„Egy izmos matematika-informatika szak után a kommunikáció szakra kívánkoztam. Írásban akkoriban már egész jól kommunikáltam, szépen zug-blogoltam otthon, vezettem a naplóimat. Kolozsvári egyetemistaként már nyilvánosan vezettem a blogom, ahol hétköznapi, édesen keserű történeteket osztottam meg magamról, másokról, a világról. Minél többet írtam, annál nagyobb olvasótáborom lett. Annyira bátor lettem, hogy miután megírtam az egyetemi búcsúztató beszédem, el is standupoltam azt, és sikere lett. Akkoriban döntöttem el, hogy megpróbálkozom az újságírással.
Miután lediplomáztam, egy teljes napig újságíró voltam egy gyergyói lapnál, ahol ennyi idő alatt ki is derült, hogy nem egymásra van szükségünk”
– meséli Hompoth Erika.
Bár újságírói ambíciói hamar derékba törtek, írásai akkora népszerűségnek örvendtek, hogy a ditrói önkormányzat jóvoltából kötet formájában is napvilágot láttak. A székely életképek ízes, szarkasztikus bemutatása tizenöt perc „sztárságot” is hozott. „Elképesztően híres voltam a faluban egy ideig. Olyanok veregették meg a vállam, akik előtte nem is köszöntek, s olyanok kezdtek el nem köszönni, akik előtte még megismertek az utcán.”
Magyarország, új világ, új kalandok
„Megtalált a szerelem. Vagy én találtam meg őt, de viszonylag gyorsan országot váltottam. Párommal körbeutaztuk fél Európát, megízleltük Amerikát New Yorktól Los Angelesig, vérbeli zenerajongóként néha a lehetetlent valósítottuk meg egy-egy koncertért a világ valamelyik részén”– fejti ki, hogy lett a székely falusi lányból igazi világjárta felnőtt. Győrben folytatta a friss diplomás álláskeresést, így kezdett a Dumaszínháznál dolgozni. „Kicsit gyakoroltam a rendezvényszervezést, csiszoltam a román tudásom, de szlovákul már nem tanultam meg. 2014-ben nagyot kockáztattunk a kedvesemmel, s otthagytuk győri életünket egy jobbnak remélt budapestiért.
Szakmámban nagyon kezdő voltam, de dolgozni azért kellett valamit, így az első mosogatói állásra jelentkeztem, ami szembejött a neten.”
Erika elmondása szerint, a CV-je ismeretében maga az étterem tulajdonosa próbálta meg lebeszélni erről az útról, de ő másnap már a pacalpörköltes serpenyőket mosogatta. „Karrierem csak úgy ívelt” – jegyzi meg mosolyogva. „Két hónap után elengedtem a mosogatószivacsot, pultos lettem. Aztán üzletvezető egy újabb piaci faloda nyitásakor, majd elkezdett bevezetni a séfem a főzés elképesztően szexi tudományába. Onnan már nem volt megállás, tudtam, hogy szakács akarok lenni.”
Tanulni ismét
Erika az elhatározása mellett kitartva szakácsiskolát végzett, ugyanakkor folyamatosan azon dolgozik, hogy fejlessze magát és valódi gasztrószakemberré váljon.
„Bizonyítványt szereztem, hogy »képzett« szakács legyek. Ezért dolgozom a nap legalább 14 órájában. Egy munkahelyi műszak után itthon lapozgatom a szakácskönyveket, főzőműsorokat nézek, tanulok, inspirálódom, s aztán séfeset játszom a kis konyhámban.
