Nagymamám fiatal lányként díszmagyarban várta Marosvásárhely főterén a Magyar Királyság kormányzóját. Évtizedekkel később édesanyámat már nem mindenki nézte jó szemmel esküvői magyar ruhában. Az elmúlt néhány évben viszont több asszony ruhatárában jelent meg ismét az erdélyi jegyeket őrző szoknya, a buggyos ingujj, a hímzett mellény…
Bandi Kati marosvásárhelyi iparművész műhelyébe tértem be ismét, öt évvel ezelőtt ugyanis itt készült el az a gyönyörűséges díszmagyar menyasszonyi ruha, amit viseltem a nagy napon, s amit emlékül őrzök lányaimnak (legalsó kép). Én is ezt örököltem a női felmenőimtől.
Olyan térségben élünk, ahol ükanyáink is magyaros viseletet hordtak – mondja a legnagyobb természetességgel Bandi Kati, miközben saját példáin keresztül egy-egy ruhadarab személyes életének alakulásáról mesél. Azt tapasztalta, ha egy ruha önállóan is megállja a helyét, tehát nem bóvli, akkor azt a következő generációk különlegességként veszik elő, és boldogan viselik. „A mindenkori fiatal generációk egyik stációja az útkeresésben, hogy szétnéznek a nagymamájuk ruhái között, és megőriznek legalább egy díszítésdarabot.
Bandi Kati és a ruhák
Egy díszítmény is elég
Különböző módozatok léteznek az inspirációs forrás feldolgozására. A mai modern ruharadabokon alkalmazhatunk akár egy hímzést vagy rátétet, amivel gyökereinkre utaló irányba kanyarítjuk az egyébként kozmopolita ruhadarabot. Bandi Kati szerint a magyaros jellegre lehet utalni az alkalmazott technikával is, mert ha az illető ruhadarabon nem is találunk térségünkre utaló mintát, de a díszítmény megfelelő helyre kerül, rögtön az lesz az érzésünk, hogy ez népies vagy magyaros. Ugyanakkor a jellegzetes szabásvonalak vagy az anyagok használata, legfőképpen a rusztikusoké is ilyen eszközök – sorolja a lehetőségeket az iparművész.
Megcsodálják, megkívánják, megrendelik
Bandi Kati műhelyét nemrég fedezte fel az a hölgy, aki most már azt vallja, semmi másba nem képes felöltözni, amióta ebből az univerzumból építette fel a ruhatárát. Bevallása szerint, a régiekből semmit nem tud már felölteni. A hölgy azt mondja, ezeknek a ruháknak a viselése tartásbeli különbséget eredményezett számára.
Ezekben vonulni lehet, nem úgy, mint egy sportcipőben, hanem kihúzott derékkal, büszkén: embernek érzi magát benne. Ez a rendszeresen templomba járó, fiatal hölgy azt tapasztalta, hogy eleinte csak figyelik, aztán bókolnak neki, majd kóstolgatják a ruháit. Később egyre többen jelentek meg magyaros jellegű ruhákban az istentiszteleteken. Bandi Kati szerint mi sem bizonyítja ennél jobban, hogy kell egy főkolompos, akin a bátortalanabbak láthatják, ezeknek a ruháknak a viseléséért senki nem fog megszólni, sőt, inkább megcsodálják azokat. Gyakorlatilag egyénről egyénre terjed ez a divat.
Magyaros viselet nemcsak vasárnapokon
A Bolyai téri műhelyben nemcsak ünnepekre, vagy előkelő alkalmakra kérnek magyaros jellegű ruhadarabokat. Látogatásunkkor is megtaláltuk a bálra készített, úri, díszmagyar ruha mellett az általános viselésre alkalmasakat is. Hiszen Bandi Kati épp
erre akarja bátorítani a nőket, hogy ne szorítkozzanak csupán ünnepi alkalmakra.
„A magyaros jelleg nem azt jelenti, hogy mindig ünnepinek tűnő díszbe kell öltözni, de egy jelzés erejéig használjuk ki a meglévő kincseinket!
Legyen az egy bővebb ingujj, egy lájbi, egy szoknyához társított póló, tehát valahogy őrizzük meg ezt a kis univerzumot” – vallja a művésznő, akibe a neveltetése folytán is ez a világ ivódott. Bár több mint egy évtizede ebből a népi és magyaros világból inspirálódik, az elmúlt öt esztendőben vette észre, hogy ezzel a stílussal foglalkozik a legszívesebben: „egyenesen lelkiismeret- furdalásom van, ha „félrelépek” – mondja őszintén.
Szembenállás a globalizációval
Bandi Kati dacol a globalizációval, amikor azt vallja, hogy a magyaros jelleg, a saját értékek megőrzése által akar ellenszegülni az egyéniséget és hagyományokat feladó nyomásoknak. „Én nem az a szürke vagyok, akit te csinálni akarsz belőlem, hanem az, aki onnan ide tart, és ezen az úton megy tovább.
Az én szememben nem a beolvadás a megoldás”
– magyarázza hitvallását. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem akar szembe menni a modernitással, vagy visszahúzni azt a környezetet, amerre szórja munkáit, de szeretné, ha magyarul, konkrétabban erdélyien lennénk modernek.
A menyasszonyok ismét felfedezik maguknak
„A magyar viselet jövője térségünkben felszálló ágon van!”
– határozottan így látja Bandi Kati. A marosvásárhelyi iparművész arra törekszik, hogy a műhelyében készült ruhadarabok minősége, tartása, jellege és kisugárzása olyan legyen, hogy miután a gazdája lemond a viselésükről, ne eldobja, hanem eltegye őket. Mint mondja, sajnálatosnak tartja, hogy a mostani konzumtársadalom rossz irányba befolyásolja az értékítéletünket, mivel az emberiség nagy részének a stabil értéket teremtő hajlam helyett fogyasztói, ún. „all inclusive” hajlama lett. Minél többet összeharácsolni, majd kidobni. Én nem ezen az úton járok – vallja.
Fotó: Tordai Ede
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2015. júliusi-augusztusi lapszámában jelent meg.
