többet kér belőlük.

Kétéves kor előtt nem ajánlott

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nem véletlenül foglalkozik a digitalizáció és az online világ kisgyerekekre való hatásaival, olyan egészségügyi kockázatokra is ráirányítva a figyelmet, mint az aktív mozgás hiánya és az elhízás megnövekedett kockázata. Konkrét javaslatokat is megfogalmaztak. Eszerint kétéves kor előtt egyáltalán nem ajánlott a digitális eszközök használata, 2–5 éves kor között pedig legtöbb egy órát engedjük játszani, filmet nézni a gyerekeket, de soha ne hagyjuk ilyenkor magukra! A lefekvés előtti telefonozás jelentősen befolyásolja az alvás minőségét – negatívan – hívja fel erre is a figyelmet a WHO.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock 

Friss lapszámunkat alább kérheted: