– A zsidó gasztronómia vagy inkább az erdélyi holokauszt-túlélők visszaemlékezései érdekeltek inkább, amikor belekezdtél Az újrakezdés receptjei-be?
– Eredetileg egy erdélyi zsidó szakácskönyvet akartam írni. Az íróasztal mögül ez roppant egyszerűnek tűnt. Hazamegyek, gondoltam, Marosvásárhelyen meglátogatom a családomhoz közelálló holokauszt túlélőket, és egy vaskos receptes könyvvel térek vissza Budapestre. Hát, nem így alakult. Először is kiderült, hogy nagyon kevés recept maradt fenn. Az interjúalanyaim mindegyike ugyanis kamasz volt még, amikor elhurcolták. Azokat, akik ennél fiatalabbak vagy jóval idősebbek voltak, általában azonnal meggyilkolták, vagy ma már többnyire nem élnek. Az általam megkérdezettek tehát a deportálás előtt nem vezettek saját háztartást, legfeljebb a meggyilkolt édesanyák főztjére emlékezhetnek. Ám épp az anyák emléke, az elpusztított család iránti gyász tette egyértelművé számomra, hogy nem szabad felhőtlen életre és virágzó közösségre utalni holmi békebelinek tűnő receptekkel. Mert az iszonyú hazug és nosztalgikus lenne.
– Hogyan fogadtak az interjúalanyaid – többségében idegen emberek – amikor felkerested őket a receptgyűjtemény ötletével?
– Sok-sok közös óra, sírás, gyász és öröm van az interjúk mögött.
Volt, aki a barátjává fogadott, én pedig életem legnagyobb ajándékának tekintem, hogy a földi poklot megtapasztaló emberek a bizalmukba fogadtak.
De volt olyan is, például az érdengelegi Káin Heléna néni – aki sajnos már nincsen velünk – hogy eleinte nem akart interjúzni. Megengedte, hogy bekapcsoljam a magnót, de az első két látogatásom alkalmával csak kerülgettük a témát. Nagyon bölcs asszony volt, pontosan tudta, hogy nem lehet konyháról, gasztronómiai szokásokról beszélni a holokauszt nélkül, márpedig ő meg a férje megesküdtek egymásnak, hogy soha nem beszélnek róla. Aztán egyszer, ha jól emlékszem, a tej kapcsán előtolult egy emlékmorzsa: azt mondta, világéletében utálta a tejet, de a lágerben megfogadta, hogy ha egyszer felszabadul, nem fog válogatni. És amikor hazament, itta a tejet, amit továbbra is utált, de betartotta a fogadalmát. Itt, ezen a ponton átszakadt a gát…
– Több békebeli kóser ínyencség receptjét leírtad, ám viszonylag kevésbé hangsúlyos a visszaemlékezésekben, hogy mit ettek a lágerekben…
– A lágerekben pusztító éhség uralkodott. Fűrészporos kenyér, penészes krumplihéj, kukacos, híg, zöldségesnek hívott kása, ami ki tudja, mit tartalmazott.
