2011-ben robbant be a köztudatba az X-faktor dobogós helyezésével, a legtöbb tehetségkutatós fiatallal ellentétben azonban Baricz Gergő nem tűnt el a „15 perc hírnév” után. Budapesten tanul, koncertezik több felállásban is, ugyanakkor megmaradt a kedves, kétségekkel teli, elmélkedős borzonti fiúnak.
{hirdetes}
- Merre tart a tehetségkutató óta az életed?
- Úgy érzem, egyre jobban fejlődöm mind zeneileg, mind pedig gondolkodásban. Több zenekarban is énekelek, és ez mind a suliból származik, mert elkezdtem a kőbányai zeneiskolát, hogy képezzem magam zeneileg, elméletben. Minél több tudást magamra tudok így akasztani. Ének szakon vagyok, de emellett járok gitárórára is.
Fotó: Mihály László
- A társaid többsége a műsor után lemorzsolódott, szinte alig hallani róluk, te mégis rivaldafényben maradtál. Minek köszönhető ez?
- Én abban hiszek, hogy egyszer majd tudok valami igazán jelentőset adni az embereknek. És ha még nem is jött el ennek az ideje, akkor türelmesen várom, és addig dolgozom, amíg elérem, hogy ilyen megtiszteltetésben részesítsen engem az élet, hogy valakiknek útmutatóul tudjak szolgálni az én alkotásommal. Persze ilyenkor sokan türelmetlenek, én is, viszont erőltetni nem szabad.
Fotó: Mihály László
- Több zenekarban is énekelsz, hogyan lehet ezt egyeztetni?
- Nem egyszerű, az idő a legnagyobb ellenségem, de valahogy meg szoktam oldani. Így több oldalamat tudom megmutatni anélkül, hogy elveszítsem, sérüljön, vagy tompuljon az önazonosságom. Ott van a Longerstep. Volt pár daluk, ami egyből tetszett, de volt néhány, aminél vakargattam a fejemet, hogy ezt vajon mennyire gondolják komolyan… És itt vannak a csodák, hogy ha valamiben hiszel, az csodává tud lenni. Az a lendület, ahogy mindenki belevágott, zseniálissá tette a dolgokat. Szóval én kis csodákként élem meg a Longerstep-es daloknak a születését, holott én nagyjából csak annyit csinálok, hogy eléneklem őket. Aztán ott van az AC/DC tribute band, ahol eleve kész dolgokat ad elő az ember. Mivel ez egy tribute zenekar, próbálom úgy csinálni, hogy minél inkább hasonlítson az eredetihez, persze anélkül, hogy ez ellentmondana az én személyiségemnek. A saját projektemben pedig a nagyközönség istenigazából nem hallhatott sokat az új dalokból. Utoljára egy kicsit borúsabb, bírálóbb, prófétaibb dallal jöttem elő. Azóta Muszka Sándornak megzenésítettem három versét, írtam új dalokat, bár még nem adtam ki digitális formában. Várom, hogy kijöjjön belőlem anélkül, hogy erőlködnék rajta.
Fotó: Mihály László
- Hazaköltözés?
Amíg nem hagyok egy olyan „kincset”, amire én is büszke vagyok, addig nem tudnék emelt fővel hazamenni. Nem másoknak akarok bizonyítani, inkább magamnak. Látom magamban a potenciált erre. Kicsit bizonytalanabb típus vagyok, és ez be kell érjen nálam. Ha ezen túl vagyok, akkor mindenképpen hazamegyek, és majd zenét tanítok. A családi életemet oda, Borzontra szeretném összpontosítani... De ha lenne egy fiam vagy lányom, nekik is csak úgy tudnék a szemükbe nézni hitelesen, úgy tudnék hatást gyakorolni rájuk, hogyha tartanak valakinek.
